Választások után II. – A szlovák oldal

A szlovák választási oldal mozgásai is megérnek egy mesét, nem kevés tanulság nélküliek.

Kezdjük a könnyebbik végével, ez a Boris Kollár: Sme rodina – Mi család vagyunk nevű friss sütetű celebpárt parlamenti bejutása.

Ami először eszembe jutott ennek kapcsán, az Eddie Murphy: Gentlemanus című vígjátéka, ahol a fickó úgy jutott be az amerikai kongresszusba, hogy kihasználta azt a tényt, hogy ugyanaz a neve, mint egy éppen elhunyt kongresszusi tagnak.

   

Nem tudom, hogy a párt névválasztása ily módon volt-e tudatos, de ha igen, akkor zseniális spin-doktori munka volt. Természetesen nem állítom, hogy minden szavazójuknak az ún. családjogi népszavazás szervezői jutottak eszükbe róluk, de elképzelhető, hogy akadtak ilyenek, sőt lehettek annyian is, hogy ezzel lépték át a választási küszöböt. S esetleg éppen a KDH-t szorítva az alá. Minden esetre megérne a dolog némi politológiai, politika-szociológia vizsgálódást, mert az eset igazi szenzáció lehet, ha kimutatható ilyen összefüggés.

Jobboldali átrendeződés

A szlovák jobboldalon a választási kampány alatt elég komoly átrendeződések zajlottak le, amit a korábbi közvélemény-kutatások értelemszerűen nem mutathattak ki. Szerintem ezeket a mozgásokat az váltotta ki, hogy a jobboldali szavazók mindenképpen meg akarták akadályozni, hogy bármelyik jobboldali párt kiessen a küszöbveszély miatt, ezért a legveszélyeztetettebb OĽANO és SAS felé vándoroltak el a szavazatok.

Ez a gondolkodásmód az említettek esetében be is jött, s a Sieť-től úgy vitt el szavazatokat, hogy ő is bejutott. Túl sokat vitt el azonban a KDH-tól. A manőver ez esetben túl „jól sikerült.“ Elsősorban ez motiválhatta a jelzett mozgásokat elsősorban, nem pedig a Ficoval való esetleges koalíció.

Kiska helyett inkább Dzurinda

Ezt bizonyítani nehéz, de szociológiai módszerekkel vizsgálható. Ez szerintem még a Most-Hídra is igaz. A szlovák jobboldalon egy dolgot lehet tenni: keresni kell egy olyan személyt, aki képes összekovácsolni egy hajdani SDK típusú kék koalíciót, vagy inkább pártot.

Meglátásom szerint erre Kiska nem alkalmas személy, alkalmas viszont az a valaki, aki egyszer már ezt sikeresen végrehajtotta: Mikuláš Dzurinda!!!

Valljuk be, Kotleba bejutása nem akkora meglepetés, mert a protestpárti effektus mellet, a cigányság részarányának növekedése harmadik világbeli viszonyokat hoz létre az ország egyre nagyobb vidékein, márpedig az európai ember számára nem élhető környezet, tehát sokan ily módon próbálnak ellene tenni.

Fontos rámutatni, hogy a feszültség oka nem a rasszizmus környékén keresendő – a cigányság is az europid nagyrasszhoz tartozik –, hanem tipikusan civilizációs jellegű. Esetleg épp emiatt lehetett pár magyar szavazata is Kotlebáéknak. Ilyen területen már nem a magyar-szlovák kérdés a súlyosabb.

Az SNS és a Fidesz

Az SNS újbóli bejutásának is számos tanulsága van. A párt népszerűségének növekedéséhez több elem járult hozzá. A párt elnöke gyakran hozott fel olyan témákat, olyan meglátásokat és megoldási javaslatokat, melyek nemcsak hogy kísértetiesen emlékeztettek a magyarországi kormánypolitikára, hanem a magyar kormányfő gyakran név szerint is meg lett említve a sajtótájékoztatókon.

Márpedig az a politika szinte minden területen sikeres, s egyre több követője akad, pl. Lengyelországban is. Azt gyanítom, hogy az SNS vezetése gyakran konzultál magyarországi szlovák körökkel, márpedig azok leginkább fideszesek, kismértékben jobbikosok.

Ettől lényegesebb elem volt az a tény, hogy a párt magyarokkal /és minden más területen/ folyó „finomodása“, szalonképessé tette őket a főáramú média számára, elsősorban a TA3 számára. Biztos volt ebben szerepe a Smer befolyásának is, aki azon kapta magát, hogy a jobboldalon kezd beszűkülni a koalíciós lehetősége: beindult egyfajta kollektív öngerjesztés, ami abban merült ki, hogy mindenki mindenkit arra próbált felesketni, hogy senki ne menjen Ficoval kormányra.

Az új politika tartalmi elemei

Így aztán a párt gondoskodott koalíciós partnerről. A végeredményt látjuk. Súlyos mulasztás volt a szlovák politológus csapat részéről, hogy nem figyelmeztette pl. Matovičot stb., hogy ez visszaüthet, de arra sem, hogy ez nem tartozik a politika tartalmi elemei közé. Mint ahogy az sem, ha a politika már szinte semmi másról nem szól, csak arról, hogyan, ki, mikor lop a kormányoldalon. Ez is ki tudja üríteni a politika tartalmi oldalát.

Tévedés ne essék, a klientelizmus (korrupciót nem igen látok felső szinten)  nem igazolható dolog, de először is fekete bárányok minden oldalon lehetnek, s a politikai vitáknak elsősorban érdemi dolgokról kéne folynia.

A tüntetéshullám hatása

Volt még egy emlékezetes momentum, ami nagyban befolyásolta a választások kimenetelét, elsősorban a Smer gyengébb szereplését: ez pedig az a béremelési, elégedetlenségi hullám, ami a nővérekkel és a pedagógusokkal kapcsolatos. Nagyon úgy nézett ki, hogy ez ellenzéki oldalról ösztönzött és főleg időzített akció volt.

Annyiban sikeresnek bizonyult, hogy nem kevés szavazatot vett el a kormánypárttól, már csak az a kérdés, hogy ezek hová vándoroltak. A Smer részéről érzékelték a veszélyt, de ennek ellenére történt valami, ami nem igazolja a párt jobboldal általi populistának való megbélyegzését.

A Smer nem adta be a derekát, pedig megtehette volna. Ennek ellenére tartotta frontot s védte az adófizetők érdekeit, s az államháztartási hiánycélokat. Az eset arra is rámutat, hogy milyen sebezhetők lehetnek ezek a területek a kampányok időszakában, s mennyire kiszolgáltatott a mindenkori kormány, s az adófizetők zsebe ilyenkor.

A kampányidőszak veszélyei

Tévedés ne essék, nem vagyok semmilyen jogos követelés ellen, sőt, de annak a normális jogérvényesítési mechanizmusok keretében kell zajlania. Az eset rámutat azonban az ilyen helyzet veszélyeire, s szerintem indokolttá tesz olyan törvénymódosítást, ami a mindenkori választások előtti utolsó fél évben megakadályozza a közszférát érintő, kiadásnövelő akciókat.

Egy kormányzati ciklus értékelésében az egész ciklus értékelése legyen a döntő, ne a kampányhisztéria. Mondom ezt azért is, mert a Fico-kormány külső nemzetközi megítélése, s valós teljesítménye sokkal jobb eredményt mutat, mint ahogy a hazai ellenzék ezt lefestette.

A gazdasági eredmények területén is, de nem is beszélve a nagyon fontos szociális területről, amelynek genetikai kódja a szlovák jobboldalon eredendően hiányzik.

Könözsi