Néha napján, vasárnap megjelenő „nagy” jellemsorozatunk ((A nagy ülőhelyvadász, A nagy határvadász, A nagy sorszámvadász, A nagy ellenőrvadász, A nagy kommentelő) következő epizódja a kishitűségben szenvedőről szól.

 

Már hősünk fogantatása sem volt egy egyszerű folyamat, amiről az édesapja tudna leghitelesebben mesélni, születése pedig már komoly feladatot jelentett az édesanyjának és a szülészorvosának is. Több hetet is késett, és még a nagy pillanatban se akaródzott neki beköszönteni a kinti világba, mintha ott, a burokban sokkal jobban érezte volna magát, mintha sejtette volna, mi vár rá kint!

 

Az újszülöttnek szülei akkoriban a könnyebb felnőttebb korára gondolva önbizalom erősítő szándékkal Vladimir nevet választottak Iljics kíséretében a Hidegkúti mellé. Felnőttkorában saját maga változtatott ezen, rafináltan a keresztnevek sorrendjén, meg Ridegkúti lett…

 

 hirdetes_810x300  

De hát a névadáskor még nem sejthették szülei…

 

Volt ő sok minden a nevei miatt gyerekkorában, a legártatlanabb a Mauzóleum beceneve volt, de a vezetékneve sem volt túl szimpatikus a szlovák iskolában. „Minden kisgyerek aranyos”elv alapján szülei bátran kocsikáztatták őt az utcák járdáin, ami elég bátor tett volt, ismerve a kisváros katasztrofális állapotú járdáit, de legalább mindig gyorsan elaludt. Szüksége is volt elég sokáig erre a közlekedési eszközre, mert nem kapkodta el az önálló, gyalogos nekibuzdulást. Kortársai már fociztak, amikor ő még az ágy sarkába vagy anyjába kapaszkodva egyensúlyozott. De hova is rohanjon ebbe a világban, amely szerinte még megszólalásra se méltó?!

 

Az ovi nagycsoportjában szólalt meg először, amikor a fejére esett lekváros kenyeret visszadobta – a francba, ezt mondta először! Óvodás jele volt a következő lépés az „életrevalóságra nevelésében”: bot díszelgett Iljicske szekrényén, amit később ő úgy értelmezett a pszichológusánál, hogy már óvodás korában bottal ütötte az élet, ami miatt bottal üthették a nyomát, amikor néhanapján elszökött a szülői házból. Ezért viszont szülei bölcs megfontolásból lakatra változtatták jelét az óvodában.

 

Aztán kevésbé bölcs megfontolásból nem olyan tannyelvű iskolába íratták, amilyen nyelven otthon beszélt mindenki, nem csoda, hogy visszahúzódó, magányos, gyerek- és iskolakerülő tanuló lett belőle. Azért otthon itt-ott olvasott magyarul valamit a magyar történelem „dicső” fejezeteiről: Mohácsról, Trianonról, Segesvárról, azt is tudta, ki volt Haynau, Rákosi meg Beneṧ.

 

Így formálódott lassan a jelleme!

 

Később kishitűen azt se hitte el, hogy már felnőtt lett! Amikor édesapja menyasszonyt választott neki, és megkérte helyette a kezét, először talán-t mondott, ami az eskető papnak nemigen nyerte el a tetszését. Munkahelyei az évszakokkal változtak, később már nem, elmaradtak.

 

De nagyon szerette a választásokat, mindegyiket!

 

Mert ott a paraván mögött kettesben lehetett az urnával, ilyenkor úgy érezte, hogy fontos ember, végre dönthet, vagy legalábbis beleszólhat az ország, a megye vagy a települése sorsába! Életének legszebb pillanatai voltak ezek, bár nem volt könnyű sohasem a döntés! Az a sok fránya boríték, meg a hosszú listák, meg hogy karikázzon is, mint az ostor!

 

A legutóbb, márciusban is hosszú időt töltött a fülkében, a bizottsági tagok már-már fülkeforradalmat gyanítottak, benéztek és látták, hogy három borítékot szorongat a kezében: a Smerét, a Most-Hídét valamint a Szlovák Nemzeti Pártét, mindhárommal rokonszenvezett, de a Béla, mégiscsak Béla! Később megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy mindegy volt, melyik kettőt hagyta ki, mert mind a hárman együtt lettek, vannak, lesznek…

 

Találkozunk kishitűkkel nap, mint nap

 

Ők azok, akik mindig előkerülnek, ha valami komoly célért küzdesz. Ott vannak, hogy letörjenek, hogy bebizonyítsák: esélyed sincs. Van egy kínai közmondás, ami így szól:

 

„Aki azt mondja, lehetetlen megcsinálni, legalább ne zavarja azt, aki csinálja.”

 

A kishitű emberek nemcsak önmagukra, hanem másokra is károsak. Saját félelmeiket másokba is igyekeznek betáplálni, mivel nem jutnak előre saját életükben, próbálnak másokat is visszatartani, visszahúzni – így nyerve önigazolást a tehetetlenségükre.

 

Mindezek után folytatásként a sorozat következő epizódja tálcán kínálja magát:

 

„A nagy törtető” címmel…

 

Száraz Dénes

 

Nyitókép: banfiandrea.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!