Kigugliztam a kulturális autonómiát

Gyakran mondogatom ironikusan, hogy ami nincs a Google-n, az nem is létezik. Erre azt olvasom, hogy valaki nem találja a kulturális autonómia kifejezés magyarázatát az említett keresőben. Pedig ami nincs a Google-n, az szerintem nincs is.

Beütöttem hát én is a keresőbe a kulturális autonómia szót (angol beállítások mellett) és talán más hálón száguldoztam, de számtalan helyen találtam említést a kulturális autonómiáról. Igazat kell adnunk abban, hogy nincs egy konkrét leírás, magyarázat vagy szerkezeti terv, amely pontról pontra elmondaná, mi az a kulturális autonómia. Vannak azonban a témát boncoló tanulmányok és sok olyan példa, amely máshol már működik és amely alapján az érdeklődő olvasóban kialakulhat a kulturális autonómia képe.

Külföldi példák

   

Itt van például az 1993-as észt Nemzeti Kisebbségek Kulturális Autonómiájáról szóló törvény, amely törvénybe foglalja a kisebbségek kultúrájának védelmét, és amely a második rész első cikkelyében ezt írja:

„…a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiája a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek autonóm kulturális szervek létrehozásának jogát jelenti az alkotmány adta kulturális jogok gyakorlásának céljával.”

Emellett találtam még néhány tanulmányt is, többek között a Chicago-i egyetemről, a Kisebbségi Ügyek Európai Központjától, valamint egy többszáz oldalas könyvet, amely a témával foglalkozik és az elméleti boncolgatás mellett valós példákat hoz fel kulturális autonómia modellekre. Valóban nem kapunk a gyors keresésnél pontos és egyszerű választ arra, mi a kulturális autonómia, de kapunk elég alapanyagot, hogy magunk alkossuk meg az értelmezését. És ámbár ez a szubjektív értelmezés különböző lehet, valójában biztosan egy irányba mutat minden elképzelése a kulturális autonómiának.

Kulturális autonómia Szlovákiában

Egy rendszer, amelyben saját intézményeinken keresztül tudjuk meghatározni a saját kultúránk irányát, finanszírozását, szervezését, esetleg választott képviselők vagy vezetők által és a kormány komolyabb befolyása nélkül, valóban saját igényeinket követve. Én magam legalábbis valami ilyesmire számítok.

Elfogadható ugyan az az állítás, hogy az internetes kereséssel nem igazán kapjuk meg a kulturális autonómia meghatározását, amihez esetleg viszonyíthatnánk a Kisebbségi Kulturális Alap (KKA) tervezetét, magában a törvényben azonban máris több olyan elemet emelhetünk ki, amelyek egyértelműen mutatják, semmilyen autonómiáról nincs szó.

Állami intézmény tele abszurditásokkal

A KKA a kulturális minisztérium alá rendelt intézmény. Az igazgatóját a kulturális miniszter nevezi ki, ahogy az ellenőrző bizottság minden tagját is, akikből hármat a kormány szervei javasolnak. A kulturális minisztérium továbbá prioritásokat szabhat meg a kulturális alap részére elkülönített források legfeljebb 20%-ának felhasználásáról. A források 53%-át szánták a magyar kisebbségnek, ámbár a kisebbségek összetételében jelentősen magasabb az arányunk. Önmagában abszurd az adminisztratív költség befizetésének kötelessége az egyes kérelmek után (a kérvényezett összeg 0,1 százaléka, ami legalább 20, legfeljebb 1000 euró).

Összegezve tehát elfogadom, ha valaki azt állítja, nem talált igazán helytálló magyarázatot arra, mit jelent a kulturális autonómia a legnagyobb internetes keresőn kutatva. Viszont én megtaláltam a kulturális autonómia nemlétének meghatározását és még a Google-t sem kellett megnyitnom. Elég volt belepillantanom a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvénybe. Örülök természetesen, hogy nő a kisebbségek kultúrájának támogatása, de hiányzik a fennhangon hirdetett megváltás. Helyette kaptunk valamit, ami fénylik, de nem arany.

Mészáros – Hollosy András

Nyitókép: archívum