A politikus csak arra használja a szavakat, hogy elfedje, amit valójában tesz

Nyitókép forrása: Deed.sk

Manapság nem egyszerű kiigazodni a politikusok nyilatkozatain. Három dologban lehet biztos a választó: semmi sem biztos, nincsenek igazi szövetségek és pillanatok alatt változhatnak a körülmények.

Hogy a szlovákiai politika kiszámíthatatlanná vált, annak egyik oka, hogy bár viszonylag kevés pártból álló koalíció kormányoz, ezek értékrendben, választókban, eszközökben, de még külügyi kérdésekben is eléggé különböznek egymástól. Így vált a 2016-ban még „a folytonosság és stabilitás” kormányának kikiáltott formáció a legtöbb belpolitikai válságot előidéző kormányzattá. És így történhetett, hogy az elvileg szélsőségesek elleni harc jegyében számtalanszor „megmentett” kormány egy része ma épp a neofasisztákkal bizniszel a pozíciókért.

Ha némi értelmet akarunk csempészni ebbe a kuplerájba, amit a kormánypártok „standard politizálásnak” neveznek, el kell engednünk a fülünk mellett az elmúlt napok nyilatkozatait. Kizárólag azt nézzük, mit tesznek.

   

Robert Fico alkotmányos válságot idézett elő csak azért, hogy Kiskát megkerülve alkotmánybíró-elnök lehessen. Ehhez el kellett érnie, hogy ne válasszanak meg egyetlen jelöltet sem a szombaton megüresedett posztokra. Ez sikerült. Az olyan mellébeszélések, mint amit a héten hallhattunk tőle, hogy van mód a jelenlegi alkotmánybírók hivatali idejének meghosszabbítására, eleve hazugság – ez nem fért bele az időbe.

Mégpedig azért nem, mert Andrej Danko olyan szoros határidőket szabott, ami kizárta annak lehetőségét, hogy a parlamentnek maradjon ideje törvényt elfogadni az alkotmánybírók hivatali idejének meghosszabbításáról. Persze, Danko az egyetlen ebben a kérdésben, akinek nincs vesztenivalója: ha a Smer kudarcot vall, újabb szavazókat csábíthat el tőle, ha sikerrel jár, az ő kegyétől függ majd Fico sorsa. Ez akkora alkupozíció, mintha Aladdin csodalámpását szerezte volna meg.

És persze ott van Bugár Béla, a Most-Híd elnöke, aki látszólag igyekszik Ficot akadályozni. Látszólag. Mert, ugye, az alkotmányosság védelme érdekében sem volt hajlandó együtt szavazni az ellenzékkel, mert az a koalíciós szerződés megszegése lett volna. Persze, Fico szavazhatott volna Kotlebáékkal, azt a Most-Híd légcsavarként viselkedő erkölcsi iránytűje megengedte volna. Fico azért dobott egy csontot, és a nagy színjáték jegyében megdorgálta Bugárt a sajtó előtt, hogy a hiszékenyebb választóknak úgy tűnjön, a színfalak mögött nagy az egyet nem értés.

Az is beszédes, hogy miután Fico elérte célját, Bugár már hajlandó elfogadni a titkos szavazást. Mert ugye, most, hogy az alkotmánybíró-elnöki poszt felé vezető út csaknem szabad Fico előtt, miért is lenne szükség további politikai színházra? Állítólag a Most-Híd és Smer kapcsolata „fagypont alatti”. Hát, Bastrnák Tibor most-hidas frakcióvezető és Robert Fico igencsak baráti kézfogása, amit a JOJ televízió kapott lencsevégre, nem erről tanúskodik. Nyilatkozni persze bármit lehet.

Egyet értek Bugár Bélával: én sem látom okát annak, hogy megbukjon a kormány – mármint, az ő szempontjukból. Nagyon jól megvannak a húsos fazék körül, a mostani színjátéknak pedig néhány hónappal a választási kampány előtt azért sincs jelentősége, mert a koalíciós szerződés mindenképp lejár.

Legfeljebb nekünk választóknak lett még az eddiginél is világosabb, milyen színvonalon is van a szlovák „stabil” és „standard” politizálás, amely szó szerint padlóra küldte az Alkotmánybíróságot.

Komjáthy Lóránt