Pengés vagy célratörő focit?

Minden korosabb korosztály bevallottan vagy titkolva a saját ifjúkorának focijához, azokhoz a menő játékosokhoz és csapatokhoz vonzódik, akik és amelyek abban a korban meghatározó jelentőséggel bírtak.

Nem véletlen, hogy Alberték, Bene Feriék, Göröcsék játéktudását azok kérdőjelezték meg leginkább, akik még látták élőben focizni Puskásékat. Folytatva a sort, a mi korosztályunk Törőcsik és Nyilasi szenzációs megmozdulásain nőtt fel, értük lelkesedett, miattuk járt meccsekre, de belül érezte, hogy közel sincs a hetvenes-nyolcvanas évek magyar labdarúgó válogatottja a hatvanas évek magyar focijának színvonalától. Mert a 62-es chillei majd a 66-os angliai világbajnokságon a legszebb, leglátványosabb focit játszó magyar válogatott (Alberték) érdemtelenül nem jutott a torna döntőjébe.

Ez a „veszély” viszont 1978-ban vagy 1982-ben nem fenyegette a focivilágot, 1986-ban Détariék ideje alatt pedig már végképp nem. Komolyabb magyar sikerek nélkül értek véget ezek a világbajnokságok, ha csak nem tekintjük sikernek magát a kijutást. Viszont a csoportokból már egyik alkalommal sem sikerült a továbbjutás Nyilasiéknak, Détariéknak.

   

Élmények nélküli szurkolói generáció

Azóta felnőtt egy olyan szurkolói generáció, amelynek már nincs szurkolói élménye Törőcsikről, és nem is érti, hogy a szakértőkkel együtt a korábban született focirajongók miért vannak úgy elájulva Törő egykori cseleitől, összjátékától, látványos megmozdulásaitól, parádés, pengés játékától, amely tízezreket (fradistákat is) vonzott a lelátókra.

Ez a mostani generáció már csak azt látja a Wikipedián, hogy 45 válogatott meccsen 12 gólt lőtt és magánélete sem volt egy követendő példa. És azt nagyjából összerakja magában, hogy a 45 meccs és a 12 gól nem túl kimagasló szám. Priskinnek például már most öttel több van 56 meccsen.

Játékintelligencia, technikai tudás

Törőék játékintelligenciája, briliáns technikája messze felülmúlja a mostaniakét. Viszont csak ebből a mai fociban már lehetetlen megélni. Az eredményes foci robotolós, szervezett (néha úgy tűnik, túlságosan is) és rengeteg futáson, gyorsaságon, kidolgozott taktikán alapul. Akkor lehet csak eredményes, ha a kivételes technikai tudást „hazardi” gyorsaságon képes a labdarúgó előadni.

A tehetséggel a technikai tudás adva van, a többit felkészüléssel, kemény munkával lehet csak elsajátítani. Megfigyelhető, hogy ifjúsági korukban még milyen nagyszerű eredmények elérésére képesek a magyar csapatok. Például az idén kilencedik alkalommal rendezett U17-es Puskás-Suzuki labdarúgótornát már ötödször nyerte meg a Budapest Honvéd, a döntőben a Puskás Akadémia felett diadalmaskodott, megelőzve mindkét csapat többek között a Real Madrid, a Genk és Panathinaikosz fiataljait.

Szakképzett edzők, erőnlét, gyorsaság

Fiatalon, amikor még főleg a tehetség a meghatározó, még eredményesek tudnak lenni fiataljaink. Pár évvel később, amikor már ehhez szakképzett edzők által irányított felkészülés során párosulnia kell az erőnlétnek, gyorsaságnak, taktikai érettségnek, már kevésbé tudják tartani korosztályos társaikkal a tempót. (Kivételek persze akadnak, például Nagy Ádám és Kleinheisler László személyében).

A gyerekekkel foglakozó edzőknek már a fiatal focisták kiválasztáskor arra kellene ügyelniük, hogy a tehetség mellett milyen az állóképességük, hogy például a negyedik párharcot követően bátran bevállalja-e az ötödiket, mennyit bírnak futni, milyen a korukhoz mért állólépességük.

A labdarúgó Európa bajnokságot sikeresen megjárt magyar válogatott játékoskerete nem sokban különbözött az előző évekétől. Játékintelligenciában, pengésségben sem igazán! Viszont felfogásban, szervezettségben, hozzáállásban és főleg céltudatosságban már igen, és ez meghozta az eredményt!

Erőn felül teljesítettünk

Erőnlétben is sokat fejlődött a felkészülés ideje alatt, de a jelentős lemaradást a két hetes összpontosítás alatt még nem igazán sikerült bepótolni, ami aztán a belgák elleni negyedik mérkőzésen meg is mutatkozott.

A magyar csapat az EB-n erőn felül teljesített, és végre látszott, hogy bátran neki lehet menni minden más csapatnak, sehol sem istenek játsszák manapság ezt a játékot. Bízzunk benne, hogy Storck szövetségi kapitány ott folytatja, ahol abbahagyta, és bátran nyúl az itthoni fiatalokhoz is, lehet itt akár még több Klenheisler és Nagy Ádám is.

A világbajnoki selejtezőkön pedig egy igazán bátor, magabiztos, jól felkészített és eredményes magyar csapatot láthatunk.

Száraz Dénes

Nyitókép: eb2016.24.hu