Hermina
  • HUF: 344.36
  • USD: 1.18
  • 21 °C
  • 30 °C
Vélemény

Kalita Gábor: Újévi üzenet -Igenis, Jézus földi követeinek még hangosabban kell szólniuk     

Nyitókép: petofiprogram.hu

 

A mögöttünk hagyott évben az ember sok mindenben csalódott, de sok-sok olyan szívet melengető meglepetés is érte, amire az előttünk lévő évben, években építeni lehet.

 

Hirdetés(x)

Meglátásaikat értékelni kell

 

Értő, érző emberekhez szólva, hadd kezdjem azzal a reményteljes megfigyelésemmel, miszerint: 2018-ban mindig több és több lelkipásztor, Jézus földi követe szólalt meg nyilvánosan, nemcsak a templomok, parókiák falai között – olyan mindannyiunkat érintő, akár társadalmi vagy politikai ügyekben is többnyire olyan elfogulatlan, magas műveltségről, ékes rálátásról tanúbizonyságot tévő stílus és tartalom  mellett, amit mi, halandók valóban megsüvegelhetünk.

 

Ezekben, a médiában is megjelenő, hiteles, szóbeli jelenésekben nincs párthovatartozás, nincs puszta karrierépítés, nincs szekértábor jelleg. Embermentő, embervédő megnyilvánulás fogantatik itt, mely során a sokszor zilált, megtévesztett emberi lelkeket igyekszik a pásztor visszaterelni minden emberbarát társadalmi rendszer legmagasabb intézményébe, a család, a szűkebb lelki közösség, a hit, az anyanyelv gyakorlásának intézményeibe. Ez ugyanis az a védőháló, mely megvéd minket  a haszonlesők, a konspiráció nagymestereinek, a kufárok, a hit-, házasság  -és családrombolók által okozható bajoktól, s attól, hogy tudva, vagy tudatlanul, a pokol kapujának irányába terelődjék életutunk, életcélunk.

 

Azok tiltakoznak, akiknek a leginkább csendben kellene maradniuk

 

Hogy mi is a forrása abbéli örömömnek, hogy ma már mindig több papi, egyházi személyiség fejti ki véleményét akár napi, társadalmi történésekről, vagy eltorzult politikai útirányokról?

 

Válaszom egyértelmű: Számtalanszor hallhattuk korábban azokat a véleményeket, hogy az egyház ne politizáljon, ne szóljon bele fontosabb társadalmi kérdéseinkbe.

 

De! Elsősorban kik is terjesztik ezeket az állításokat? Azok a rossz múltú manipulátorok, akik az egypártrendszerben a vallásüldözés oldalán álltak. Azok, akik a kommunizmus szekértolóiként, vagy beszervezett ügynökökként, s ezek csicskásaiként szolgálták a vörös rendszert, ma már „véres szájú „bloggerekként” bevetve „káder-gyerekeiket” is azokon a frontokon, ahol az ateizmus, az álliberalizmus szószólói, s a család, nemzet, haza eszméinek gyakorlói állnak egymással szemben.

 

Persze, a rendszerváltás után ők voltak az elsők, akik pimasz módon sorakoztak be az ateizmust tovább éltető polgári, liberális pártokba, társadalmi szervezetekbe, s rikácsolták – sok esetben hamiskodva, a kereszt mögé elbújva – az új nótát, miszerint ma demokrácia van. Vagyis, ismét az ő izmusuk, „demokratizmusuk.” Így  az egyházat, s magát a hívő embert igyekeztek ádáz módon kirekeszteni a viszonylagos szólásszabadság, az új lehetőségek térerőiből.

 

Kép: illusztráció, Northfoto

 

Akkori előnyük ma már jól érzékelhető, hiszen a korábbi rendszer alaposan felvértezte őket pártszervezettségük révén, vagy a konspirációs tevékenységükben /ŠtB/  szerzett, a megtévesztésben jártas tapasztalatokkal, s a kilencvenes évek közepén dúló, mečiari diktatúra is táplálta megerősödésüket. Lásd, az átkos, peterweis szerű „vörös” figurái tucatjainak mai napig tartó regnálása, a vályú körüli kanaszta tánca. Az ilyenek üldözték, börtönbe zárták, kínozták papjainkat. Tehát, az ilyeneknek, valóban jár a megbocsátás?

