Nikó lemondta a szereplést a magyar labdarúgó válogatottban, mert ezután már csak a klubfocira és a családjára akar összpontosítani Amerikában. Tavaly ősszel már egyszer visszautasította a címeres mezt Bernd Storck kapitánysága alatt, és nem jött el focizni a válogatott októberi világbajnoki selejtezőire. Az új kapitánynál, a belga Leekensnél a kazahok ellen kezdőként kapott lehetőséget, a skótok ellen már csak csereként.
Maradandót nem alkotott egyik meccsen sem a Magyarországon, Lengyelországban és Amerikában is gólkirályi címet szerzett csatár. Valószínűleg a kinti sikerekben az is közrejátszik, hogy a külföldi bajnokságokban akadtak olyan játékostársai, akik ki tudták szolgálni őt a góllövésben!
A magyar válogatottban a jövőben már nem is lehetnek ilyen csapattársai, mert Nikó véglegesen lemondta nemzeti csapatban a játékot! Korábban már kijelentette, hogy 15 percekért nem érdemes annyit hazautaznia, és bizonyára márciusban Leekensnél is kevesellte a játékperceket! Viszont az is igaz, hogy a válogatottban soha nem tudott olyan eredményesen focizni, mint klubjaiban!
Egy kis múltidézés ezzel kapcsolatban!
Az aranycsapat Budai, Kocsis, Puskás, Hidegkúti, Czibor csatársorába nem fért be a jobbszélen ördöngösen cselező Sándor Károly (Csikar), aki a róla elnevezett éles Csikar szögből is rúgta a gólokat. Az emlékezetes 1954-es világbajnokságon szóhoz se jutott Budai mellett, előtte az 1952-es olimpián is lemaradt az aranyéremről! Sándor Csikar emiatt nem mondta le a válogatottságot, ahol aztán 75 mérkőzésen 27 gólt szerzett.
Tichy Lajos, a „nemzet bombázója“ az 1962-es chilei vb-n a magyar válogatott egyik vezéregyénisége volt, 3 gólt szerzett. Különösen emlékezetes volt az angolok ellen 2:1-re nyert mérkőzésen lőtt gólja: 19-20 méterről bombázott a léc alá Springett kapujába. Lehetett volna 4 gólos is, ha Latisev, a szovjet játékvezető megadja a gólvonal és a csehszlovák Schrojf kapus mögé a felső kapufáról lepattanó lövését! Az 1966-os világbajnokságon is kerettag volt Baróti Lajosnál, de pályára a vb-n nem lépett. Biztos nem volt könnyű megemésztenie, de nem mondta le a válogatottságot, ahol 72 alkalommal szerepelt!
Szőke István a Fencváros jobbszélsője volt a hetvenes években, posztján játszott Fazekas László, az Újpest labdarúgója is. Mindketten nagyszerű focisták voltak, Fazekasnak mégis több játéklehetőség jutott, 92 alkalommal szerepelt a válogatottban. Szőke ennek ellenére nem mondta le a válogatottságot, és 1972-ben Belgrádban az ő emlékezetes bombagóljával vertük meg 2:1-re a románokat, és jutottunk be a legjobb négy európai csapat közé.
Ebedli Zoli szintén a Fradi pengés középpályása volt a nézők nagy kedvence a hetvenes évek második felében. Akkor a válogatottban középpályás sort olyan nagyszerű labdarúgók alkották, mint Nyilasi, Pintér, Zombori, akik közé az Ebédlő becenévre hallgató labdarúgó, Törőcsik András nagy barátja csak ritkán fért be, hiszen ott volt még a tatabányai Csapó is. Ebedli „csak“ 12 alkalommal szerepelt a válogatottban, de a mellőzése miatt azt soha nem mondta le!
Nagy Lászlónak hívták az Újpest Jolly Jokerét, aki a bal oldalon minden poszton bevethető és egyúttal kihagyható is volt. Sokszor az Újpestbe se fért be, mert balhátvédként Juhász Péter, balszélsőként pedig Zámbó Sanyi játszott, akikkel a címeres mezért is meg kellett küzdenie olimpiai aranyérmesként! De a nemzeti válogatottságot nem mondta le!
Puskás Öcsi minden idők legnagyobb magyar focistája úgy lett spanyol válogatott a Real Madrid játékosaként, hogy szíve mindig a magyar válogatottért dobogott. A kommunista diktatúrában disszidensként és dezertőrként elkönyvelt labdarúgó 1981-ben térhetett haza első alkalommal, és egy magyar-angol világbajnoki selejtező mérkőzésen nagy pocakkal a pályára lépve az előmeccsen leborulva, sírva csókolta meg a Népstadion gyepét! Puskás soha nem mondta le a magyar válogatottságot, azt elvette tőle a kommunista hatalom!
Nikolics viszont lemondta!
Bár az ember a bejelentésen nem is csodálkozik annak tükrében, hogy George Leekens, a magyar válogatott szövetségi kapitánya a belga Kereszténydemokrata és Flamand Párt színeiben a hírek szerint elindul a belga önkormányzati választásokon, bár a kapitány cáfolta a megjelent hírt.
De nem zörög…szokták volt mondogatni! Amennyiben mégis politizálni kezd, sok sikert kívánunk hozzá, csak aztán döntse el George, hogy szövetségi kapitányként akar politizálni, vagy politikusként kapitánykodni! Nikolics esetleg korteskedhet is a kampányában! Most már jobban ráér….
Száraz Dénes
Nyitókép: mlsmultiplex.com
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.