Én nem vagyok magyar?

Erzsebet Szendrey kár, hogy Önnek ennyi maradt meg a cikkből.

Kedves Csaba, remélem Te sem, és a többi határon túli magyar sem értékeli túl a néhány %-nyi futóbolond őrjöngését. Ennek a valóban abszurd elmebajnak megvannak az okai. Valamelyik Nobel Díjas fizikus mondta, hogy az új tudományos elméletek nem úgy váltják fel a régieket, hogy hatalmas, hosszas vitákban a régi tanok hívei meggyőzetnek, belátják tévedésüket, és megtérnek. Nem, azok mellett mindvégig kitartanak. Az új gondolatok többnyire úgy diadalmaskodnak, hogy a régiek hívei kihalnak.

Sajnos abban tévedsz, hogy a mai gyermekek már nem csodálkoznak azon, ha egy felvidéki magyar gyermek jól tud magyarul, és magyar iskolba jár. Már három féle esettel is találkoztam: mint a tiéd, hogy semmit sem tudtak a témáról, teljesen sötétek, vagy a másik véglet, aki egy mélymagyar szülő gyermekeként azt hiszi, hogy mi itt annyira el vagyunk nyomva, hogy nincsenek magyar iskoláink, nem is beszélhetünk magyarul, ezért már nem tudunk, és nagyon sajnál minket. Aztán van a magyarországi román, szerb, szlovák, stb. kisebségi gyermek, aki kéttannyelvű iskolába jár, ahol pár órában tanulja nagyszülei anyanyelvét, de amúgy az iskolában mindenki magyarul beszél, a nemzetiségi néptánccsoport is főleg erdélyi magyar táncokat táncol, mert a gyerekek azt szeretik, és megkönnyezi a magyar himnuszt, és nem érti, hogy mi miért nem énekeljük sosem a szlovákot.

Figyelj Csaba! Te magyar vagy,ők nem magyarok.Ezek a Kádár-rendszerből még élő/utódai/,magyarság vérét szivó,mindenféle népcsoportból álló csőcselék.PunkTum!

Jól írtad tesó, sokan így állnak hozzá az Erdélybe elő Magyarokhoz is. Nekem is feltették nem egyszer azt a kérdést... Hogy beszélek én ilyen jól magyarul ? ... Át kell nézni az ilyen embereken... ennyi.

Nem kell ez a célzatos uszítás,a jobboldali fizetett kommentelők között is vannak ilyenek.

Kedves Csaba! Ha valaki MAGYAR Akkor Ön az!! S mindazok a Felvidéki Magyarok akik megtudták őrizni nemzeti büszkeségüket,kultúrájukat,hitüket!!Ezzel a "maradék" honban rekedtek is többnek erősebbnek érezzük Nemzetünket!!Azok az állampolgárok akik most még acsarkodnak,a saját ostoba gyűlöletükbe fognak belebukni!!De még sok dolgunk van,hogy ez így legyen!!A NEMZET egységében,szeretetében,hitében fog mind ez megvalósulni!!! Nagyon sok erőt kitartást és egészséget kívánok önnek s a FELVIDÉKI MAGYARSÁGNAK!!!!! Ne feledje!! "Minden MAGYAR felelős minden MAGYARÉRT!!" Tisztelettel Czeglédi Gyula Elek

Engem a föiskolai tanárom szlovákozott le több társammal együtt pusztán tudatlanságból... Na ezt tartom valóban elgondolkodtatónak. Nem akart ö negsérteni minket... Egyszerűen neki mi csak azért, mert Szlovákiában élünk, egyenlö volt azzal, hogy akkor mi szlovákok is vagyunk. Felvilágosítottam 😁 Számomra az ilyen és ehhez hasonló megjegyzések sértöek. Márcsak azért is, mert itt nagyon komolyan meg kell harcolnunk a nemzeti identitásunkért, csak azért mert MAGYAROK VAGYUNK...

Kedves honfi társaim Barátom szerint könnyű magyarnak lenni magyar állam polgárként . Barátom nagyszülei sem költöztek el Magyarország területéről mégis szlovák állampolgárok. Én dédapám Győri plébánián volt harangozó , nagyapám magyar Huszár volt . Nem költöztek el szülő falujuk bol mégis szlovák állam polgárként távozott az élők sorából . Ezen a héten voltam bankszámlát nyitni OTP Győri fiókjában a banki tisztviselő hölgy megdicsérte a magyar nyelvi tudásomat és hogy milyen szépen beszélek magyarul. Gyuri

