Bernát, Felícia
  • HUF: 326.31
  • USD: 1.12
  • 12 °C
  • 22 °C
Vélemény

Én nem vagyok magyar?

Bizony, kiváltságos nép vagyunk mi, felvidéki magyarok. Itthon buta magyarok, otthon meg buta szlovákok vagyunk.

Nyitókép: Kállai Márton (Mária Valédia híd)

 

“S az álmosaknak, piszkosaknak, 
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?”

Ady Endre: Én nem vagyok magyar? (részlet)

 

Gyarló az ember, ez alól jómagam sem vagyok kivétel. Van egy olyan régi, rossz szokásom, hogy az egyes médiumok által leközölt hírek, különböző cikkek alatti kommentszekcióban gyakran kifejezésre juttatom véleményem az adott témát illetően. Pár napja történt meg velem, hogy véleményt mertem írni a magyarországi tüntetésekkel kapcsolatban az egyik baloldali sajtóorgánum tudósítása alá. Fontos hozzátenni, hogy nem az ellenzék mellett érvelve.

 

Csupán másodpercek teltek el, pillanatokon belül csatasorba állt a Kádár-korból átmentett, ma DK-s színekben gyűlölködő nyugdíjaskommandó. Persze nem érvelni jöttek, csupán közölni azt, hogy mit szólok én bele olyan dolgokba, amihez semmi közöm, hiszen nem Magyarországon élek. Tehát: nem vagyok magyar. A topkommentelő bolsevik véleményvezér egyenesen leszlovákozott. Bizony, kiváltságos nép vagyunk mi, felvidéki magyarok. Itthon buta magyarok, otthon meg buta szlovákok vagyunk.

 

Nem lehet haragudni ezekre a – korlátlan szabadidejüknek köszönhetően – sztahanovista billentyűzetcsapkodó nénikre és bácsikra, hiszen ők ebben szocializálódtak. Még az előző átkos rendszer tanította meg velük a máig élő képletet: nemzet = állampolgárság. Ők ezt gondolják tovább, nem kezelik kritikával a sztálini téziseket. Észérvek felsorakoztatása mellett sem értik meg, hogy a nemzet és az állampolgárság két egymástól független fogalom. Megpróbálkoztam tehát a képtelenebbnél képtelenebb példákkal, analógiákkal is, hátha különös lelkületük fogékonyabb az ilyenre.

 

Például: ha holnap Azerbajdzsán elfoglalná Szlovákiát, attól nem válna minden polgár egyből azerivé. Vagy: attól, ha a libát véletlenül a disznóólba zárom be este, reggelre nem fog röfögni. Ez se jött be, egyik fülükön be, a másikon ki. Egy idő után feladja az ember. Tudom, nem ma született probléma ez, de azt hittem, 2019-ben ez már nem lehet vita tárgya.

 

Középiskolásként – még a kétezres években – gyakran részt vehettem jómagam is a testvériskoláink által szervezett sportnapokon. Kézilabdáztunk Balatonbogláron, kosárlabdáztunk Bystřice nad Pernštejnem városában. A kapcsolat a kölcsönösség elvén működött, ők is jöttek hozzánk, mi is ellátogattunk hozzájuk. Ezeken a baráti tornákon több magyarországi fiatallal is volt alkalmam megismerkedni. Nagy meglepetésemre szinte kivétel nélkül azon csodálkoztak, hogy mi ugyan honnan a fenéből tudunk magyarul. Jöttek a díjnyertes kérdések: Szlovákiában éltek, tehát szlovákok vagytok, nem? Hol tanultatok meg magyarul? Otthon is magyarul beszéltek? Szlovákiában is vannak magyar iskolák? Miért költöztetek Szlovákiába?

 

Mára persze ez már megváltozott, a fiatal generáció már nagyon is tisztában van vele, mi végre is vagyunk ott, ahol vagyunk. Sőt, többen nagyobb magyarnak tartanak bennünket, hiszen mi nap mint nap megharcolunk azért, ami nekik természetes.

