Nyitókép: DenníkN
Ez itt most a címben is felvetett nagy kérdés, hogy a pluszból nem lesz-e ismét egy nagy mínusz
Persze, mi már ezt megszoktuk. Mármint az elszakított nemzetrész tagjai, hiszen felmenőinket és minket, kortársakat a 99 év folyamán már annyiszor megaláztak, átvertek, s annyiszor éreztették velünk, hogy másodrendű állampolgárok vagyunk, így már „gyakorlott” megalázottakként, ám családjainkról gondoskodó, szorgalmas állampolgárokként, most is szemrezdülés nélkül figyeljük, mit is kínál majd számunkra a most távozó elnökünk hamarosan megalakulandó új pártja, s maga az elnöki palota új felállása.
Egy pillantás a visszapillantó tükörbe
Még mindannyian emlékszünk az öt évvel ezelőtti elnökválasztás fiaskójára, amikor a jobboldali, s konkrétan a keresztény értékeket előtérbe helyező pártok is képtelenek voltak a logikusnak vélt összefogást megszervezni, vagyis a hat helyett, a választás végkicsengésében egy jelöltet támogatni.
Természetesen, míg a hagyományos jobboldali pártok egymással vitatkoztak, /emlékezhetünk még a Kereszténydemokrata Párt /KDH/ jelöltjének a baloldaliak, a liberálisok által való, szervezett ellehetetlenítésére/, jött a nagy fenékre esés, ezzel együtt pedig egy „ismeretlen” poprádi, akit Andrej Kiskának hívtak.
A választási üres has dumák hallatán a választók megelégelték az összefogni képtelen, régóta ismert pókerarcokat, s egy nagyvállalkozóra szavaztak.
Véleményem szerint az is szimpatikus lehetett a választók számára, hogy végre az új „arc” nem volt korábban ex- kommunista, mint Szlovákia exelnökeinek mindegyike. Persze, még csak az állambiztonságiaknak /ŠtB/ sem „dolgozott,” mint a szlovák parlament volt kommunistákkal és besúgókkal is fűszerezett parlamentjének nem egy képviselője, vagy kormányfője /lásd, a Doktor név alatt jelentgető Vladimír Mečiar, stb/.
Aztán, számunkra, etnikai magyarok számára, jött a hidegzuhany. Vagyis az ébredés pillanata, annak ellenére is, hogy Andrej Kiska nagyszámú magyar szavazattal is meg lett támogatva, ami hozzá segítette őt a győzelemhez.
Ugyanis elnökünk / egy megválasztott elnök mindannyiunk elnöke, vagyis hát, ennek így kéne lennie/, Andrejunk feneke alatt még meg sem melegedett a Grassalkovich-palota elnöki bőrfotelje, s azon nyomban, első fellépése alkalmából a nagyvilágba rikkantotta: a magyarok ne is számítsanak arra, hogy ő, a Beneš-dekrétumok újratárgyalását szorgalmazza majd.
Tehát, már látható volt, hogy az elnök hozzánk való viszonyulása – hadd finomkodjak egy kicsit – igen csak langyos lesz. S hát, mondja valaki, hogy elnöki posztjának betöltése idején ez az állítás nem igazolódott be.
Szoborgyalázás – az elnök úr kedvenc „képzőművésze” által
Személyes, szomorúsággal eltöltő élményem is van azzal kapcsolatban, hogy Andrej Kiska, s az ő „kedvencei,” mennyire is „szeretnek” minket, magyarokat.
Történt egyszer, hogy Kassán, a Csáky-Dessewfy palota udvarán, vagyis magántulajdonban lévő zárt térben került sor az Esterházy János tiszteletére felállított büszt felavatására.
Amint erről, a esemény után a Körkép is beszámolt, Peter Kalmus „szobrászművész” ekkor, amolyan durva provokáció gyanánt, toalett-papírt tekert a szobor fejrészére, megsértve ezzel, határon inneni, s túli, ´´ a sok milliós nemzettársunk táborának tagjait, akik mindig is tiszteletük kifejezésével őrzik emlékét mártírhalált halt embermentő, volt nemzetiségi képviselő előtt, aki 1941-ben, a szlovák parlamentben egyedüliként nem szavazta meg a zsidóellenes törvényt.
