Vélemény

Szög a zsákjából

A szlovákiai magyarokat – mint minden normális embert – elsősorban a saját jóléte érdekli. Ha javulnak az ország gazdasági mutatói, joggal elvárhatnák, hogy javul az általuk lakott régió gazdasága is. Sajnos ez nincs (mindig) így.

 

Az okokat nehéz lenne egy problémára leszűkíteni, sok összetevőjük van. A déli országrész (nemcsak gazdasági) elhanyagolása komplex probléma, amit egy-két intézkedéssel lehetetlen megoldani.

 

Lássunk belőlük egypár régebbit, de van új keletű is.

Hirdetés(x)

 

Történelmi háttér

 

A problémák felfedésében először is a történelmi háttérből kell kiindulni. A magyar-szlovák viszony megromlását valamikor a 19. század derekára kell tenni, amikor a Magyar Királyság népei-nemzetei érvényesíteni akarták saját nemzetük-nemzetiségük akaratát, mert nem volt elég a „Natio Hungarica“. Majd át a Beneš-féle monarchia-romboláson, az I. világháborún keresztül, át Trianonon és a II. világháborún és az azt követő lakosságcserén és deportációkon. Erre az időre nagyon megromlott a szlovák-magyar kapcsolat, hiszen nemcsak a magyarok (jogos) szlovákellenessége, hanem a szlovákok elhallgatott lelkiismerete is beszólt, amely mintegy alapját képezte a szlovák államiságnak.

 

Csehszlovákia kormányai tettek ugyan valamit Dél-Szlovákiáért, felépítettek egy-két nagyüzemet és fejlesztették a mezőgazdaságot. 1992-től azonban a földműves szövetkezetek likvidálásával (Ján Čarnogurský – KDH) és az erre épülő ipar privatizálásával (Mečiar – HZDS) a déli országrész tönkrement és felgyorsult a leépülés.

 

Az MKP kormányzása alatt sem javult a helyzet

 

Az elmúlt negyed évszázadban a szlovák kormányok (hiába volt ott az MKP) praktikusan semmit sem tettek a régióért, diszkriminálva így a félmillió magyaron kívül az itt élő 800 ezer szlovák anyanyelvűt is. Úgy látszik, hogy ez a hozzáállás még ma is megéri! Az ipar nagy része a Vágmentén, ill. Besztercebánya vonzáskörzetében van. A mezőgazdaság pedig stagnál, hiszen az élelmiszer-behozatal lassan túllépi a lakosság fogyasztásának 60%-át ( a 80-as években önellátó volt, még exportra is futotta).

 

Az okok között elsősorban a lelkiismeret-furdalás állhat. A döntéshozók, akik tehetnének valamit a régióért, úgy tűnik, hogy nem tekintik perspektivikusan saját tulajdonuknak (Szlovákia részének) a régiót. Hiszen ha a sajátjuknak tekintenék, jó gazdaként tennének is érte valamit – ugyanúgy, mint pl. a Vágmentéért, Liptóért, stb. Ergo: ami nem (teljesen) az enyém, oda nem fektetek be! Minek?

 

Bugár alatt sem várható javulás

 

Ma a Most-Híd van kormányon. Borítékolható, hogy igazi gazdaságemelő intézkedés Dél-Szlovákiában regnálásuk alatt sem fog történni. A negyedszázados tapasztalat mondatja ezt velem. Ezért simán megállapítható, hogy az a Bugár Béla-féle elmélet, miszerint a magyarlakta területek gazdasági fellendülését csak a szlovákokkal együtt – és lefeküdve nekik – lehet elérni, elég kétséges, sőt még hosszú távon sem kivitelezhető. „Halva született gyerek“ – mondaná nagyanyám.

 

Ehhez kellene még vagy 100-150 év szlovák intenzív nemzet- és tudatépítés, amire a szlovákiai magyarok nem várhatnak (Čarnogurský, 1992: „…150 év múlva nem lesz magyarkérdés Szlovákiában …“).

 

Alojz Hlina és a magyarok

 

Az okok között vannak frissek is. Az idei megyei választásokra már nagyban megy az előkészület. Ebbe a közjátékba beszólt az az Alojz Hlina is, aki Matovičcsal egy pártban „kváziliberálisként“ kezdte, ma pedig a KDH elnöke. Az aktuality.sk portálnak adott interjújában nagyon világosan fogalmazott az MKP-val való lehetséges koalícióról, ami egy újabb diszkriminatív okot tár fel a délvidéket illetően: „…nem tudom, hogyan fog az MKP megbirkózni az állammal szembeni lojalitással…“!

 

Nos, kijött a szög a zsákjából! Aki ma ilyet mer kiengedni a „csuszalesőjén“ Szlovákiában, az nem érti a magyar kisebbség helyzetét és állampolgársági hovatartozását. Ez pedig nagyon szomorú, mert ennek a megváltozása nélkül a déli régiókban nem fog történni semmi. Sem gazdasági, sem kulturális és más alapon!

 

Hlina nem egy csapos a sarki kocsmában, hanem egykori alkotmányos tényező – volt parlamenti képviselő.  Tudnia kellene, hogy hosszú távon ez a politika nem tartható. Ha elfelejtené, akkor tudomására kell hozni (és nem csak neki): a szlovákiai magyarok elvárják, hogy az „itteni földesúr“ oldja meg a problémájukat.

 

Ha pedig ez hosszú távon nem lehetséges, akkor (kényszerből) „más földesúr“ után fognak nézni, ha nem akarnak eltűnni a történelem nacionalista süllyesztőjében. Azzal a 800 ezer szlovákkal együtt.

 

Agárdy Gábor

 

Nyitókép: Az egykori dunaszerdahelyi cukorgyár épülete

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Király Zsolt

Király Zsolt, 42 éves közgazdász, a Körkép.sk alapító főszerkesztője. A 2015-ös Újságírói Díj nyertese oknyomozó kategóriában. Korábban a .týždeň-ben és a Heti Válaszban is publikált.

Kövessen minket