 

A magyarországi pártok nagy része is tisztában van azzal, hogy kik vagyunk, kihez tartozunk. A baloldali pártok között van csupán egy kis képzavar. A 2004-es gyalázatos népszavazásért az MSZP – reméljük őszintén – már megbánást tanúsított, egyedül a 20 millió románnal riogató Gyurcsány Ferenc köti az ebet a karóhoz. Többször kifejezésre juttatta, hogy attól nem magyar valaki, mert a nagyapja magyar volt, meg amúgy sem oda adózunk, akkor meg mit akarunk. A 2018-as választási kampánya alkalmával sem volt rest uszítani a kárpátaljai magyarok, illetve – úgy en bloc – a külhoni magyarok ellen sem.

 

Hála Istennek, Gyurcsány Ferenc véleménye a választók többségének szemében mára annyit se ér, mint az árokparton felejtett száraz kutyaszar. Ez látható volt az áprilisi választási eredményeken is, egy paraszthajszálon múlott, hogy nem estek ki a parlamentből. Az már csak hab a tortán, hogy a felmérések szerint a 18-25 éves korosztály 0, azaz nulla százaléka voksolna a válságkezelés és a kifizetődő telekcserék császárának (s̶z̶e̶k̶t̶á̶j̶á̶r̶a) pártjára.

 

Nagyszüleim kivétel nélkül magyar állampolgárok voltak, amiről sohasem mondtak le, egyszerűen elvették tőlük. Így nem örökölhettem meg azt többek között én sem. Ők sohasem költöztek el még a lakóhelyük környékről sem, a határok viszont átléptek a fejük felett. Több alkalommal is. Így eshetett meg, hogy dédanyám úgy lett igazi állampolgárság-halmozó, hogy egy tapodtat nem mozdult szülőfalujából, Ipolyviskről. Volt osztrák-magyar, csehszlovák, magyar, s végül szlovák állampolgár is. Állampolgárság ide vagy oda, mindvégig megmaradt magyarnak.

 

Tisztában vagyok vele, hogy elenyésző kisebbség az, aki adózáshoz, állandó lakhelyhez meg állampolgársághoz köti a magyarságot. De valahol mégis zavar ez az egész. Miért kell nekünk még ma is bizonygatnunk, hogy magyarok vagyunk, holott egy évszázad alatt már bizonyítottunk e téren eleget. Nem ad elég bizonyosságot az, hogy Trianon, a lakosságcserék, a kitelepítések, a reszlovakizáció, a második világháborút követő jogfosztottság ellenére még mindig itt vagyunk, megőrizve magyarságunkat?

 

Ami a legjobban zavar, hogy ez megint csak magyar népbetegség, hisz más nemzeteknél ez elképzelhetetlen. Egy szlovák soha nem szerbezné le egy bácskai nemzettársát, s nem kérdőjelezné meg nemzeti hovatartozását. Mindezek ellenére tesszük a dolgunk tovább, az örökös fanyalgások és hitetlenkedések közepette is tudjuk, kik vagyunk és hová tartozunk. Ezen változtatni nem tudnak.

 

Kapusník Csaba

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 6 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kommentek

Dian Csaba
2019. jan. 16. 10:56

Erzsebet Szendrey kár, hogy Önnek ennyi maradt meg a cikkből.

    Bercz A
    2019. jan. 16. 22:54

    Nagyon köszönjük a kitartásotokat, és büszkék vagyunk Rátok! Sajnos a butaság, aljasság, becstelenség stb. negatívumok épp úgy nem országhatár függő, mint a becsület, jóság és összetartozás sem. Bocsànatot kérek azokért, akik ilyen eléggé el nem ítélhető módon ítéletet mondanak más határainkon kívül élő nemzettestvéreinkről!! Igenis szóljanak bele a magyarság sorsába, mert akik ez ellen beszélnek, nem gondolják végig, hogy akkor a munkanélküliek, segélyből élők, és azok, akik aljas módon külföldi adóparadicsomokba viszik jövedelmüket szintén nem szólhatnának bele, mert nem itthon adóznak. Belátom, hogy felébredtek mekkora kapufát lőttek és ez most fájdalmas!!! Tenni kell a jót, egymásban azt keresni ami összeköt és nem azt, ami szétválaszt! Aztán van egy magy. közmondás:: A kutya ugat, a karaván meg halad!! A világ egyetlen országa vagyunk, amely egész körbe önmagával határos!! Egy nemzetnél sem vagyunk előbb- sem alábbvalók!!! Isten adjon egészséges nemzettudatot!!!

