Csilla, Noémi
  • HUF: 320.35
  • USD: 1.13
  • 11 °C
  • 23 °C
politika

Választás: Gondolatok két forduló között

A köztársasági elnök személyének, pontosabban magának a választásnak van egy protest-jellege is.

Nyitókép: ft.com

 

A szlovákiai köztársaságielnök-választás első fordulóját megelőzően nem múlhatott el családi ebéd, baráti beszélgetés anélkül, hogy fel ne vetődött volna a kérdés: kit karikázzon a magyar?

 

Nem volt egyszerű a kérdés, főleg úgy, hogy a választást megelőző napokban véleménycunamik sora ostromolta a választópolgárokat. Jómagam is elbizonytalanodtam, van-e egyáltalán olyan jelölt, aki megérdemli a bizalmamat.

 

Akik szóba sem jöhettek

 

Persze voltak olyan indulók is a startvonalon – egy szakajtóval -, akik előéletükkel, eddigi politikai pályafutásukkal eleve diszkvalifikálták magukat a versenyből – legalábbis nálam mindenképpen. Az nyilvánvaló volt számomra, hogy Kotlebára – jól ismert okok miatt – nem adom a voksom (sok magyarral ellentétben), a hosszú hónapok (évek?) óta gerincproblémákkal küzdő Bugár Béla sem jöhet számításba, a borovicskaszagú Harabinról nem is beszélve. Nem kezdek bele külön-külön aprólékos fejtegetésbe a jelölteket illetően, azt már sokan megtették előttem.

 

Márcisu 16-án döntöttem, úgy ítéltem meg, hogy egyetlen egy olyan politikus neve szerepel a szavazólapon, aki rászolgált a felvidéki magyarság támogatására. Az a szlovák politikus nem más, mint František Mikloško, aki a független Szlovákia megalakulása óta következetesen kiállt a kisebbségi jogok, így a felvidéki magyarok jogai mellett is. Ha kétnyelvűségről van szó, nem kap egyből a szívéhez, nem csapkodja az asztalt, sőt: támogatja azt. Ő volt az is, aki bocsánatot kért a csehszlovákiai magyarokat ért jogfosztottságért, a kitelepítésekért – szép gesztus. Feltehetnénk pár kritikus kérdést: Ennyi elég lenne a támogatásához? Nem tehetett vola többet értünk? Úgy gondolom, hogy komoly pozíciók és hatalom hiányában többet nemigen tehett.

 

Mi lett volna, ha?

 

Játsszunk el a gondolattal, hogy 2004-től nem a teljesen alkalmatlan, de elsőrangú Bólogató János Ivan Gašparovič az elnök, hanem Mikloško. Vajon másként reagált volna például Hedvig ügyére? Vagy a dunaszerdahelyi szurkolóverésre? Netán kussolt volna, mint Gašparovič? Biztos vagyok benne, hogy kiállt volna értünk. Bár szóbeli tiltakozásnál többet nem tehetett volna ugyan, de azt megtette volna. Ennek ellenére el tudnék képzelni jobb jelöltet is, persze, de csak abból főzhetünk, amink van.

 

Sokkal aktuálisabb a kérdés, mi lehet a legjobb döntés a második fordulóban. Vajon a Fico mellényzsebéből előbújt Šefčovič, vagy az ideológiai szempontból tőlem nagyon távol álló idegen, Zuzana Čaputová a kisebbik rossz? Igen, számunkra ismét csak ez jutott, mégsem mindegy, milyen eredménnyel ér véget a verseny.

 

Az az érv is gyakran elhangzik, hogy nem kell nagyon komolyan venni ezt a választást, nincs tétje, mert az államfő szinte semmilyen komolyan vehető jogkörrel nem rendelkezik. Lehet benne valami. De…

 

A választás protest jellege

 

A köztársasági elnök személyének, pontosabban magának a választásnak van egy protest-jellege is. Főleg itt, Szlovákiában, ahol – a Magyarországi gyakorlattal ellentétben – közvetlen államfőválasztás útján kaphat bizalmat az új elnök. Ha az éppen regnáló kormánnyal nincs megelégedve a lakosság, államfőválasztás útján is kinyilváníthatja nem tetszését – felmutathat egy sárga lapot. És van miért protestálni.

 

Elsősorban magyar vagyok, másodsorban állampolgár. Szlovákiában élek, itt adózom, ha a kormány lop, akkor az én adómat is lopja. Ha egy újságíró éppen feltárni igyekszik, hogy a kormány hogyan lop, s ezért jegyesével együtt kivégzik, akkor azt az újságírót ölik meg, aki értem is dolgozott. De a pálfordulás után szabadon már csak bugárfordulásként ismert jelenségről se feledkezzünk meg, bár a mi Bélánk már megkapta az első fordulóban a bizonyítványát, de azért pártja még mindig a kormány tagja. Ezzel a választással megüzenhetjük a kormánynak: Eddig és ne tovább! De csak úgy, ha nem a SMER, vagyis a legerősebb kormánypárt kegyeltje fogja elvinni a pálmát.

 

A választás

 

Kiska értünk, felvidéki magyarokért nem tett le sokat az asztalra, valóban, de ezt a protest-jelleget jól kihasználta, felszólalt a kormány ellenében, amikor fel kellett szólalni. Nem hunyászkodott meg, nem bólogatott, hanem szembeszállt a hatalom arroganciájával. Lehet, ha Kapusník Csaba mond valamit, arra nem sok ember figyel, de az államfőre egy ország. Magyarság szempontjából munkássága sok haszonnal nem járt, állampolgári szempontból viszont vannak érdemei.

 

Sajnos a múltban ennyivel kellett megelégednünk, s ezután még öt évig biztosan nem lesz több a tányérunkon. Mégis van veszíteni valónk. Március 30-án jobb híján Čaputová és Šefčovič, az új-Kiska és az új-Gašparovič között dönthetünk. Ha az étlapon csak lencse- és spenótfőzelék szerepel, valaki inkább csak vizet kér. Én egyiket sem szeretem, de vízzel nem lehet jól lakni. Ezért ha orrbefogva is, de lenyelem az a lencsét.

 

Kapusník Csaba

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 4 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője. Mindenhez ért. Mindenhez is!

Kövessen minket

Megosztás