Nyitókép: morzsak.blogspot.com

 

Az elnökválasztás első fordulóján a felvidéki magyarság számára még a második fordulónál is fontosabb eredmény született. Bugár Béla, a legmegosztóbb politikai személyiség elbukott, siralmas, 3,1 százalékos eredménye egyértelműen jelzi, hogy a Most-Híd bejutási esélyei a parlamentbe a következő választásokon erősen kétségesek. Változások jönnek. De merre?

 

Az elmúlt hét eseményei elhozták azt a pillanatot, amikor már a végtelenül rövidlátó felvidéki magyar politikum is rákényszerül az egységes magyar képviselet létrehozásának megfontolására. Minden oldalon. Mivel azonban túl sokáig vártak, sokkal nagyobb áldozatot kell majd hozni érte. Az olyan nevek, mint Bugár Béla és Menyhárt József már nem fordíthatják vissza az okozott károkat.

 

Új egyensúlyi pont

 hirdetes_810x300  

 

A természetben és a közgazdaságtudományban nem nagyon létezik jó és rossz oldal. Csak az egyensúly, és annak hiánya. Minél távolabb kerülünk az egyensúlyi ponttól, annál fájdalmasabb a visszaszerzése. A felvidéki magyarságot több mint 10 éve osztják meg különböző politikai erők és érdekek, és a szakadék folyamatosan nőtt. Eredmény: megosztott magyar társadalom, üres pártpolitizálás, köpönyegforgatás, a fontos kérdések szőnyegalásöprése, a magyar politikai súly módszeres leépítése.

 

Amire most szükség lenne, az egy új egyensúly megtalálása, egyértelmű, aktuális kihívásokat jelentő célok megfogalmazása. Ezzel a hétköznapi választó már évek óta tisztában van, ideje lenne a politikusoknak is felfogni.

 

Nem elég a „mi lesz, ha nem leszünk ott?” program

 

Bugár Béla az első elnökválasztási részeredmények utáni sajtótájékoztatón azzal (is) védekezett, hogy volt értelme koalícióra lépni a Smerrel, mert nagyon sokan jelezték a régiókban, hogy féltik azokat az eredményeket, amelyeket így megszereztek. Ez egybevág az MKP szakadása előtti retorikájával, mikor már csak a párttagok érdekeivel foglalkozott, és az egyetlen valamire való programja az volt, „de mi lesz, ha nem leszünk ott” a törvényhozásban – vagyis a húsosfazéknál.

 

Ha valóban kialakul egy új egységes magyar (remélhetőleg nemzeti konzervatív) képviselet, erre már nem alapozhat. Ezt az elnökválasztás is megmutatta. Nincs olyan magyar járás Szlovákiában, ahol Bugár Béla győzni tudott volna, a magyarok egyértelműen Čaputová mellett tették le a voksukat. Ha nem fognak valódi, magyar választókat képviselő politikát folytatni, a teljes bukás elkerülhetetlen lesz.

 

Miért elkerülhetetlen a vezető váltás

 

Elkerülhetetlen, hogy a kompromittálódó pártvezetők távozzanak. Már, ha néhány hónapnál hosszabb életű politikai képviseletben gondolkoznak az illetékesek. Bugár személye elfogadhatatlan, Menyhárt pártvezetési adottságait lehetetlen minősíteni. Ha maradnak, az új képviselet hiteltelen és megbízhatatlan lesz a választók szemében. És mint mondtuk, az eddig elkövetett hibák miatt itt már nem elég a magyar nemzeti érzelmekre hatni.

 

A politikában viszonylag gyorsan fel lehet valakit építeni. Maga Menyhárt is majdnem a semmiből került az MKP élére. A nagy kérdési igazából az lesz, hogy kit? Ki lesz az, akinek van elég hitele, nem Bugár, Csáky vagy Menyhárt bábja lesz, és akinek víziója is van arról, hol akarja látni a felvidéki magyarokat 15-20 év múlva. Bugárt például a vízió hiánya is kizárja a jelöltek soraiból – bár, harminc év politizálás után is meg tudott minket lepni, de nem pozitív értelemben.

 

Létezhet-e felvidéki magyar politika érdekcsoport-mentesen

 

Ez talán a legnehezebb, de egyben a legfontosabb kérdés is. Lehet-e ma olyan politikai képviseletet létrehozni és fenntartani, amely mögött nem jelennek meg a vállalati érdekek? Sajnos, egyelőre én sok esélyt erre nem látok. Persze, ez nem azt jelenti, hogy bele kell törődnünk. A lényeg, ahogy fentebb említettem, az új egyensúly pártpolitika, választók képviselete és a be nem vallott vállalati érdekek között.

 

Csak egy olyan egységes magyar politikai képviseletnek van jövője, amely nem hallgat a mezőgazdaság leépítéséről és a gazdák problémáiról. Amely nem törődik bele a déli járások elszlovákosodásába és új nemzetiségi status quo-t tűz ki célul és harcol ki. Amely céltudatosan alakít ki olyan helyzetet, amelyből ki tudja alkudni a számunkra hátrányos szlovák állampolgársági törvény módosítását. Amely nem rekeszti ki az állami kulturális forrásokból az ellentétes politikai állásponton lévő sajtót, amely nyilatkozatában nem saját álláspontját védi, hanem a választókét képviseli. Amely nem négy évre tervez, hanem negyvenre. Amely építeni akar, és nem nyerészkedni, és amely tisztában van saját erejével, amivel a felvidéki magyar választók felruházzák, és azt a megfelelő pillanatban felhasználja. Amely nem négy évnyi meghunyászkodást hirdet, hanem jövőképe van. És a legfontosabb: amelynek van gerince, és szab egy határt, amely alá akkor sem megy, ha saját egyéni pozíciója kerül veszélybe.

 

Komjáthy Lóránt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 30 olvasónak tetszik ez a cikk.