    Könözsi
    2019. jan. 17. 09:43

    ki az az Erzsébet szendrey !

Barta László
2019. jan. 16. 13:25

Kedves Csaba, remélem Te sem, és a többi határon túli magyar sem értékeli túl a néhány %-nyi futóbolond őrjöngését. Ennek a valóban abszurd elmebajnak megvannak az okai. Valamelyik Nobel Díjas fizikus mondta, hogy az új tudományos elméletek nem úgy váltják fel a régieket, hogy hatalmas, hosszas vitákban a régi tanok hívei meggyőzetnek, belátják tévedésüket, és megtérnek. Nem, azok mellett mindvégig kitartanak. Az új gondolatok többnyire úgy diadalmaskodnak, hogy a régiek hívei kihalnak.

Janicsar
2019. jan. 16. 14:52

Sajnos abban tévedsz, hogy a mai gyermekek már nem csodálkoznak azon, ha egy felvidéki magyar gyermek jól tud magyarul, és magyar iskolba jár. Már három féle esettel is találkoztam: mint a tiéd, hogy semmit sem tudtak a témáról, teljesen sötétek, vagy a másik véglet, aki egy mélymagyar szülő gyermekeként azt hiszi, hogy mi itt annyira el vagyunk nyomva, hogy nincsenek magyar iskoláink, nem is beszélhetünk magyarul, ezért már nem tudunk, és nagyon sajnál minket. Aztán van a magyarországi román, szerb, szlovák, stb. kisebségi gyermek, aki kéttannyelvű iskolába jár, ahol pár órában tanulja nagyszülei anyanyelvét, de amúgy az iskolában mindenki magyarul beszél, a nemzetiségi néptánccsoport is főleg erdélyi magyar táncokat táncol, mert a gyerekek azt szeretik, és megkönnyezi a magyar himnuszt, és nem érti, hogy mi miért nem énekeljük sosem a szlovákot.

Csemez László
2019. jan. 16. 17:11

Figyelj Csaba! Te magyar vagy,ők nem magyarok.Ezek a Kádár-rendszerből még élő/utódai/,magyarság vérét szivó,mindenféle népcsoportból álló csőcselék.PunkTum!

Szakacs Attila
2019. jan. 16. 17:29

Jól írtad tesó, sokan így állnak hozzá az Erdélybe elő Magyarokhoz is. Nekem is feltették nem egyszer azt a kérdést... Hogy beszélek én ilyen jól magyarul ? ... Át kell nézni az ilyen embereken... ennyi.

hu-lala
2019. jan. 16. 17:37

Nem kell ez a célzatos uszítás,a jobboldali fizetett kommentelők között is vannak ilyenek.

Czeglédi Gyula Elek
2019. jan. 16. 19:24

Kedves Csaba! Ha valaki MAGYAR Akkor Ön az!! S mindazok a Felvidéki Magyarok akik megtudták őrizni nemzeti büszkeségüket,kultúrájukat,hitüket!!Ezzel a "maradék" honban rekedtek is többnek erősebbnek érezzük Nemzetünket!!Azok az állampolgárok akik most még acsarkodnak,a saját ostoba gyűlöletükbe fognak belebukni!!De még sok dolgunk van,hogy ez így legyen!!A NEMZET egységében,szeretetében,hitében fog mind ez megvalósulni!!! Nagyon sok erőt kitartást és egészséget kívánok önnek s a FELVIDÉKI MAGYARSÁGNAK!!!!! Ne feledje!! "Minden MAGYAR felelős minden MAGYARÉRT!!" Tisztelettel Czeglédi Gyula Elek