Nagy tudatlanságra vall, ha valaki leszlovákozza a felvidéki magyarokat. Nagyon bosszantó, de ehez vezetett a történelem oktatásunk itt a trianoni határon belül. Nem az egyszerű emberek hibája hidd el. Nem mindenki vette a fáradságot hogy önszogalomból és családi érintettség miatt alaposan megismerje ezt a témát a szocializmus évtizeiben. Sajnálatos, hogy ez a cikk is ha nem elsősorban azt akarta, hogy így legyen, de mégis a ki az igazi magyar kérdés túlpolitizált , hazaárulózásos változatát erősíti. Lásd a többi hozzászólásban, klisé baloldali egyenlő hazaáruló, nem is igazi magyar. Számomra az a magyar, aki magát magyarnak valja, s a gyerekét ennek a szellemben neveli, még akkor is, ha ez nehezebb utat jelent az érvényesülés útján. Ez utóbbi a határon kivüliekre érvényes. Ha mégegyszer , s gondolom nem utoljára ilyennel találkozol barátságosan tarts neki egy kis történelem órát, s ne rögtön általánosíts. Gond volt az oktatásunkkal, de ez már a múlt. Erődet arra használd, hogy a felvidéki magyarok is jó magyar oktatásban részsüljenek, s büszkén vállalják magyarságukat. Nekünk, csonka-magyarországi magyaroknak pedig az a feladatunk, hogy olyan sikeres boldog országot építsünk, amelynek nemzetéhez bűszkeség legyen tartozni éljen bárhol a világon az illető. Van még sok tennivaló a Felvidéken (sőt egész Uhersko-n) és a megmaradt Magyarországon is.

Tisztelem a szlovákiai magyarok érzékenységét, de ezen a vonalon egy kis "kognitiv pszichoterápia" azért nekik sem ártana meg időnként. 1945 után a magyarországi kommunista oktatás a magyar generációk fejébe nemzeti öntudat helyett nemzeti bűntudatot, patriotizmus helyett pedig internacionalizmust vert folyamatosan. A kommunista magyarországi oktatás a határokon túli magyarok létét is letagadta. 1989 után a liberálisokká vedlő magyarországi szocik pedig az un állampolgársági tudatot hangsúlyozták a nemzettudat rovására. Egy szlovákiai magyar számukra csak egy szlovák volt, hiába tartotta magát a leszlovákozott szlovákiai magyar a magyar nemzethez tartozónak. A jobboldali meggyőződésű magyarországi átlagembernek is kellett egy kis tanulási folyamat, de ők inkább patetikusan felvidékiztek, leszlovákozás helyett. Szóval tiszteletben tartva a szlovákiaqi magyarok érzékenységét azért ők is megtehetnének annyit, hogy veszik a fáradságot és utánanéznek a szlovákozás igazi okainak.

Ilyen eseteim nekem is voltak . Azt a taktikát követem, hogy aki engem szlováknak mond, azt én visszakézből lezsidózom a kis-magyarországi kommentelők közül. Ilyenkor várni szoktam a választ, hogy : de én nem is vagyok zsidó! Erre az az elkészített válaszom, hogy én sem vagyok a szlovák etnikum tagja ! De ilyen válasz sosem jött ! Azért mert éppenséggel ők nem magyarok, tehát a magyar etnikum tagjai, akik ilyeneket írnak, csak magyar állampolgárok. Egy etnikai kisebbség tagjai. Ennek ellenére ez egy jó válasz, mert utána síri csend van....

Szinte senkinek nem tűnik fel, de mi is így beszélünk : volt polgármesterünk, akinek apja székelyként került Felvidékre, azt mondta egy összejövetelen, hogy : mennem kell, mert már megjöttek a románok! Mivel félig ő is székely származású, szó sem lehetett arról, hogy ne tudta volna, hogy azok magfyarok. Egyszerűen az állampolgárságot említette. S mindannyian ennyiből megértettük, hogy mi van ?! Mit érettünk volna meg, ha azt mondja, hogy megjöttek a magyarok? Semmit! Akkor sem, ha azt mondja, megjöttek a székelyek! Mert alig ismerte valaki már a fiatalabbkorúak közül az apját, és a származását. Tehát a kognitivitás szempontjából a legtakarékosabban fogalmazott. Azt ugyanis szinte mindenki tudja, hogy romániai magyarm rokonai vannak, de azt hogy székelyek, alig valaki. Más péloda : a húgom éppen hazaért egyszer, s azt kérdezte : megjöttek már a magarok ? Még nem ! - volt a válasz, ugyanis éppen a pesti rokonokat vártuk. Ha az etnikumra gondolt volna, nem fogalmazott volna pontosan, mert pl. a faluban sok magyar van, de azok esetében nem utalunk az etnikumra, mint ahogy ő is az állampolgárságra utalt ; ezt teszik a kis-magyarországiak is, ha rólunk beszélnek... nem kell ebből nagy ügyet csinálni, tipikus kognitív disszonancia !

“S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak és cifrálkodóknak, Félig-élőknek, habzó-szájuaknak, Magyarkodóknak, köd-evőknek, Svábokból jött magyaroknak Én nem vagyok magyar?” Ady Endre: Én nem vagyok magyar? (részlet) Ady nem értett meg valamit! Ő magyar ugyan etnikailag, de a nemzet nem származási, hanem politikai entitás, tagjai lehetnek sváb származású emberek, mint ma pl. Bauer zsolt ma, vagy a tót Petőfi stb. No ennek nem volt tagja Ady Endre, igazi klasszikus nemzetáruló volt. Ma a DK-ban lenne. Tehát magyarnak m. csak nem a jó magyarok közé tartozik, hanem a rossz magyarok közé, akik a nemzetnek már nem tagjai csak az etnikumnak . Nemzeti eszményeket nem hordoznak magukban, a megmaradás parancsa politikai eligazító-erőként bennük fel sem merül. Felvidék és Pest tele van velük.