Az én kurátorságom alatt álló, 2008-ban vándorútjára indított „Hommage Esterházy János, grafika, szobor és festménygyűjtemény” a Kárpát-medencei körútja során, akkor, az említett provokáció alkalmával, a Csáky-Dessewfy palota reprezentációs termeiben volt kiállítva.
Itt illik megemlíteni azt is, hogy Peter Kalmus nagy tisztelője Kiska elnök úr, aki több kiállításának megnyitóján is részt vett. Persze, az elnök magyar ügyekért felelős tanácsadója /magyarjaink többsége számára teljesen ismeretlen személy/ Kiss Csaba is Kalmus jó ismerősei körébe tartozik, hiszen Somorján az At Home Galleryban az ő szervezésében állított ki korábban, egyéni kiállítás keretén belül Kalmus, melynek megnyitóján nemzetvesztő „magyarjaik,” egyes művészeink is ott ácsorogtak az általuk „magasan” tisztelt „művészúr megnyitóján.
Az Esterházy János szobrát meggyalázó Peter Kalmus: Kiska egyetértene azzal, amit tettem
Dőlő félben ábrázolt Magyar Parlament modellje – egyesek nagy-nagy örömére
Ezzel kapcsolatban, közíróként, képzőművészként, nem tudom nem megemlíteni a következő történést: a 2013-ban, Európa Kulturális Fővárosa rendezvény keretén belül nyitottak egy kiállítást Kassán, „Privát nacionalizmus” cím alatt.
Nemcsak magyar szemmel nézve már a kiállító térbe való belépés is – felháborító volt. Például egy cseh nemzeti zászló – melyet eredetiben tovább használ az említett ország Csehszlovákia szétválás után – lábtörlőként szolgált, vagyis a terembe belépő kénytelen volt az ajtó előtt földre terített nemzeti jelképre rálépni.
Egyetlen nemzet zászlaját sem szabad /ez törvénybe van iktatva/ ilyen módon meggyalázni, hiszen ezt már az óvodában is tanítják.
Persze a tárlat magyar kurátorai, Német Ilona, képzőművész (Ravasz Ábelnak, a Most-Híd alelnökének az édesanyja), a Szlovák képzőművészeti Főiskola professzora, akit nemrég Pribina emlékéremmel tüntetett ki államelnökünk, Andrej Kiska, s Juhász R. József performansz művész ezt másként gondolták.
Persze a tárlaton, ahol egyesek támogatottja, „jó barátja,” a fentiekben már említett Peter Kalmus is részt vett alkotásával, akadt a magyar szem számára is csemege, más „érdekes” látni való is. Például egy dőlő félben lévő Magyar Parlament gipsz-változata. A „művész” így gyalázta meg magyarságunknak azt a szent épületét, ahol az ország „szívét,” a Magyar Királyi Koronát őrzik.
Mit gondol, kedves olvasóm, magyar részről volt hivatalos tiltakozás, ez ügyben?
Ezt felejtse el.
Sem a Kassára kihelyezett magyar konzulátus, sem a nemzetiségi etnikai pártunk – máshonnan ne is számítsunk ellenállásra – részéről protest – nem érkezett. Egyedül felvidéki internetes portálok tollforgatói tiltakoztak, a kassai Balassa Zoltán kollégám, s az én tollam által.
Politikusaink ismét elbújtak, így pókerarcuk ismét fényes és szeplőtlen maradt, így a „bűnösök bűnösei” titulus – jó, régi szokás szerint – ismét az eset feltáróinak, a figyelem felhívók homlokára ragasztatott.
Nagykövet, aki nem „gatyázott”
Persze, az alibizmus pajzsai mögött sunyító rosszakaróink se reménykedjenek, hiszen Csehország akkori szlovákiai nagykövete, Klaus asszony, a zászlóügy révén akkora balhét csapott, hogy széles-e vidéken kő kövön nem maradt. Ugyanis, az éppen regnáló szlovák kultuszminiszter, Marek Madarič azon nyomban bocsánatot kért Csehország állami szerveitől, s megvonta a magas kurátori honoráriumot a kurátoroktól.
S hogy a tortáról a cseresznye se hiányozzon: a ma Budapesten élő, érsekújvári származású Juhász R. József performansz képzőművészt, az említett tárlat egyik kurátorát, „magyarságápolásáért” felvidéki „jótevői” magyar érdemrend kitüntetésre javasolták 2009-ben!!!
