Felvidéken, így iskolakezdés előtt/közben/után a magyar szülők között járva a mečiari időkből visszamaradt beidegződéseket hallja vissza lépten-nyomon az ember (tisztelet a kivételeknek), akik a „jobb boldogulás” érdekében küldenék szlovák iskolába gyermeküket. Hogy „tudjon érvényesülni”, hogy tudjon intézkedni a hivatalokban, és így tovább.

 

Megértem ezeket a szülőket is (én is családos ember vagyok), de nem érthetek egyet velük. Ma az érvényesülés útja egyáltalán nem nyelvi feltételekkel van kikövezve. Szlovákia ma abban a helyzetben van, hogy Szerbiából és Vietnamból akar munkásokat behozni tömegével, hogy csillapítsa munkaerőéhségét. Bizonyára ők még inkább törik a szlovákot, mi több, kulturálisan is távolibbak a felvidéki magyaroknál.

 

Fontos lenne végre arról is beszélni, hogy a magyar iskola melletti döntés nem csak nemzeti kérdés, hanem gazdasági is. Mert az emberi kapcsolatok – vagy nevezzük közgazdász nyelven „kapcsolati tőkének”, – alapozzák meg a jövőbeli boldogulást.

 

 hirdetes_810x300  

A kapcsolat kialakítása pedig kétirányú: megértelek téged, megértesz engem. A szlovák iskola választása ezzel szemben önfeladás, az alkupozíció feladása. Mert azt jelenti, szlovák embertársamat hajlandó vagyok magam fölé helyezni. Aligha ez lenne az áhított érvényesülés receptje.

 

A szlovák iskola nem garantál a magyar gyermekek számára különösebb előnyt. Legfeljebb a szülő nyugtathatja magát azzal, hogy „legalább a gyerekemnek nem kell majd szégyenkeznie a hivatalban, mikor ki kell tölteni egy papírt”, vagy „ha meg tudja magát értetni az üzletben”, stb.

 

Valóban saját komplexusainkat, kicsinyes traumáinkat akarjuk örökül hagyni gyermekeinknek?

 

A boldoguláshoz intelligenciára és műveltségre van szükség, amelynek csak egy része a nyelvtudás, és ami nagyon fontos: tartásra. Tartás nélkül nincs öntudatosság, anélkül pedig befolyásolható lesz az ember. A szlovák nyelvismeret valóban hangsúlyos szerepet játszik a felvidéki magyarok életében, de annak megszerzése nem történhet minden más ismeret (társadalomtudományok, történelem, matematika, irodalom stb.) rovására.

 

Tény, hogy Szlovákiában változó intenzitással mindig lesznek olyan politikai hangok, amelyek hangos ócsárlással próbálják majd megroppantani a magyarok önbecsülését. De ha ez a világ újra visszajön, akkor a magyar „csak egy magyar” lesz a szlovákok szemében – akár jól beszél szlovákul, akár nem.

 

A magyar gyerekek igazi fegyvere az anyanyelv, mert azon keresztül tanulják meg igazán láttatni magukat, gondolataikat, kreativitásukat. Ez érték. A magyar iskola ezt biztosítja.

 

A szlovák iskolával, az önfeladással, a szlovák nyelv görcsös, mindenekfeletti erőltetésével a szülő csak azt éri el, hogy gyermeke majd mindig mások szemében tetszőnek akarja láttatni magát, hogy igazodjon, visszavonuljon, meghátráljon, megalkudjon, engedjen, beolvadjon, és még véletlenül se keressen karrierje számára kitörési lehetőségeket. Aligha hiszem, hogy bármely szülő szándékosan ilyen sorsot szán gyermekének.

 

Komjáthy Lóránt

Nyitókép: szekelyfold.ma

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!