A cseh legionáriusok dél-szlovákiai szerepe 1919-ben (az 1919. február 12-ei pozsonyi sortűz, az aranyosmaróti kivégzések júniusban, a komáromi vérengzések májusban és az érsekújvári valamint a város környéki katona és civil áldozatokat követelő harci események) máig a történelem feldolgozatlan epizódjai közé tartozik, melyet nem lehet határ menti konfliktus szintjére alacsonyítani.
A kényes téma napirendre kerülése a múltban sohasem kedvezett Érsekújvárott az együtt élő szlovák és magyar nemzetiségű polgárok békés együttélésének. A múltidéző, de ellentmondásosan kedélyborzoló érsekújvári történet még 1922-ben kezdődött, amikor egy leendő legionárius emlékmű alapköve került elhelyezésre a városban az északi hadjárat (1919. június) során a város környékén meghalt 92 legionárius katona sírhelyére.
Maga az emlékmű azonban csak 1936-ra készült el, addigra viszont már a katonai sírokban nyugodtak az időközben felszámolt érsekújvári temetőkből az I. világháború helyi harcaiban elesett katonák is.
„Az érsekújvári temetőben lévő katonasír világviszonylatban számít különlegességnek, hiszen a sírban nyugszanak a korabeli ellenségek – az Osztrák-Magyar Monarchia katonái, németek, olaszok, oroszok, szerb foglyok és boszniai muszlimok. A 203 katonából 177-en az I. világháború, 33-an a Csehszlovák Hadsereg és a Kun Béla Magyar Vörös Hadsereg áldozatai..”
Írja a Castrum Novum városi lap – 21.szám, 2016.november 4.
Talapzatok tévesztése
Az első bécsi döntést követően Érsekújvár visszacsatolása után 1938-ban a legionárius emlékművet egy másik hasonló szoborcsoporttal együtt eltávolították.
Talapzata viszont egészen 2013-ig ott állt az érsekújvári Szent József temetőben, egy alkalommal ezt a helyi magyar fiatalok március 15-én tévedésből még meg is koszorúzták, mert egy helyi legenda szerint az 1919-ben lerombolt Kossuth szobor maradványának vélték a betontömböt.
Kezdeményezések az emlékmű felújítására
A helyi képviselőtestület szlovák nemzetiségű képviselői az elmúlt évtizedben több alkalommal is javasolták, hogy a város önkormányzata állítsa vissza a helyi temetőben az 1938-ban lerombolt legionárius emlékművet, amely ellen az önkormányzat akkori magyar képviselői hevesen tiltakoztak. Az emlékműből végül is annak idején egy emléktábla lett, amelynek a főtéri városháza falára szánt első változata a szállításban megrongálódott, és másolata került később a Matica slovenská saját tulajdonát képező épületének falára.
A 2010-es évek elején az immár szlovák többségű képviselőtestületben újra szóba került a legionárius emlékmű felújítása a temetőben, melyet az akkori városvezetés egy I. világháborús emlékmű felállításával igyekezett kivédeni, melynek márványlapjain tüntették fel az ott nyugvó katonák neveit. Ezek nagy része a helyi hadikórházban elhunyt katonák neve volt, akik több évvel az 1919-es események előtt haltak meg. Az emlékmű minden szempontból megfelelt az első világháború áldozatainak emléke előtti tisztelet és kegyelet megadásának!
Az akkori városvezetés lépésével nem értettek egyet a Smer által irányított állami szervek, azt kifogásolták, hogy kész ténnyel szembesültek, nem kértek engedélyt az egyébként központi nyilvántartásban nem szereplő katonasírokon végzett építkezéshez, és válaszlépésként államigazgatási eljárás alá vonták a városházát. Ezzel holtpontra is került az ügy és egy ideig nem történtek további lépések.
Az időközben megválasztott új polgármesternél viszont az állami szervek újra próbálkoztak, ezúttal sikerrel
Otokár Klein polgármester már készségesebbnek bizonyult az ügyben, és egy helyi civil társaság bevonásával elkészítette az 1936-ban felállított szobor másolatát. A nagyobb nyilvánosság mellőzésével az emlékművet 2016. november 10-én avatták fel anélkül, hogy erről a városi önkormányzat akár egyszer is tárgyalt volna. Az emlékműn az a 1936-os szöveg olvasható, miszerint a sírban a csehszlovák szabadságért 1919-ben életüket feláldozó hős katonák nyugszanak, miközben mind a polgármester, mind a civil társulás elsősorban az I. világháború áldozatainak emlékművéről beszél, ami egyértelművé teszi a szándékos csúsztatást.
A cseh legionáriusok 1919-es hadi cselekményét, amely a városban és környékén több civil és katonai áldozatot követelt, pedig csak úgy említi, mint egy 1919-es határ menti konfliktust. A kérdés viszont az, hogy amennyiben létezett egy új, 2013-ban készült és a célnak megfelelő első világháborús emlékmű, miért volt szükség erre a másikra? Hacsak nem a „határ menti konfliktusnak” akartak ezzel emléket állítani….
És a képviselők?
Más kérdés viszont, hogy a képviselőtestület tagjainak valószínűleg voltak információi az emlékműavatás előkészületekről, ennek ellenére most nem tudunk tiltakozó jellegű állásfoglalásokról. Ezt tanúsítja Nagy Dávid érsekújvári önkormányzati képviselő bejegyzése is az egyik közösségi portálon, melyet saját elmondása szerint figyelemkeltő céllal fogalmazott meg.
A történetből kitűnik, hogy annak ellenére, hogy hivatalos formában nem a csehszlovák legionáriusok 1938-ban lebontott emlékművének helyreállítása történt a napokban Érsekújvárott, mégis ide vezethető vissza a történet.
Ez rossz hasonlattal körülbelül ugyanaz lenne, mintha a város magyar nemzetiségű polgárai felavatnák az 1919-ben lerombolt és most felújított főtéri Kossuth-szobrot, de megtévesztésül a felújított szoborra az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc vezetőjének emlékére felirat kerülne Kossuth Lajosé helyett…
Száraz Dénes
Képek: Klein Otokár fb-oldala
Megosztás:
Címkék: első bécsi döntés emlékműavatás emléktábla Érsekújvár érsekújvári Szent József temető Főoldal I. világháború I. világháborús hadisírok katonasír kiemelt Klein Otokár Kossuth Lajos Legionárius emlékmű Nagy Dávid Otokár Klein Száraz Dénes szobor
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.