Gyurcsány bűvészkedése a „magyar kártyával”

Gyurcsány Ferenc (népies nevén Fleto vagy Böszme) ismét gurított egy nagyot. Miszerint ne engedjék szavazati jogukkal élni a külhonban élő kettős magyar állampolgárokat.

Sajnos nem hat újdonságként, hogy bizonyos időközönként a Demokratikus Koalíció elnökének elgurul a gyógyszere. A 2004-es kettős állampolgárságról kiírt népszavazás általuk képviselt negatív kampánya meghiúsította annak eredményességét. Ki ne emlékezne a 23 millió román rémképére? Míg velük a magyar emberek nyugdíját, létbiztonságát látta veszélyben addig az illegális migráció felső határok nélküli támogatását szorgalmazta.

A magyarországi baloldal egyik ismérve, hogy soha nem a nemzeti érdekek vannak előtérbe helyezve, hanem a kommunizmusból rájuk ragadt internacionálé eszméje. A 2006-os budapesti események szemkilövetős atyja, a brüsszeli „demokrácia” hazai szószólója. A liberális fertő egyik legkártékonyabb alapgondolata a közös európai katyvasz, nemzetek nélküli integrációra képtelen párhuzamos társadalmak kiépítése.

   

A külhonban szakadt magyarok nagy része önhibáján kívül került kisebbségi létbe. Nem mindegy viszont nekünk a Magyarországon zajló politikai és társadalmi játszmák végkifejlete. Egy külföldön dolgozó családtagnak is van beleszólása az otthoni dolgokba még ha nem is él életvitelszerűen a családjával. Magyarország sorsának alakulása a mi felelősségünk is, ebből kivonni, mellékvágányra tenni minket senkinek nincs joga. Az egyetemes magyar kultúra, építészet, tudomány alapköveit nem tíz, hanem tizenöt millióan raktuk le.

A Fidesz kormányzását sok kritika illetheti. Egy demokratikus berendezkedésű államban ez helyénvaló is. Elvitathatatlanok viszont az anyaországon kívül rekedt magyarok felé nyújtott segítő, ösztönző programok jelentősége. A kettős állampolgárság intézménye, az iskolák támogatása vagy a gazdaságélénkítő csomagok mind olyan fontos gesztusok, amelyek kiemelik a Fideszt a rendszerváltozás utáni kormányok szürkeségéből. A külügyminisztérium élén Szijjártó Péter személyében végre egy karakán, határozott politikus áll, aki kompromisszumok nélkül képviseli a kisebbségi létben élő magyar nemzettársait.

Gyurcsány Ferenc képtelen kilépni hagymázas rémképeinek fogságából. Ha csillagának fénye éppen megkopni látszik, szívesen bűvészkedik a „magyar kártya” lapjaival. Az MSZP romjaiból főnix madárként feltámadva megalapította saját pártját, a Demokratikus Koalíciót. A csomagolás más lett, a tartalom maradt. Rajta kívül kevesen hiszik el, hogy 2018-ban komoly tényező lesz az esedékes parlamenti választásokon. A történelmi igazságosság az diktálná, hogy végre ő és a pártja tűnjön el a süllyesztőben és ne mérgezze tovább a közéletet.

Van viszont még fél év míg a zárt osztályról szabadultak mindenért minket hibáztathatnak. Egy magyar sem lehet alárendelt vagy megkülönböztetett a másikkal szemben. Egyenlőség jelet kell húzni a között ami egy és összetartozik. Oszthatatlanok vagyunk még ha bizonyos baloldali megmondó embereknek ez lenyelhetetlen falat is.

Dian Csaba

Nyitókép: gondola.hu