Kedves Könözsi! Értem én, mit mondasz, de véleményem szerint nem sokkal több kimondani és még véletlenül sem volna sértő, ha pl. a megjöttek a magyarok/románok helyett megjöttek a magyarországiak/romániaiak -at mondanánk.

A cikk egészével egyetértek, egy pici, és a cikkből hiányzó részt kivéve. A nemzetiséget támogatni, kultúráját megőrizni érték. A külföldön élő nemzetiségek számára viszont a Magyarországon élők mindennapi életét befolyásoló törvényekben szavazni viszont a Mo.-on élők számára már erősen káros lehet. Amolyan kibicelés féle. Tét nélkül, a következmények felvállalása nélkül. Az, hogy a jelenlegi magyar kormány támogat sok külhoni magyar kezdeményezést, és az attól való félelem, hogy esetleg ezek a juttatások egy kormányváltás esetén elmaradhatnának nem teszi jogosabbá az otthoni magyarok pártválasztásába való beavatkozást.

Nem ez a cikk volt az, ami miatt gondom támadt néhány téves gondolattal és azok híveivel. Még aktív pedagógus koromban megfordultam néhányszor olyan társaságban, ahol sokszor nem is szavakban, csak úgy a háttérben meghúzódva érezhető volt a megkülönböztetés, ki a magyar, a román, a szlovák, stb. Nincs is ezzel más probléma mint az, hogy az eltérő állampolgárságunk és közvetlen környezetünk miatt mégis jelentős különbségek vannak közöttünk annak ellenére, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazokat a dalokat énekeljük, és millió más dologban nincs közöttünk jelentős különbség, de tetszik-e vagy sem én szlovákiai magyar létemre nem éltem meg mindazt, amit a magyar állampolgárok megéltek az elmúlt 70 évben, de ők sem élték meg azt, amit a külhoniak megéltek ez alatt az idő alatt. Ha ezt belátjuk, akkor talán könnyebben megértjük, hogy az egyik legsúlyosabb feladatunk az így kialakult különbségek okairól és következményeiről végre egyszer hazugságok nélkül informálni a másik felet és bízni abban, hogy az így kialakított hazugságoktól mentes történelemismeret elvezet oda, hogy egyszer a magyarországi állampolgár és adófizető is megérti, hogy az állampolgárságon és az illetékek mennyisége, útjai és az ahhoz kötődő érdekek szövevényén túl is van közösség, ami miatt bizonyos területeken és esetekben az előbbiek lényegtelenné válnak, és megfordítva, a nyelvés a nemzet kérdéseit néha kellemetlenül befolyásolja a mindennapi létünket kísérő anyagi jelenségek és tények világa. Ha ezt a kétféle mértéket szerves egységbe tudjuk kovácsolni, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy a felsőbbrendű élőlények követelményszintjének megf tudtuk aknázni a sors számunkra felkínált lehetőségét arra, hogy elődeinktől örökölt tudásunkat úgy bővítsük és gazdagítsuk, hogy az utódainkat segítse hétköznapjaik útkereső döntéseikben és cselekedeteikben. Ehhez el kell fogadnunk, hogy egyaránt fel lehet és fel kell használnunk az igazságot és a helytállót ugyanúgy, mint a hazugságot, vagy a tévedést is.

Nem kívánom még az ellenségemnek sem azt az érzést, amikor az anyaország béliek egyes hivatalos okmányok szemrevételezése után figyelmen kívül hagyva szinte hibátlan és dialektus mentes magyar beszédemet, egyszerűen leszlovákoztak, miközben családom és köztük olyan felmenőim , akik Osztrák-Magyar állampolgárként jöttek a világra és az ilyen magyar állampolgárságukról sosem mondtak le, sőt ellenkezőleg viselték az ilyen múltjuk miatti megkülönböztetést, sőt még azt is el kellett tűrniük, hogy egyik napról a másikra tisztes állampolgárból mindenüktől megfosztott háborús bűnösökké lettek átminősítve, nos az ilyen "élmények" után egy mai magyarországi bárkitől kiosztott szlováknak minősítést megemészteni , hát mit mondjak nem ez az élmény volt az , amiért a Duna másik partjára mentem. Tudom, hogy a történelem az ilyen-olyan érdekből való hazudozást magas fokon is tudja művelni, amellett, hogy imitt-amott talán még az igazságot is elviseli és az ilyen zagyvaságon nevelkedettek között lesznek olyanok, akiket ez a kétes információ különösebben nem zavar, ezért elkerülhetetlenek az olyan helyzetek, amikor a szlovákiai magyarok minősítésekor elkövetett baklövéseket a nevükön kell nevezni azért, hogy a félrenevelt elkövetők tudatosítsák, hogy azt, hogy erre mifelénk ki szlovák és ki magyar általában nem szabad egy állami hivatalnoknak kiosztott jogkör megnyilvánulására alapozva eldönteni.