Kalita Gábor: Emlékezés Lovas Istvánra

Minden mértékadó,  anyaországi kormánypárti médiafelület mély megrendülését kifejezve hozta a szomorú hírt: 72 éves korában elhunyt Lovas István, újságíró.

Mi, korábban születettek hallhattuk hangját a Szabad Európa Rádióban az exilből való visszatérése után. 1990 óta előre jelző publicisztikával gazdagította az új körülmények között, érthetetlenül tapogatódzó magyar média egységeket.

A huszonnyolc év alatt kemény harcot folytatott a neoliberális, a  haza, a nemzet ellen uszító, korábban az átkos szekerét toló baloldali, magukat ma is médiaguruknak képzelő tollforgatók, hazájukat kiárusító, eláruló politikusok ellen. A világpolitikai történésekben a korábbi, nyugaton szerzett, érett zsurnaliszta tapasztalatai révén – mind a jobboldalon álló kollégái, mind a jobboldali politizálás számára – amolyan világítótoronyként mérte be azt az irányt, ami a zátonyra futás elkerülését segítette elő.

   

Ki is volt Lovas István

Egy  perex, vagyis összefoglaló erejével hadd ismerjük meg néhány rövid mondatban az elhunyt életének legfőbb állomásait:

Lovas István 1945-ben született Budapesten, szülei révén hagyományos keresztény nevelésben részesült. Ez által 1969-ben a Központi Hittudományi Akadémián tanult rövid ideig, miután beépített tanárai kiérezvén különleges tehetségét, fejlett memóriáját, – eltanácsolták őt tanulmányai folytatásától, vagyis, kettétörték útját a hittudományok elsajátítása, gyakorlása területén.

Mivel szintén vallásos menyasszonya kanadai volt, így döntött: elhagyja szeretett hazáját, s a helsinki egyezmény értelmében Kanadába költözhetett. 1984 és 1990 között a Szabad Európa Rádió szerkesztője volt a rádió müncheni szerkesztőségében, majd ennek New York-i tudósítója.

A rendszerváltás után 1990 júliusában visszaköltözött hazájába, s az azóta már elhunyt, kebelbeli barátjával, Méhes Csabával létrehozta az Alapítvány a Kommunizmus Áldozataiért szervezetet. Ezzel magukra uszították azokat az átkosból itt ragadt ex kommunista tollforgatókat, akik a legalantasabb módszereket is bevetették, s ma is ezt cselekszik annak érdekében, hogy tovább fényesíthessék az átkos rezsimben kreált pókerarcaikat, s alattomosan támadják a jobboldali, keresztény alapon ténykedő újságírókat, egyben a hagyományos európai értékek mentén politizáló mai rendszert.

Lovas István több éven át az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda számára készített fordításokat, hiszen kilenc nyelv elismert, tökéletes tudója volt – akadémiai szintű nyelvvizsgákkal alátámasztva. Ezen kívül számos posztot betöltött, például a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában olvasta fel jegyzeteit 1997 és 2006 között, de tanácsadói feladatokat is vállalt kormányszinten is – az uralkodó politikai irányok függvényében – a média, a geopolitika területeken.

Aki előre jelezte a lehetséges világeseményi történéseket

Lovas István percre kész fordítói technikájával, éles helyzet felismerési képességével a világ szinte minden meghatározó médiájából azonnal hír, esemény kivonatot készített. Váratlanul érkezett halálának pillanatáig jelzés értékű blogjai, gyors elemzései nemcsak tanítványai – előadott a Pázmány Péter  Katolikus Egyetem médiaszakán is – hanem politológusok, kollégák, elemzők számára is kincset érő forrás volt.

Például ő tudósította a magyar médiát először arról a felfedezéséről, hogy Kofi Annan, az ENSZ osztályvezetője, majd főtitkára már a kilencvenes évek elején G. Sorossal szoros együttműködésben  titokban azon ténykednek, s ma is jó barátságot ápolnak, hogy miként is szabadítsák rá Európára azt a menekültáradatot, mely problémával ma már kontinensünk szinte képtelen megbirkózni.

Lovas István számtalan megelőlegezett cikkében, bejegyzésében erősítette a Líbiai elnök, Muammar Kadafi szavát, miszerint ha Európa nem segíti őt az országában randalírozó terroristák megfékezésében, kontinensünket ellepik a dél afrikai menekültek.