Böbe
2019. jan. 16. 20:14

Engem a föiskolai tanárom szlovákozott le több társammal együtt pusztán tudatlanságból... Na ezt tartom valóban elgondolkodtatónak. Nem akart ö negsérteni minket... Egyszerűen neki mi csak azért, mert Szlovákiában élünk, egyenlö volt azzal, hogy akkor mi szlovákok is vagyunk. Felvilágosítottam 😁 Számomra az ilyen és ehhez hasonló megjegyzések sértöek. Márcsak azért is, mert itt nagyon komolyan meg kell harcolnunk a nemzeti identitásunkért, csak azért mert MAGYAROK VAGYUNK...

    Könözsi
    2019. jan. 17. 09:44

    szerintem állampolgárságot értett rajta nem etnikumot

Smatana György
2019. jan. 17. 03:48

Kedves honfi társaim Barátom szerint könnyű magyarnak lenni magyar állam polgárként . Barátom nagyszülei sem költöztek el Magyarország területéről mégis szlovák állampolgárok. Én dédapám Győri plébánián volt harangozó , nagyapám magyar Huszár volt . Nem költöztek el szülő falujuk bol mégis szlovák állam polgárként távozott az élők sorából . Ezen a héten voltam bankszámlát nyitni OTP Győri fiókjában a banki tisztviselő hölgy megdicsérte a magyar nyelvi tudásomat és hogy milyen szépen beszélek magyarul. Gyuri

Hercegh Imre
2019. jan. 17. 07:38

Nagy tudatlanságra vall, ha valaki leszlovákozza a felvidéki magyarokat. Nagyon bosszantó, de ehez vezetett a történelem oktatásunk itt a trianoni határon belül. Nem az egyszerű emberek hibája hidd el. Nem mindenki vette a fáradságot hogy önszogalomból és családi érintettség miatt alaposan megismerje ezt a témát a szocializmus évtizeiben. Sajnálatos, hogy ez a cikk is ha nem elsősorban azt akarta, hogy így legyen, de mégis a ki az igazi magyar kérdés túlpolitizált , hazaárulózásos változatát erősíti. Lásd a többi hozzászólásban, klisé baloldali egyenlő hazaáruló, nem is igazi magyar. Számomra az a magyar, aki magát magyarnak valja, s a gyerekét ennek a szellemben neveli, még akkor is, ha ez nehezebb utat jelent az érvényesülés útján. Ez utóbbi a határon kivüliekre érvényes. Ha mégegyszer , s gondolom nem utoljára ilyennel találkozol barátságosan tarts neki egy kis történelem órát, s ne rögtön általánosíts. Gond volt az oktatásunkkal, de ez már a múlt. Erődet arra használd, hogy a felvidéki magyarok is jó magyar oktatásban részsüljenek, s büszkén vállalják magyarságukat. Nekünk, csonka-magyarországi magyaroknak pedig az a feladatunk, hogy olyan sikeres boldog országot építsünk, amelynek nemzetéhez bűszkeség legyen tartozni éljen bárhol a világon az illető. Van még sok tennivaló a Felvidéken (sőt egész Uhersko-n) és a megmaradt Magyarországon is.

Gábor Szabó
2019. jan. 17. 08:45

Tisztelem a szlovákiai magyarok érzékenységét, de ezen a vonalon egy kis "kognitiv pszichoterápia" azért nekik sem ártana meg időnként. 1945 után a magyarországi kommunista oktatás a magyar generációk fejébe nemzeti öntudat helyett nemzeti bűntudatot, patriotizmus helyett pedig internacionalizmust vert folyamatosan. A kommunista magyarországi oktatás a határokon túli magyarok létét is letagadta. 1989 után a liberálisokká vedlő magyarországi szocik pedig az un állampolgársági tudatot hangsúlyozták a nemzettudat rovására. Egy szlovákiai magyar számukra csak egy szlovák volt, hiába tartotta magát a leszlovákozott szlovákiai magyar a magyar nemzethez tartozónak. A jobboldali meggyőződésű magyarországi átlagembernek is kellett egy kis tanulási folyamat, de ők inkább patetikusan felvidékiztek, leszlovákozás helyett. Szóval tiszteletben tartva a szlovákiaqi magyarok érzékenységét azért ők is megtehetnének annyit, hogy veszik a fáradságot és utánanéznek a szlovákozás igazi okainak.

