Nem a felvidéki magyarok, hanem a felvidéki magyar politikai elit került válságba

Nyitókép forrás: slideplayer.com.br

A szlovák sajtó véleményvezérei egyre gyakrabban hangoztatják, hogy a szlovákiai magyarok érték- és identitásválságba kerültek. Nem ez az első eset, hogy egy adott probléma tünetébe valami olyat akarnak belelátni, ami valójában nincs is ott.

Nem a felvidéki magyarok, hanem a felvidéki magyar politikai elit került válságba azzal, hogy képtelen összeegyeztetni a választók igényeit saját eltorzult érdekeivel, amelyek ma már köszönőviszonyban sincsenek egymással.

A pozíciók megtartásáért bármit

   

Gyakorlatilag azt látjuk, hogy nincsenek határok a pozícióban maradásért folytatott küzdelemben, a pártprogramok, nyilatkozatok, vörös vonalak és minimumelvárások cseppfolyósodtak, légiesedtek. Az „elitnek” már nem az a célja, hogy teljesítse ígéreteit, hanem hogy bejuttassa magát a parlamentbe. Ha pedig a választópolgár felteszi a kérdést, hogy az nekünk ugyan miért lenne jó, azt a választ kapja: mert ha nem, akkor neked sokkal rosszabb lesz.

Elvtelen alkuk és bizniszpártok helyett: A magyar jövő feltételei

Ez az elhibázott logika már akkor is idejétmúlt volt, amikor Bugár Bélát leváltották az MKP éléről. De mivel érdemi generációváltás azóta sem történt, a fenti logikán élősködő, kiöregedett vagy elhiteltelenedett politikusok azóta is szentül meg vannak győződve arról, hogy ennyi elég az üdvözüléshez. Megjegyzem, egyetlen szlovák párt van, amely ugyanezt a stratégiát alkalmazza, elsősorban a nyugdíjas választók körében: a Smer.

És ha már értékválságnál tartunk, ha jobban a dolgok mélyére tekintünk, valójában itt a demokrácia krízisének tüneteit látjuk. A képviseleti demokrácia egy kicsit más megvilágításban azt is jelenti, hogy a nép úgy érhet el változást, hogy nem kell hozzá az uralkodó elit vérét ontani. Korábban az uralkodóváltás gyakorlatilag egyet jelentett az egész uralkodóház kiirtásával, ha forradalom tört ki, fellógatták az utcalámpákra a gyűlölt hivatalnokokat.

Letértek az útról

A demokrácia elvileg a szabad választások útján biztosítja a politikai evolúció folyamatosságát: ha a politikai elit túl sokat hibázik, elveszti a választásokat, és új garnitúra kerül a helyére, akinek ugyanezzel a következménnyel kell szembesülnie, ha letér a nép által kijelölt útról.

Az etnikai politizálás bukása és felemelkedése (?)

Nálunk pontosan ez az evolúció vallott kudarcot szlovákiai és felvidéki magyar viszonylatban is. A Mečiar-érában megjelent oligarchák átmentették magukat a Smer kormányai mögé, a Gorilla-botrány pedig azt jelzi, hogy a Dzurinda-kabinet sem volt épp az ellenségük. És a profit felülír mindent.

Mára eljutottunk oda, hogy bizonyítottan milliós adócsalások és gyaníthatóan milliárdos lopások mellett sem lehet megbuktatni egy kormányt, mert a háttérben mindig van egy alku, a tévékamerák előtt pedig mindig van egy „harmadik mondat”.

Nincsenek következmények

Az oligarchák és a politikusok elvesztették a számonkérhetőségüket, és ezzel megakadt a tett-következmény természetes körforgása. Az egyensúly kibillent. A magyarok körében is.

Hogyan lehetséges, hogy megannyi kudarc, hitelrombolás és nyilvánvaló hazugság után Bugár Béla még mindig a Most-Híd elnöke lehet? Hogyan lehetséges, hogy a teljesen tétlen MKP vezetése a szégyenteljes elnökválasztási kampány, és a harmatgyenge EP-választási kampány (nem az eredmény) mellett még mindig nem vállalta a felelősséget? Hogyan lehetséges, hogy úgy indulnak neki a következő választásoknak, hogy közben alkalmatlan vezetőségi tagoknak szavaznak bizalmat, fittyet hányva a választók egyértelmű jelzéseire?

Magyarország az emberek egységének ígérete. Nem a rendszer, hanem a nép tartja össze

A válasz az, hogy megszokták a következmény-nélküliséget. Csakhogy, a természet rendje szerint az egyensúly előbb-utóbb újra beáll. Ha túl kevés a fóka, és túl sok az eszkimó, idő kérdése és elkezdenek hullani az utóbbiak is. De minél több idő telik el, minél tovább próbálják elkerülni az elkerülhetetlent, annál nagyobb károkat okoznak, és annál nagyobb árat kell fizetnie a közösségnek.

Nem lesz, aki besorakozzon mögéjük

Egy ponton túl az általuk teremtett káosz és bizalmatlanság, kiábrándultság akkora méreteket ölt, hogy mikor újak jönnének a helyükre, már nem lesz, aki besorakozzon mögéjük. Értékes idő mellett értékes magyar szíveket hagynak veszni még egy percnyi bársonyszékért, egy utolsó lezsírozott bizniszért, még egy pillanatnyi hírnévért.

Ami a felvidéki magyarságnak ma igazán hiányzik, az a tett és következmény. Ha szerencsések vagyunk, egyszer megtapasztalhatjuk azt is, milyen a valódi eredmény…

Egyes szlovákiai (ál)magyar politikusoknak fel kéne fogni végre: vége a dalnak

Komjáthy Lóránt