Ki az a Brüsszel?

„Üzenjük Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!” – hangzott a magyar kormány jelmondata a kényszerbetelepítés ellen kiírt népszavazás tájékoztató kampánya során az elmúlt évben. Fura volt egy európai főváros ily módú megszemélyesítése: inkább embereknek szoktak üzengetni, nem szokás a falaknak, épületeknek, tereknek, utcáknak, parkoknak stb. Mert egy főváros nagyjából ezeket jelenti. Kissé szabadjára engedve a fantáziánkat, jelenthet még intézményeket is – Európai Parlamentet, Európa Tanácsot, Európai Bizottságot, amelyek a várost nem csak Belgium, hanem Európa fővárosaként határozzák meg. Az intézményekben pedig emberek ülnek, képviselnek országokat, és ezeknek az intézményeknek vezetőik is vannak. Nagy valószínűséggel nekik szólt az üzenet. Így már némileg érthető!

Mi volt a tavalyi üzenet lényege?

Szűkebb értelemben valószínűleg az, hogy az ország nem ért egyet a kényszerbetelepítéssel, tágabb értelemben pedig az, hogy Magyarország nem akar minden lényeges hatáskört, döntéslehetőséget átadni Brüsszelnek. Nem csak a határait akarja megőrizni, hanem nemzeti szuverenitását is, ez pedig ellentétben áll az EU vezetők által sugallt szellős és átjárható Európai Egyesült Államok elképzeléssel. De mintha tényleg a (brüsszeli) falaknak beszéltek volna, lepergett róluk az üzenet!

   

[stw]

Ha megértették volna Brüsszelben a tavalyi magyarországi üzenetet, akkor most nem kellene újra óriásplakátokon, tévé- és rádiócsatornákon át arra bujtatni az országot, hogy

„Állítsuk meg Brüsszelt!”

Kit is? A falakat, tereket, utcákat stb. vagy az európai intézmények vezetőit? És hogyan állítsuk meg őket, hol keressük őket? A padláson, mint ahogy Josef K kisember kereste abszurd módon és sikertelenül a nagyhatalmú, de elérhetetlen bíróságot Franz Kafka kisregényében – A perben? Hogy bizonyítsa igazát, vagy legalább kapja meg az ítéletet!

És felmerülhet a kérdés, hogy Brüsszellel együtt az onnan érkező pénzeket is leállítsuk? Azt talán azért nem kellene annak tudatában, hogy ezek a pénzek nem könyöradományok, hanem alanyi jogon járnak felzárkóztatás céljával az EU-ba később érkezett tagállamoknak. A fejlesztési források nyolcvan százaléka különböző utakon pedig úgyis visszajut a támogatott országokból a nyugati tagállamokba. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tagállamok, így a V4-ek is nagyon sok pénzt fizetnek évente az EU-nak. Ezért a fejlesztési források elvonásával való fenyegetés sima zsarolásnak tűnik Brüsszel részéről, ami mögött hazai tehetetlenségük miatt nyilvánvalóan a magyarországi baloldal áll EP képviselőik által.

Minden családban vannak vitás kérdések. Miért ne lennének az európai nemzetek nagy családjában? Viszont a legtöbb családban a vitás kérdések elsimíthatók kommunikációval. Az EU-ban ez sajnos ritkaság,  a (nagy)hatalmi diktátumokra reagáló kisállami üzengetések sem számítanak annak, és nem is adekvátak egymással.

Talán egyeztetni kellene az üzeneteket a V4-en belül, mielőtt kifutnak Brüsszel irányába? Nagyobb súlyuk lenne! Csak hát az a fránya belpolitika, a választások damokleszi kardja folyton folyvást ott lebeg a kormányok felett.

Száraz Dénes
borítókép: 24.hu