Szeptember 3-án országszerte köszöntötték az iskolaigazgatók és pedagógusok a diákokat és szüleiket a tanévnyitó ünnepségen. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége még a hétvégén megtartotta hagyományos tanévnyitóját, melyen más-más köntösben, de ugyanaz az üzenet hangzott el: Neveljünk magyar embereket!
Számomra, magyar szülőként kissé furcsa volt megélni, hogy minden felszólaló annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a pedagógusoknak nem csak a tananyagot, de a magyarságot is meg kell tanítaniuk a rájuk bízott gyermekeknek. A közel két órás tanévnyitón és azt követően is volt időm végiggondolni, hogy mi is az igazi üzenet számomra, és még sokezer felvidéki magyar szülőtársam számára a tanévkezdés alkalmából.
Nagymegyeren nyitották meg az új tanévet a felvidéki magyarok – Képriport
Az a szomorú valóság, hogy ide kellett jutnunk. Magyar a magyart győzködi arról, hogy az istenadta anyanyelvet és hagyományokat meg kell tartani és tovább kell vinni. Alapesetben ez lenne a természetes, mindenféle rábeszélés nélkül. A felvidéki magyar szülők egy részét mégis ösztönözni, rábeszélni, győzködni kell.
Azt hiszem, ez az a fordulópont felvidéki magyar létünkben, amikor mindenkinek meg kellene állnia egy pillanatra, és végiggondolnia nem csak a múltat, de a jelent és a jövőt is. Vegyük elő az elcsépeltnek tartott mondatokat, miszerint „minden ember a maga nyelvén lett tudós”, hogy mindenki a saját anyanyelvén tud a legjobban tanulni és érvényesülni, stb.
Ha kilépünk a saját magunk alkotta korlátok közül, akkor be kell látnunk, hogy a legtöbben csak azért nem veszik figyelembe ezeket az üzeneteket, mert már évek óta ezzel kell kampányolni magunk között, így akiben megvan a kétség, az inkább nem is figyel oda rá. Pedig ezek az elcsépeltnek tűnő üzenetek még mindig az igazságot ordítják az arcunkba, és nem ártana megfogadni.
Egy ideális Felvidéken az iskolaválasztás kérdése kimerülne abban, hogy például a falusi vagy városi magyar iskolát válasszuk-e gyerekünknek. A szlováknak fel sem szabadna merülnie választható opcióként!
Nem ártana eljutni arra a pontra, amikor a magyar szülő magától is tudja, hogy egy magyar gyereknek a magyar iskolában van a helye. Nem ártana megérteni, hogy attól, hogy Szlovákiában élünk, és szlovák az állampolgárságunk, mi még nem leszünk szlovákok, magyarságunk pedig előny, nem pedig hátráltató tényező. Hasznunkra válna, ha belátnánk, hogy saját magunk asszisztálunk az asszimilációnak, és nevelünk, vagy inkább hagyunk felnőni identitás nélküli, magyartalan embereket.
Ne feledjük, mindenki otthonról viszi az alapokat, a pedagógusok csak hozzátenni tudnak gyermekeink tudásához, erejéhez, akaratához!
Nagymegyeren, az országos tanévnyitón mindenki azt érezhette, hogy jó magyarnak lenni. Azoknak az embereknek, akik ott voltak, akkor, abban a pillanatban, talán még többet jelentett a Himnusz és a Szózat. Mikor arcul csap a valóság, és eltűnésünk fenyegetése az ajtón kopogtat, úgy hiszem, új értelmet nyer Vörösmarty Szózata:
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.
Komjáthy Petőcz Andrea
Nyitókép: Komjáthy Lóránt
Kapcsolódó tartalom:
Megosztás:
Címkék: Főoldal magyar iskola tanévnyitó vélemény
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.