    Könözsi
    2019. jan. 17. 09:40

    ha valaki a szlovákon csupán állampolgárságot ért, azzal nincs semmi baj, tapasztalataim szerint az ilyen emberek tudják, hogy mi magyarok vagyunk...

Könözsi
2019. jan. 17. 09:37

Ilyen eseteim nekem is voltak . Azt a taktikát követem, hogy aki engem szlováknak mond, azt én visszakézből lezsidózom a kis-magyarországi kommentelők közül. Ilyenkor várni szoktam a választ, hogy : de én nem is vagyok zsidó! Erre az az elkészített válaszom, hogy én sem vagyok a szlovák etnikum tagja ! De ilyen válasz sosem jött ! Azért mert éppenséggel ők nem magyarok, tehát a magyar etnikum tagjai, akik ilyeneket írnak, csak magyar állampolgárok. Egy etnikai kisebbség tagjai. Ennek ellenére ez egy jó válasz, mert utána síri csend van....

Könözsi
2019. jan. 17. 09:56

Szinte senkinek nem tűnik fel, de mi is így beszélünk : volt polgármesterünk, akinek apja székelyként került Felvidékre, azt mondta egy összejövetelen, hogy : mennem kell, mert már megjöttek a románok! Mivel félig ő is székely származású, szó sem lehetett arról, hogy ne tudta volna, hogy azok magfyarok. Egyszerűen az állampolgárságot említette. S mindannyian ennyiből megértettük, hogy mi van ?! Mit érettünk volna meg, ha azt mondja, hogy megjöttek a magyarok? Semmit! Akkor sem, ha azt mondja, megjöttek a székelyek! Mert alig ismerte valaki már a fiatalabbkorúak közül az apját, és a származását. Tehát a kognitivitás szempontjából a legtakarékosabban fogalmazott. Azt ugyanis szinte mindenki tudja, hogy romániai magyarm rokonai vannak, de azt hogy székelyek, alig valaki. Más péloda : a húgom éppen hazaért egyszer, s azt kérdezte : megjöttek már a magarok ? Még nem ! - volt a válasz, ugyanis éppen a pesti rokonokat vártuk. Ha az etnikumra gondolt volna, nem fogalmazott volna pontosan, mert pl. a faluban sok magyar van, de azok esetében nem utalunk az etnikumra, mint ahogy ő is az állampolgárságra utalt ; ezt teszik a kis-magyarországiak is, ha rólunk beszélnek... nem kell ebből nagy ügyet csinálni, tipikus kognitív disszonancia !

Könözsi
2019. jan. 17. 10:07

“S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak és cifrálkodóknak, Félig-élőknek, habzó-szájuaknak, Magyarkodóknak, köd-evőknek, Svábokból jött magyaroknak Én nem vagyok magyar?” Ady Endre: Én nem vagyok magyar? (részlet) Ady nem értett meg valamit! Ő magyar ugyan etnikailag, de a nemzet nem származási, hanem politikai entitás, tagjai lehetnek sváb származású emberek, mint ma pl. Bauer zsolt ma, vagy a tót Petőfi stb. No ennek nem volt tagja Ady Endre, igazi klasszikus nemzetáruló volt. Ma a DK-ban lenne. Tehát magyarnak m. csak nem a jó magyarok közé tartozik, hanem a rossz magyarok közé, akik a nemzetnek már nem tagjai csak az etnikumnak . Nemzeti eszményeket nem hordoznak magukban, a megmaradás parancsa politikai eligazító-erőként bennük fel sem merül. Felvidék és Pest tele van velük.

