Rombolni könnyű. Templomot, iskolát, reményt, illúziót, fociklubot, szurkolói szívdobbanást. Építeni nehéz. Templomot, iskolát, nemzeti öntudatot, emberi közösséget, sorsfordító jövőképet, megtartó erejű holnapot, mit minden magyar megérdemel. Bár a történelem viharait leggyakrabban a rombolók keltik, az emlékezet szerencsére mindig az építőket őrzi meg az utókornak.
Kőbe és velőbe vésve a jövő
Amibe Világi Oszkár vágta a fejszéjét két évvel ezelőtt, amikor megvette a dunaszerdahelyi fociklub részvényeinek döntő többségét, azt 2016. november 19-én, egy komor hangulatú esős koraestén alig pár óra alatt legalább 6 ezer magyar velejébe véste. Amikor pár héttel ezelőtt Orbán Viktor – aki nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyítja, hogy minden magyar miniszterelnöke igyekszik lenni – vizitelt az épülő-szépülő vadonatúj stadionon, már sejteni lehetett: a dunaszerdahelyi fociklub mögé besorakazott a magyarok gondviselése is.
Alig telik pár napba, és jön egy székely edző, rekordidő alatt elkészül az Ambrus-csapat által megálmodott, megtervezett és gondosan megrajzolt makett, a Gyurkovics-vezette „míves kőmívesekkel“ alig fél év alatt kinő a puszta földből az új DAC-aréna, mint eső után a gomba a zalai erdők mélyén /Boros Imre tanár úr tiszeteletére – a szerz./. Kisvártatva Bacsa úr bejelenti a sajtónak, hogy a MOL is úgymond berakja a DAC-stadionba a maga tégláit, mint névadó keresztapa…
Legyen mindannyiunk számára világos: itt kérem a jövő kőbe és velőbe vésődik a szemünk láttára. Egy felvidéki magyar közösség jövője, egy közösségé, amely elég ha csak egyetlen szikrát kap és alig pislákoló zsarátnokából lángra lobbanva kövér tűznyelvként égeti porrá a múltat és teremti termővé a jövőt.
A jövő szombat este Dunaszerdahelyen elkezdődött, csillagösvényre lépett a DAC, s a sereg hangja, mely már 1904-ben is magyar volt, ma is magyar és holnap is magyar lesz. Hogy a zöld gyepen két kapu között mi történik? Azt nyugodtan éveken át rábízhatjuk a vérprofi László Csabára, akinek a zsebében mindig ott a bicska, s néha, ha nagyon muszáj, ki is nyílik a kezében, mert a székelyudvarhelyi gyökerű edző édesapjának intelmét ide, Kukkónia szívébe is magával hozta, és tudja, a medve nem játék…
A DAC sem játék, még akkor is, ha a futball mégiscsak igen… De Dunaszerdahelyen nem elég a szakértelem, itt szív és lélek is kell, és ezt a DAC mestere is tudja, sőt érzi, zsigereivel átérzi, s ez a játékosain is érződik, akik pár hét alatt szinte megtáltosodtak. Persze még igencsak sok munka vár a stadionépítőkre és a csapatépítőkre is.
Mindenesetre a Trencsén magabiztos és megérdemelt legyőzése csak egy nagyon fontos 3 pont kiharcolása. A győztes meccsnek talán legszimbolikusabb és legfontosabb momentuma nem Zsivkovics parádés bombagólja volt számomra, hanem az, hogy harmadik csereként Mészáros András személyében mintegy a holnapnak üzenve egy fiatal hazai akadémistát küldött pályára a MI EDZŐNK.
D. Tok Ernő
Nyitókép: fcdac.sk
Megosztás:
Címkék: Aréna csillagösvény D. Tok Ernő DAC Dunaszerdahely Felvidék Főoldal László Csaba magyarság meccs Orbán Viktor szurkolók Világi Oszkár
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