 

Céljuk, a nyugodt hang, a nyugodt erő elnyomása

 

Az ilyen típusú bolsevik pofátlanságoknak bő történelme van, nem feledve  a jakobinusok véres menetelését, az őszi rózsás forradalom bőrkabátos „aktérjainak” országot, embert, egyházi méltóságokat gyalázó, megalázó kegyetlenkedéseit, a második világégés utáni, módszeres kommunista vallásüldözést.

 

Ezek leszármazottjai ma is – háttérhatalmi hátszéllel a hátuk mögött – szintén remekelnek, lásd, a neoliberalizmus mögé bújó, nemzetellenes „színjátékaikat,” a gender-elmélet éltetését, a házasság intézménye megtagadóinak ténykedését.

 

Szerencsénkre a felvidéki magyarok körében – ám sajnos, csak közel harminc év után – ma már jól felismerhetők, vagyis leleplezhetők ezek a káros, csakis önös célokat követő, káros „elemek,” akik mind a politikában, mind a társadalmi életben, most is hasonlóképpen, mint az átkosban, csakis eszmetársaikat igyekeztek cseles módozatokban helyzetbe hozni, csakis ezek boldogulását biztosítani, piedesztálra emelni.

 

Ezzel összefüggésben leírtam többször, leírom most is: Lásd, némely felvidéki politikus által, magyar érdemrendekre ajánlott, felterjesztett volt kommunista államvédelmi besúgók /ŠtB/ díszes táborát. /Emlékeztetőül jegyzem meg, hogy ezeken az érmeken ott találtatik a magyar királyi korona, s azon a Szent Kereszt. Vagy talán az ajánlóknak erről nem lenne tudomásuk?

 

„Áradjatok, mint a szél…”

 

Személy szerint nagyon sok szép élménnyel gazdagodtam  az évek során az által, hogy 2008-ban, felvidéki, s anyaországi képzőművész társaimmal, kurátorként, s képzőművészként vándorútjára indítottam a Hommage Esterházy János grafika, szobor –és festmény kiállítását, mely immár 38 alkalommal mutatkozott be az értő közönség előtt, szerte a Kárpát-medence magyarok lakta vidékein, de Csehországban, s Lengyelországban is.

 

Nagy megtiszteltetés ért minket az anyaország nagyobb városaiban, ahol a kurátori beszámolóm mellett, a megyéspüspök mondott köszöntőt.

 

Veszprémben, az akkor még szolgálatban álló Márfi Gyula veszprémi érsek meleg szavakkal üdvözölte Esterházy János nemes tevékenységének Kárpát medencei terjesztését, színvonalas képzőművészeti munkákon keresztül. Ezt attól a Márfi Gyulától hallhattuk, aki hosszú éveken keresztül ma is arra figyelmeztet minket, hogy a muszlim erőltetett elterjesztése Európánkban nagy veszéllyel jár, persze nem csak a keresztény vallás gyakorlóira, hanem mindannyiunkra, európaiakra.

 

Szavait soha nem feledem, amikor a kiállítás alkalmával is kimondta igéjét: „Áradjatok, mint a szél…”

 

Számunkra ez az áldásos, ám általános üzenet azt is jelezte: képzőművészeti alkotásainkon keresztül is vigyük el jó hírét a kommunisták által, rabláncon halálba kergetett Esterházy János embermentő,  életét egész magyarságunkért feláldozó  nemes tetteinek.

 

Kéz a kézben, Pozsony és Székesfehérvár

 

Székesfehérvárott, a minden év augusztusában megrendezett Királyi Ünnepségekre – felvidéki üzenetként – 2013-ban elhoztuk a 2010-ben vándorútjára indított, Szent István Pozsonyban című kiállításunk anyagát.

 

Ez alkalommal Spányi Antal megyéspüspök mondott el egy olyan szívhez szóló köszöntőt, mely Szent Istváni üzenetként is szólt mindannyiunkhoz, a nagybetűs KIRÁLY ma már történelmi országának alattvalóihoz.

 

A püspök a hit, a nemzeti fennmaradás mellett szólt arról is, hogy a kiállítás témája a két testvéri koronázó város ékköve is lehet, hiszen számos királyunkat koronázták meg azon a városainkban, ahol Szent István emléke a mai napig él, s éltetett.

 

Hasonló lelki élményekben lehetett részünk akkor is, amikor a Pozsonyi Magyar Galéria, s a Szövetség a Közös Célokért társulás zászlaja alatt 2017-ben elindítottuk a Kitelepítések 70 című vándorkiállításunkat, mely jelenleg már a hetedik bemutatójánál tart.

