Emese, Sarolta
  • HUF: 402.59
  • USD: 1.04
  • 20 °C
  • 30 °C

Hirdetés (X)

Vélemény

A migránsprobléma néhány kérdése

Korábbi néhány írásomban e helyen már foglalkoztam a migránsválság főbb problémáival (például itt, itt és itt), van azonban néhány fontos részletkérdés, mely újra és újra felbukkan a (magyarországi) vitákban, s ezek tisztázatlansága nagyban nehezíti a kormányzati kommunikációt, s a politikai döntések hátterének megértését. Arról nem is beszélve, hogy maga a kormányzat sem hívja fel ezekre a figyelmet, s nehezíti a saját dolgát.

 

A lakosság- és munkaerő csökkenés

 

Az egész probléma megjelenésének idején az egyik leginkább ragozott dolog a demográfiai viszonyok változásaival függött össze. A migránstámogató balliberális oldal talán legfőbb érve az volt, hogy Európa lakossága elöregedőben van, a születések száma alatta marad az egy nőre eső kettő gyermeknél, ezért a kiesés migránsokkal való pótlása nélkül csökken a lakosság száma, s a rendelkezésre álló munkaerő. Ez a motívum máig a legerősebb maradt, érdemes megvizsgálni mi okozhatta ezt.

 

Azt gondolhatnánk elsőre, hogy a modern, tudatos családtervezés az oka. A valóság azonban azt mutatja, hogy egyenes összefüggés van az európai abortuszok száma és a népességcsökkenés között. Csupán Magyarországon, az abortusz engedélyezése óta hárommilliót végeztek el, nyugaton, kb. 50 milliót, ami arányos a lakosságszám alapján. Ez egy Angliányi népesség, itt a pontos számokon nem lovagolnák, a nagyságrendek a sokatmondóak.

 

Ez azt jelenti vajon, hogy pontosan ennyivel lennénk többen? Természetesen nem pontosan, mert tiltás esetén lettek volna, akik illegális megoldáshoz folyamodnak, de a másik oldalon az akkor megszületett gyermekek ma is élnének, sőt gyerekeik is lennének már. Ezért állítom, hogy minimum ennyivel többen lennénk Európában, és semmiféle demográfiai válság és jelentős lakosságcsökkenés nem lenne kimutatható.

 

migránsok hada a röszkei határon 2015. szeptemberében. Kép: Körkép.sk

 

Előrebocsátom, hogy jelen sorok írója sohasem volt abortuszellenes, mert nagy megértést mutatott az egyedi emberi sorsok iránt, de lassan át kell értékelnie eddigi álláspontját, mert a jelenség már nemzetek sorsát veszélyezteti.

 

Folytatás kattintás után…

 

[stw]

 

Ha megnézzük, hogy a politika területén kik a legnagyobb abortusztámogatók, egyértelműen a balliberális pártokat, erőket azonosíthatjuk be, akik veszett kampányokba kezdenek, pl. Lengyelországban vagy bárhol, ha bármilyen szigorítást tervez valaki e területen, arról nem is beszélve, hogy ez egy tipikusan individualista, tehát balliberális program. Elég visszatetsző tehát, hogy a probléma okozói, a bevándorlás legelszántabb védelmezői, egy általuk okozott problémát egy másik, még súlyosabb problémát okozó módon kívánnak megoldani.

 

Veszélyeztetve ezzel az őshonos európai etnikai nemzetek fennmaradását, nemzetállamaikban betöltött domináns szerepüket, többségüket, s ezzel az europo-europid faj fennmaradását, végső soron az európai nyelveket és a civilizációt is. Emiatt vitatom el a balliberálisoknak még az erkölcsi jogát is, hogy a témához egyáltalán hozzászóljanak, ahogy teszik, azt meg pláne!

 

A párhuzamos romaprobléma

 

Különösen érthetetlen számomra, hogy a közép-európai államok migránsügyi kommunikációjában miért nem mutatnak rá erre. Nyugatról ugyanis gyakran hallani, hogy itt nincs migráns, ezért a „kötelező“ szolidaritás alapján nekünk is migránsokat kellene befogadni. Senki sem mutat rá arra, hogy itt is megvannak ugyanazok az integrációs problémák, mint nyugaton, sőt, nagyságrendileg a számok is összehasonlíthatók.

 

A migránsok a Vajdaságbeli Magyarkanizsa és Horgos között gyalogolnak. Kép: Körkép.sk

 

Roma szervezetek szerint Magyarországon is és Szlovákiában is kb. tíz százalékot tesz ki a roma etnikum aránya, ami megfelel a nyugati számoknak. Arról nem is beszélve, hogy történelmi értelemben a roma lakosság is migráns, s még messzebbről is érkezett Ázsia területéről, mint a mostani arabok. A tetejében Nyugaton akkora volt a szolidaritási hajlandóság a közép-európai államokkal, hogy az odaérkező romák táborait kompromisszum nélkül felszámolták, s hazazsuppolták őket.

 

A dublini egyezmény

 

Különösen érthetetlen számomra, hogy miért nem mutat rá gyakrabban a magyar kormányzati kommunikáció, hogy az egyezmény értelmében a nyugatról kiutasított migránsokat a kapuországoknak kell visszafogadniuk, akkor is, ha nekik maguknak nincsenek ilyen egyezményeik a szomszédos országokkal. Ha pedig van ilyesféle, akkor az bármikor felmondható, mindenki a nyakukon marad.

 

Építi a katonaság a 3 méteres kerítést. Napi 3-4 km-t húz fel egy-egy brigád. A Körkép.sk felvétele 2015. szeptember 11-én Tompánál.

 

Éppen a legutolsó Élet és Irodalomban kerekített valaki egy írás arról, hogy a magyar kerítés nem old meg semmit, mert akkor más országon keresztül mennek nyugatra. Ez valóban így van, csak nem mindegy, hogy kinek kell pár százezer embert „visszafogadnia“. Megy a vita azon, hogy a kapuország Görögország volt-e, vagy mivel átutazóban a migránsok kiléptek a EU-tag Görögországból, akkor Magyarország-e a felelős.

 

Egy jogi döntés nem egyesélyes, ezért a magyar kormányzat most is felelősségteljesen járt el. Csak el kéne magyarázni az embereknek, mert ez nincs benne a köztudatban!

 

Könözsi László

Nyitókép: Körkép.sk (A kép Röszként készült 2015 szeptemberében)

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Király Zsolt

Király Zsolt, 42 éves közgazdász, a Körkép.sk alapító főszerkesztője. A 2015-ös Újságírói Díj nyertese oknyomozó kategóriában. Korábban a .týždeň-ben és a Heti Válaszban is publikált.

Hirdetés (X)

Kövessen minket