A nagyszombati Kodály Zoltán emléktábla furcsaságai

Furcsa Kodály –táblaavatásra került sor Nagyszombatban, mely magán hordozza a felvidéki magyar lét minden jellemzőjét.

Adott egy világhírű magyar zeneszerző, aki Nagyszombatban járt gimnáziumba, itt élt, és kezdte meg zeneszerzői szárnypróbálgatásait, első műveit is a helyi plébániatemplomban adta elő. A városban mindennek persze nyoma sincs.

Adott egy szlovák zeneszerző is, Mikuláš Schneider-Trnavský, Kodály osztálytársa, jó barátja és levelezőtársa, aki megkapta a kellő tiszteletet. Schneider-Trnavský ténykedését emléktábla hirdeti az arra legmegfelelőbb helyen.

   

És adott a Galántai Kodály Zoltán Daloskör illetve annak karnagya, Józsa Mónika,aki változtatna a jelenlegi helyzeten. Galántán, ahol Kodály gyermekként élt, példaértékűen ápolják a Kodály-hagyományt. Idén ráadásul jubileumi Kodály év is van, Kodály Zoltán halálának 50. évfordulója és születésének 135. évfordulója jegyében, ami jó alkalom arra, hogy Nagyszombatban is lépjenek. Józsa Mónika meg is teszi amit kell, megszólítja Berényi József (MKP) megyei alelnököt, aki felvállalja az ügyet, beterjeszti a testület elé, ahol el is fogadják.

Csakhogy.

Folytatás kattintás után. Támogassa a Körképet, hogy még több ilyen cikket tudjunk írni

[stw]

A műemlékvédelmi hatóság – ahogy arról P. Vonyik Erzsébet remek riportsorozatában aprólékosan beszámolt, – szerint Kodály emléktáblája nem jelenthet konkurenciát Mikuláš Schneider-Trnavský már meglévő emléktáblájának. Így nem helyezhető el a történelmi városrészben lévő patinás nagyszombati Mikuláš Schneider-Trnavský Zeneház homlokzatára, mert „megbontaná annak szimmetriáját”. Arról az épületről beszélünk, ahol a török háborúk idején szlovák források szerint is a magyar királyi koronát rejtegették.

Kodálynak pótmegoldásként egy megtűrt, eldugott helyet javasolnak, egy átjárónak használt kapualjban.

A kezdeményezők természetesen fellebbeznek, de hogy a szlovák felsőbbrendűség (valójában kisebbségi érzés) teljes legyen, az elutasító határozat kitér arra is, hogy ha mégis ragaszkodnának a homlokzathoz, ELVILEG elképzelhető (akkor már nem bontana szimmetriát?), de jóval szerényebb kivitelben. Kodály portréja nélkül, valahol két ablakkeret közé csavarozva.

A tábla így az eldugott, átjárónak használt kapualjba került. Az átadó ünnepségen ott tolakodott mindenki, akiknek hatáskörileg lehetőségük is lett volna a méltatlan helyzet orvoslására, de inkább mosolyogva végignézték az egész küszködést, majd fontoskodva asszisztáltak az ünnepségen.

Elvégre megyei kampány van.

Berényi, a hatásköreit tekintve lényegében kiszolgáltatott megyei alelnök beszédében egyrészt kritikával illette az eljárást, ugyanakkor megköszönte Tibor Mikuš megyeelnöknek (független, Smeres és SNS-es támogatással) a támogatást, aki kellő elégedettséggel viszonozta a bókot.

Rigó Konrád (Most-Híd) kulturális államtitkár pedig, akinek tárcájához a nagyszombati Nyugat-szlovákiai Múzeum fellebbezését elutasító Szlovák Műemlékvédelmi Hivatal tartozik, kérdésünkre, hogy helyesli-e az illetékes szerv döntését, annyit válaszolt, hogy nem ismerte az ügyet, arról csak az átadás napján hallott először Berényi József beszédében.

„Ha megkerestek volna ez ügyben,  biztos mindent megtettem volna, hogy segítsek“.

Majd hozzátette azt is, hogy mindig jóleső érzés számára Kodály Zoltán emléktábla előtt állni, még ha az pótmegoldásként egy kapualjba is került csak.

A Kodály-emléktábla körüli dolgok a mi bizonyítványunk. Zavar még valakit? Mikuláš Schneider-Trnavskýt, Kodály Zoltán barátját bizonyára zavarná.

Király Zsolt

Nyitókép: Kodály Zsoltán. Kép: fungarian.hu

További ajánlott írások:

Teremtsünk Kodály-kultuszt Galántához hasonlóan Nagyszombatban is!

Csak egy kapualjban kap helyet a kétnyelvű Kodály-emléktábla Nagyszombatban

Nagyszombat: Kétnyelvű Kodály-emléktáblát avatnak szeptemberben