 

A tárlatnyitók az egyes honi és anyaországi falvakban, városokban rendszerint a kitelepítésekkel kapcsolatos emlékünnepségek alkalmával kerültek megrendezésre, mely alkalmakkor helyi plébánosok, egyházi méltóságok olyan lelkünkhöz szóló beszédekben szóltak a felvidéki tragédia eseményeiről, ahol a haza látogatók, vagyis a kitelepítettek, persze az otthon maradottak is könnyeikkel küszködtek. Ám az összetartásra, a hit megtartó erejére buzdító papi megnyilatkozások sokat könnyítettek azok lelkén, akik az említett tragédiát közvetve, vagy közvetlenül megélték.

 

Az óévben is szóltak, írtak, nyilatkoztak, s mi meghallgattuk szavukat, olvastuk betűjüket

 

Amint már a bevezetőben jeleztem, léleknyugtató valóságként nyugtázom azt, hogy Jézus földi küldöttei is mindig gyakrabban írnak, nyilatkoznak a nyomtatott, vagy elektronikus  médiákban. Szavuk valóban figyelemre méltó, hiszen a hagyományos európai, s világvallás, a kereszténység az embert komplex módon szemléli, mindenben csakis a javát kívánja, nemcsak jelen pillanatban, hanem öröklétében is.

 

Kép: illusztrációs felvétel (talita.hu)

 

Akár ilyenkor, ünnepek idején is jó olvasni, hallani nemcsak a templom falai között, de a médiában Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztorának, vagy Karaffa János plébánosnak a vallásról, a világról, a körülöttünk zajló életről szóló megnyilvánulásait.

 

De figyelmesen olvastam Somogyi Alfréd, apácaszakállasi református lelki pásztor írását is, aki többek között az egyik fejezetben, bátor hangon kijelentette: „De mivel tudjuk bizonyítani, hogy velünk az Isten? Templomaink kiürülnek, Európában lassan üldözött vallás lesz a keresztyénség, a bal liberális eszmerendszer jobban gyűlölik, mint hajdan a kommunisták gyűlölték Jézus Krisztust és követőit…“

 

Majd a lelki pásztor így folytatja: „Velünk az isten, mert még vagyunk… Még magyarul szól a miatyánk a Csallóközben, Mátyusföldön, az Ipoly -és Dél-Garam mentén, Nógrádban és Gömörben, Abaújban és Bodrogközben. Állnak a templomaink, s ha megfogyatkozva is, de élnek gyülekezeteink. Velünk az Isten.

 

Kovács Ervin Gellért, premontrei szerzetessel készült, karácsony előtti interjú alkalmával az ékes szólású szerzetes emígyen válaszolt az interjúban feltett, egyik köztes kérdésre, mielőtt arról beszélt, már a karácsonyfát is el akarják tőlünk venni, mert sérti az idegen kultúrákból, vallási közegből közénk tolakodók érzékenységét:

 

A kommunista és a liberális eszme hasonlóan veszélyes?

 

„A szellemi gyökerek ugyanazok, ezek történelmileg is egymásra épülő, egymásból kinövő szellemi irányzatok. Más a csomagolás, kicsit más a történelmi kontextus, de az indítékaikat és a céljaikat nézve teljesen azonosak.”

 

Az írás címének mondandóját követve:  Igen is kell, igenis jó az, ha Jézus földi követei akár meredekebb témákban is kifejtik véleményüket, nézeteiket. Ugyanis, az egyház felszentelt, nagy tudással, helyzetfelismeréssel, emberismerettel rendelkező pásztorai nagyon is érzik, nagyon is tudják, hogy híveik érdekében mikor is kell nyugodt erőként szólni, verbálisan is megnyilatkozni. Akkor is, amikor ez a hitetleneknek nem igen tetszik.

 

Kalita Gábor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kommentek

Janicsár
2019. jan. 03. 08:07

A váci püspök véleményét miért nem részletezi a tisztelt szerző?

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Király Zsolt

Király Zsolt, 42 éves közgazdász, a Körkép.sk alapító főszerkesztője. A 2015-ös Újságírói Díj nyertese oknyomozó kategóriában. Korábban a .týždeň-ben és a Heti Válaszban is publikált.

Kövessen minket