Bori
2019. jan. 17. 11:43

Kedves Könözsi! Értem én, mit mondasz, de véleményem szerint nem sokkal több kimondani és még véletlenül sem volna sértő, ha pl. a megjöttek a magyarok/románok helyett megjöttek a magyarországiak/romániaiak -at mondanánk.

    Gábor Szabó
    2019. jan. 17. 17:02

    Igen, egyetértek, mert ha a szlovákiai magyar azt mondja a magyarországi turistára, hogy "megjöttek a magyarok", akkor miért veszi zokon, ha őt pedig leszlovákozzák. Hiszen ő maga különbözteti meg magát a magyaroktól. Hozzáteszem, hogy érteni vélem, hogy ebben az esetben a "magyarok" megnevezés a magyarországi magyarok és a szlovákiai magyarok közti különbségtételt jelenti és nem többet. Legalábbis remélem, hogy igy van.

Chariot
2019. jan. 17. 17:58

A cikk egészével egyetértek, egy pici, és a cikkből hiányzó részt kivéve. A nemzetiséget támogatni, kultúráját megőrizni érték. A külföldön élő nemzetiségek számára viszont a Magyarországon élők mindennapi életét befolyásoló törvényekben szavazni viszont a Mo.-on élők számára már erősen káros lehet. Amolyan kibicelés féle. Tét nélkül, a következmények felvállalása nélkül. Az, hogy a jelenlegi magyar kormány támogat sok külhoni magyar kezdeményezést, és az attól való félelem, hogy esetleg ezek a juttatások egy kormányváltás esetén elmaradhatnának nem teszi jogosabbá az otthoni magyarok pártválasztásába való beavatkozást.

Varga Lajos
2019. jan. 19. 10:35

Nem ez a cikk volt az, ami miatt gondom támadt néhány téves gondolattal és azok híveivel. Még aktív pedagógus koromban megfordultam néhányszor olyan társaságban, ahol sokszor nem is szavakban, csak úgy a háttérben meghúzódva érezhető volt a megkülönböztetés, ki a magyar, a román, a szlovák, stb. Nincs is ezzel más probléma mint az, hogy az eltérő állampolgárságunk és közvetlen környezetünk miatt mégis jelentős különbségek vannak közöttünk annak ellenére, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük, ugyanazokat a dalokat énekeljük, és millió más dologban nincs közöttünk jelentős különbség, de tetszik-e vagy sem én szlovákiai magyar létemre nem éltem meg mindazt, amit a magyar állampolgárok megéltek az elmúlt 70 évben, de ők sem élték meg azt, amit a külhoniak megéltek ez alatt az idő alatt. Ha ezt belátjuk, akkor talán könnyebben megértjük, hogy az egyik legsúlyosabb feladatunk az így kialakult különbségek okairól és következményeiről végre egyszer hazugságok nélkül informálni a másik felet és bízni abban, hogy az így kialakított hazugságoktól mentes történelemismeret elvezet oda, hogy egyszer a magyarországi állampolgár és adófizető is megérti, hogy az állampolgárságon és az illetékek mennyisége, útjai és az ahhoz kötődő érdekek szövevényén túl is van közösség, ami miatt bizonyos területeken és esetekben az előbbiek lényegtelenné válnak, és megfordítva, a nyelvés a nemzet kérdéseit néha kellemetlenül befolyásolja a mindennapi létünket kísérő anyagi jelenségek és tények világa. Ha ezt a kétféle mértéket szerves egységbe tudjuk kovácsolni, akkor elmondhatjuk magunkról, hogy a felsőbbrendű élőlények követelményszintjének megf tudtuk aknázni a sors számunkra felkínált lehetőségét arra, hogy elődeinktől örökölt tudásunkat úgy bővítsük és gazdagítsuk, hogy az utódainkat segítse hétköznapjaik útkereső döntéseikben és cselekedeteikben. Ehhez el kell fogadnunk, hogy egyaránt fel lehet és fel kell használnunk az igazságot és a helytállót ugyanúgy, mint a hazugságot, vagy a tévedést is.

Szóljon hozzá!

Kövessen minket

Megosztás