Moldova riportregényei közül talán a vasutasokról szóló – Akit a mozdony füstje megcsapott című a legismertebb és legsikerültebb, de a többi se rossz. Szociográfiai mélységeket döngető riportregényeinek az volt a titka, hogy az író hosszabb időre beköltözött egy-egy érdekes hivatást űző emberek munkavilágába, a vasutasokon kívül a mezőgazdasági repülősök, rendőrségi nyomozók, kamionsofőrök, borászok, textipari munkások, ügyvédek, börtönőrök, tűzoltók stb. közé.
Tanárok közé nem ment, az iskolák világa hidegen hagyta őt! Vajon miért?
Talán nem tartotta elég érdekes témának, írói kihívásnak a szocializmusban is szerény, de akkor még biztos megélhetést jelentő tanári hivatást. Az iskolák világa írói szempontból ezek szerint nem izgalmas! Pedig ez közel sincs így! Igaz, fél év alatt (kb. ennyi időt töltött Moldova a riportalanyai között anyaggyűjtésre egy-egy témához) még nem alakulhat ki egy életre szóló, szétszakíthatatlan kötődés a tanári hivatással. Ahhoz évtizedek és nemzedékek kellenek!
A fiatalok még könnyebben elhagyják a pályát, hogy tanári diplomával a kézben szerencsét próbáljanak máshol egy jobb és ígéretesebb anyagi megélhetés, megbecsülés reményében. Teszik is ezt sokan, mert teljesen kilátástalannak tűnik önerőből lakáshoz esetleg autóhoz jutni fiatal pedagógusként. Különösen, ha mindketten, férj is, feleség is ezen a kezdőpályán mozog, ami viszont elég gyakori eset, hiszen az egyetemeken, kollégiumokban bimbózódnak huszovalahány évesen a fiatal értelmiségiek szerelmei!
A pályán hosszú éveket eltöltők már sokkal nehezebben szabadulnak az iskola béklyójából, meg talán nem is akarnak, mert hiányozna nekik az alma mater csodálatos, öregen is fiatalon tartó, sajátos, semmivel sem pótolható világa! Meg aztán hova is mennének?
Vállalkozzon egy olyan pedagógus, aki még a tanulóktól színházlátogatásra összegyűjtött osztálypénzzel is észrevétlenül próbál meg a folyosó fala mellett gyorsan a tanáriba surranni? Merész vállalkozás lenne!
Vagy menjen el külföldre tanítani magyar történelmet vagy Csehszlovákia vízrajzát illetve növény és állatvilágát egy nem informatika szakos tanárember? Kinevetnék!
Bármilyen jó angol- vagy németszakos is az illető, Angliában és Németországban kevés iskolában tudna elhelyezkedni, mert ott nem idegen nyelvként tanítják azt. Bár, most a befogadó Nyugat-Európa migránsiskolákban biztos lenne igény a tőlünk érkező nyelvtanárokra, hiszen a hazaiak nem szívesen fognak ott munkát vállalni. Hát, nem tudom, van-e az a pénz…. Nagy bátorság kell hozzá, az biztos!
Vagy felejtse a tanári diplomáját, és menjen el esetleg vendéglátozni az ismeretlenbe, mert mesélte neki a barátja, hogy ezzel mennyit lehet keresni odakint? És élje le egy lyukban többedmagával életének nagy részét, mert a lakás viszont nagyon drága? Megalázó!
Mondja mindezt egy rendhagyó eset, egy ötvennégy évesen középiskolai katedráját kissé meggondolatlanul elhagyó egyén, akinek azóta is nagyon hiányzik az iskola hangulata, a diákzsivaj és humor, az ismeretátadás és visszajelzés sikerélménye, a közös munka, a krétapor a zakón, a csínytevések és a köszönet, mindaz, ami széppé varázsolja ezt a hivatást!
Mert akit az osztályban őrzött tornacipő szaga egyszer megcsapott…
Száraz Dénes
Nyitókép: life.hu
Megosztás:
Címkék: diákszerelem egyetem fiatal pedagógus Főoldal kollégium megbecsülés megélhetés Moldova György osztálypénz pedagógus Száraz Dénes tanári tanári diploma tanári hivatás tanári szakma vendéglátós
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