Számos, főleg a balliberális sajtó ennek semmiféle figyelmet nem szentelt. Következmény: Líbia infrastruktúráját szinte porrá bombázták, az országot ma már a teljes káosz, bizonytalanság uralja. Így pedig szabadon küldhetik a milliárdos bevételeket maguknak mondható embercsempészek, Soros „segélyszolgálatai” kontinensünk partjaira az alkalmazkodni képtelen, más vallásokat, szokásokat gyakorló, Líbián keresztül vonuló néptömegeket.

Számtalan cikkben foglalkozott az olaszok ismételt segélykiáltásával

Lovas valódi veszélynek tartotta, amikor 2014-ben az olaszok szinte percnyi időközökben arra szólították fel az EU-t, hogy számolatlanul érkeznek partjaikra az iratok nélküli gazdasági menekültek és kérik a segítséget, partjaik hermetikus lezárását.

S mit felelt erre Juncker úr, az Európai Bizottság elnöke? Szükségtelen összehívni az uniós döntéshozókat, a dolgok rendben vannak.

Ma már minden, elsősorban nyugat-európai polgár tudja, mit is váltott ki ez az idegen érdekeket kiszolgáló, kimondottan felelőtlen hozzáállás.

Ha viccre kívánnám fordítani mondókámat, akkor valamit kiváltott. Juncker és Soros idétlen csókját az EU parlamentjének zászlókkal díszített PR-fala előtt, szerencsére, hatalmas közmegbotránkozás kíséretében.

Lovas István részleteire bontva, az előzmények és a következmények felsorakoztatásával százával közölte blogjait azzal kapcsolatban, hogy Sorosék multikulturális Európát akarnak, a muszlim erőre kapásával gyengíteni, majd eltörölni a keresztény Európa hagyományos értékeit. S persze dollár milliárdokkal tömni saját zsebeiket a káosz okozta károk „rendezése” során „legyártott” Marshall-tervek bevetésével.

Ma is ennek következményeit nyögi szeretett Európánk, s már a legvérmesebb, a neoliberalizmus mételyeiben úszkáló, eddig is sok kárt okozó bevándorló pártiak is titokban azon sunnyognak:

– valamit azért mégis csak tenni kéne, hiszen a muszlim hívők nagyszámú „importálásával” az antiszemitizmus is már-már a csúcsra járatás tendenciáit követi.

Sok ellenséget is „beszerzett” igazságkimondó életútja során

Lovas István tevékenységét a kilencvenes évektől figyelve elmondhatom, hogy a világtörténések mellett, az anyaországi politizálás egyik legavatottabb „figyelője,” s véleménymondója volt.

Számos jobboldali politikus figyelmét hívta fel arra, milyen csapdákat is állítanak nekik az SZDSZ vonalain hamiskodó szemforgatók, a már-már a hazaárulás bűntetteibe eső, az átkos élvonalaiban edződött, korábban vörös vizeken evező hamispróféták.

Az ilyen, ország mentő cselekedetei révén rengeteg ellenséget szerzett, ezek jó néhányan a baloldali, ál-liberális pártok révén ma is ott „virítanak” az Európai Parlament padsoraiban, s ott tartanak be az anyaországnak, ahol csak tudnak.

Lovas tudta, érezte, s ezerszer leírta, kimondta, hogy az elszámoltatás hiánya mekkora károkat okozott eddig is, a szabadság útját kereső, építő, szeretett népének.

Megjegyzésként írom le, honi, nemzetiségi politizálásunk sem volt képes a rendszerváltás utáni huszonnyolc évben megfékezni az átkosból reánk száradt, akár korábban kommunista államvédelem embereiként regnálók hiteltelen ténykedését. Ezek szítottak, s szítanak részben ma is – akár közszolgálati étereken is – alantas módon, sokszor álca mögé bújva azok ellen a közszereplők, politikusok, közírók stb. ellen, akik a jobboldali, keresztény alapokon nyugvó politizálás, a hagyományos keresztény Európa hívei. Hogy meddig folytathatják hamis, kártékony tevékenységüket, ez természetesen rajtunk múlik.

Lovas István életútja – az önsorsrontó, önmarcangoló igazságkeresők életútja, akit sorsa egy nagy-nagy kerülővel ismét a nemzet, a haza berkeibe szólította, hogy minden magyart óvjon, segítse őt, s jövőt mondjon.

Mindannyian őrizzük nemes emlékét!

Kalita Gábor

Nyitókép: Magyar Idők