Hídtérítők

Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a Most-Híd párt megalakulása óta (2009), ami egyúttal a felvidéki magyarság megosztottságához is vezetett, miként alakultak – pozitív vagy negatív irányba – a szlovákiai magyarság identitástudatát meghatározó tényezők, illetve milyen érezhető, mindennapi létünket befolyásoló következményekkel járt a pártalakulás.

Ebből a szemszögből talán nem is a megosztottság a sorsdöntő, hiszen az nem minden esetben befolyásolja negatív értelemben egy közösség életét, mert lehet akár a meglévő rosszal szembeszálló változás elindítója is. De a történelmi tapasztalat mégis azt mutatja, hogy egy kisebbségben élő nemzetrész megosztottsága, homogenitásának megbontása sohasem vezetett a nemzeti kisebbség erősödéséhez, számszerű gyarapodáshoz, a nemzetiségi lét tudatos felvállalásához, sokkal inkább eredményezte az asszimilációs folyamat felgyorsulását.

Az ellenvetők véleménye ilyenkor egyrészt az, hogy az asszimilációs folyamat ugyan lehet gyorsabb vagy lassúbb, de elkerülhetetlen, és kár ellene hadakozni. Másrészt szerintük szükség van a pluralizmusra a kisebbségi létben is, választási lehetőséget kell nyújtani az embereknek. Harmadrészt a lojalitás, a többséghez simuló politizálás eredményesebb és kifizetőbb, mint a nemzeti hovatartozáson alapuló, a nemzeti érdekek és értékek etnikai jellegű képviselete, mert ez utóbbi akár az összeférhetetlenséghez vezethet.

   

Leegyszerűsítve: a lojális kisebbségi politika mindenkor liberális, egy etnikai párt pedig csak konzervatív lehet!

Mindezt Felvidéken táplálja az erős anyaországi törésvonal is, ami sok esetben úgy csapódik le a szlovákiai magyaroknál, hogy az erős és Európában összeférhetetlennek kikiáltott  magyarországi nemzeti kormány nem bánik kesztyűs kézzel saját ellenzékével, és ugyanúgy bántja, mellőzi a  szlovákiai vegyespártot is, ami nem elfogadható. Ezt hirdeti a magyarországi ellenzéki sajtó, ezt hirdeti az egyetlen magyar nyelvű felvidéki napilap is. Nem véletlen tehát az Új Szó szolidaritásának kinyilvánítása a becsődölt Népszabadsággal.

Persze, a helyzet nem ilyen egyszerű, mert a két ország kormánya jelenleg szótért és meglehetősen jól is tud együttműködni EU-s kérdésekben, amibe még az is bőven belefér, hogy a magyar kormány ignorálja az egyik szlovák kormánypártot, a magyar érdekeltséggel is bíró Most-Hidat, a szlovák kormány pedig (a vegyespárttal együtt) nem hajlandó változtatni az országában élő magyar kisebbség törvény- és alkotmány szabta másodrendűség érzetén. De a cél szentesíti az eszközt: A V4-ek együttműködése, közös fellépése és véleményformálása az EU-ban most mindent háttérbe szorít, mint ahogy a Most-Híd kormánytagságából eredő lehetőségek is, amelyekről nincs mindenki meggyőződve, hogy minden esetben és teljes mértékben a magyar közösség érdekeit szolgálják!

Visszatérve a kiinduló gondolathoz, a Most-Híd megjelenést követő időszak vizsgálódásához:

Talán a Fórum Kisebbségtudományi Intézet hatáskörébe tartozhatna a szlovákiai magyarok közérzetének vizsgálódása is. Például a budapesti Rákóczi Szövetség kezdeményezése alapján elemezhetné a magyar alap- és középiskolákba évente beíratott elsősök számának alakulását 2009-től a szlovákiai természetes népszaporulat tükrében, összevetve a szlovák tannyelvű iskolákba íratottak számával. Önkormányzati adatok alapján érdemes lenne kimutatni 2009-től az egyes magyarlakta települések lakossági nemzetiségi összetételének alakulását, nyomon követni akár családon belül is a nemzetiségi lét feladásának illetve vállalásának alakulását.

Közvélemény-kutatási adatokkal fel lehetne mérni a felvidéki magyarok véleményét a nemzeti hovatartozás, a magyar állampolgárság felvételének fontosságát illetően, továbbá azt is, hogy a nemzeti identitás megtartása és a gyermekeknek való továbbadásának fontossága milyen mértékben és milyen irányba változott 2009 óta. Érdekes lehetne továbbá annak felmérése is, hogy a magyar történelem jeles eseményeinek ünneplését, a magyar kulturális rendezvényeken való részvételt mennyire tartja fontosnak a felvidéki magyarság a pártszakadást követően.

Mindezek ismeretében tisztában lehetnénk azzal, hogy mi az igazságtartalma annak, miszerint a vegyespárt 2009 óta vegyes hatást és identitászavart keltett a felvidéki magyarokban. Egyrészt mentőövet nyújtott a gyökerektől régebben elszakadóknak, másrészt hidat épített a nemzetiségüket elhagyni vágyóknak, a többség felé indulóknak, harmadrészt önigazolást adott azoknak, akik gyermekeiknek nem az anyanyelven való tanulást választották. Persze mindezt nem önzetlenül tette, szavazatokat várt és kapott érte!

Nemzetrészünk jövője kevésbé érdekelte!

Száraz Dénes

borítókép: dennikn.sk