Ezt elfogadta, majd később, a neoliberális média nagy-nagy dobpergése közepette, Magyarország elnökének visszaküldte, vagyis „dobta.” Keresztet azért most ne vessünk magunkra, inkább mondjuk ki: No comment.
Új államelnök, számunkra új helyzet!?
Ilyen sem volt még a szlovák állampolitizálásban, hogy a jelenleg regnáló elnök még távozása előtt bejelentse, s „reklámozza,” új pártot alapít. Sárga-fehér színű billboardok is megjelentek már főleg itt, Pozsonyban, s a +1 elnevezés, amit a címben is közöltünk, egyelőre csak amolyan „munkacím.”
Andrej Kiska mindenki tudomására adta, hogy elsőrendű partnereként az újonnan megválasztott államelnök, Zuzana Čaputová anyapártja, a Progresszív Szlovákia liberális pártjával kíván szimpatizálni, szövetséget kötni. S a jövő évi választások idején velük együtt bedönteni a Fico által fémjelzett Smer-t, vagyis a mai, korábban hajánál fogva összetákolt koalíciót.
Persze a keresztény irányzatú jobboldalon is érezhető mozgás. arabin volt főbíró, s Matovič, az OĽaNO elnöke is új politikai tervekkel állt elő, mint ahogy a Kereszténydemokrata párt /KDH/ legújabb EP-s választási sikerei is erről tanúskodnak.
Hogy mennyire lesz jó nekünk a liberális koalíció /PS kontra Andrej Kiska pártja/, amit már most zöldben kívánnak láttatni, ugyanis európai trend lett az utóbbi hónapokban a zöld pártok előretörése, elsősorban a fiatal szimpatizánsok támogatásának eredményeként? A közeljövőben kiderül.
Persze, ez a kék párt az előrejelzések szerint bevándorláspárti, a V4-ek szövetsége sincs túl az ínyükre, s érződik ez abból is, milyen emberekkel is veszik körbe magukat. Andrej Kiska ezt megfejelve amerikai látogatása idején találkozott Georg Sorossal is.
Egyelőre csak a találgatás és a bizakodás szintjén
Zuzana Čaputová, a hamarosan beiktatásra kerülő jövendőbeli államelnökünk úgymond eddig a szép arcát mutatta felénk, megemlítette, figyelemmel kíséri a kisebbség sorsát, s magyarul is szólt hozzánk a választások idején.
Pozsonyi lakosként tudom, hogy Čaputová olyan környezetben szocializálódott, ahol a hagyományos háromnyelvűség elfogadott volt, s ma is az. Vagyis, itt nem dúlt az a kimondott magyarellenesség, mely más vidékeken ma is bőven tapasztalható.
A napokban megtudhattuk, hogy az elnök asszony magyar ügyekre szakosodott tanácsadó csapata is megválasztásra került. Így a fentiekben már említett Németh Ilona képzőművész (említsük meg ismét, Ravasz Ábelnak, a Most-Híd alelnökének az édesanyja), a Szlovák Képzőművészeti Főiskola professzora, és Simon Attila történész, a Fórum Intézet igazgatója tölti majd be ezt a posztot.
Zuzana Čaputová többször is, határozottan kijelentette: „Az ország minden egyes állampolgárának elnöke leszek.”
Szimpatikus kijelentés, így csak reménykedhetünk és bízhatunk abban, hogy valóban, a hetven százalékában keresztény felvidéki magyarságunk is élvezi majd a liberális vizekről érkező elnök asszony, s a szintén innen érkező választott környezete kegyeit, s nem csak az említett hetven százalék feletti „kiválasztottak” lesznek csakis azok, akik akár a tanácsadói befolyás révén is nagykanállal meríthetnek majd a javakból.
Hadd reméljük, hogy az eddigi, számunkra kedvezőtlen nemzetiségi politizálás, vagyis, úgymond tökéletes „talajfogás,” s a jövő évi választások alkalmával induló, várt politikai átrendeződés után mi, felvidéki magyarok is mindannyian, az ország elfogadott, s elégedett állampolgárai közé tartozunk majd.
Kalita Gábor
Megosztás:
Címkék: Andrej Kiska Esterházy János juhász r. józsef Kiss Csaba németh ilona Peter Kalmus Zuzana Čaputová
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
