Nyitókép: rp-online.de
Háttérhatalmi „lövöldözés” a Zöld pártok háta mögül?
Az EP-választás eredményei számos olyan kérdésre adtak számunkra határozott választ, mely témakörök korábban valahol csupán a fazék fedele alatt rejtőztek, most azonban megmutatták igazi énjüket.
Nyugat-Európa politikai égboltja bezöldült
Az EP- választások egyik meglepetése az volt, hogy a vártnál magasabb számbeli eredményeket értek el a zöldpártok.
Az újonnan induló EP-ben a Zöldek 15 mandátummal többet szereztek mint öt évvel ezelőtt. Vagyis két parlamenti „hokedlival” megelőzték a Matteo Salvini nevével fémjelzett, bevándorlás-ellenes frakció képviselőinek szintén nagyszerű szereplését, 73 képviselői hellyel.
Természetesen a liberális, szociáldemokrata, s neomarxista média akkora tapssal fogadta az új felállást, hogy a tájékozott, sorok között is olvasni tudó befogadó már eleve jól kifundált alattomosságot sejtett a művileg is felhangosított tapsvihar mögött.
A zöldek valóban nagyot mentek Németországban, a Die Grünen a kormányzó CDU/CSU mögött a második helyet foglalta el 20,7 százalékkal. A finn zöldek is a második helyet kaparintották meg, a francia Europe Ecologie-Les Verts is előkelő besorolást ért el, s Nagy-Britániában is sikerült megduplázniuk korábbi eredményüket.
Míg Nyugat-Európában elsősorban a harminc év alatti fiatalok sorakoztak fel a zöldek zászlaja alatt, addig Közép- és Kelet-Európában ez az emelkedő trend korántsem volt jellemző.
Amikor a zöld nem mindig zöld
Korábban is tudtuk, hogy zöldben villogni sikk. A zöld a remény színe, a hatvanas-hetvenes évek fordulója táján a hippi mozgalom is elsősorban a virágról, a természetről, a szabadosságról szólt. Emellett a háború-ellenesség volt az a fő motívum, mely megalapozta a később kialakult zöld pártok iránti szimpátiát is.
Persze, ez a szimpátia elsősorban a környezetvédelem iránti fogékonyságról szólt, ennek aktérai bátor cselekedeteket vittek végbe szerte a nagyvilágban. Történt ez mindaddig, amíg a zöld mozgalmakra reá nem telepedett a háttérhatalmi gazdasági lobbi, s előtérbe került az idegen célokat követő manipuláció.
A cél szentesíti az eszközt?
Voltak, s ma is akadnak zöld pártok, melyek kimondottan azt a feladatot teljesítik, amelyet célul tűztek ki maguk elé. Földünk zöld állapotának, vagyis annak a természeti egyensúlynak a betartását, betartatását, ami a további mindennemű élethez elengedhetetlenül szükséges.
Hát, igen. Ennek így kellene lennie, ám sajnos a világ nagy manipulátorai, a filantróp álca mögül kikacsintgató milliárdosai, az új birodalom szervezői ezt másként gondolják. Vagyis, itt is rést találtak.
Még jól emlékezhetünk azokra a világsajtót bejáró fotókra, videó-bejátszásokra, amikor 2014-ben a zöld pártok képviselői Majdan feliratú pólókban futkostak az EP épületében, ukrán zászlókat tűztek ki, a zöldpárti frakcióvezető, Rebecca Harms viszont vörös fejjel, habzó szájjal szidta Putyint az Európai Parlament pulpitusa mögött.
A vezérhang megadva, így gőzhengerként indult meg a „zölddömping,” mely idővel átváltott vörösbe és liberálisba. Hiszen tetszik nekünk vagy nem, a „zöldek” zöme tudva vagy tudatlanul, ma már „bal liberális” hajókon halad a beláthatatlan, vagyis a birodalmi célok megvalósítása felé.
Most már tehát nemcsak az esőerdők irtása, a tengerszennyezés, a széndioxid kibocsátás stb. ellen harcolnak, hanem fő céljuk a nagypolitika uralása. Vagyis azoknak a céloknak a teljesítése, melyeket busás pénzinjekciók kíséretében és beépített embereken keresztül a háttérhatalmak diktálnak számunkra.
„Kedvencünk,” a kócos asszony
Tulajdonképpen a holland Zöldek Judith Sargentini asszonyának a nevét kívántam az alcímben feltüntetni, de magyarként túl előkelőnek véltem a zöld jelmezben megbúvó volt EP képviselőt ilyen módon megtisztelni.
Vagyis, holland zöldpárti képviselő létére ő is egy mintapéldánya annak, miként is manipulálhatók azok a zöldpártiak, akik az európai nagypolitikába igencsak meredeken „balról érkeztek.” Ugyanis egy korábbi írásomban már jeleztem, hogy a magyarfóbiás Sargentini jelentés arca, „Judithunk” a Baruch Spinózáról elnevezett középiskolában tanult, ahol harcos materalistát, baloldali Marxistát képeztek ki belőle.
De hasonló jelenséget tár elénk a német „zöldikék” gyomorforgató, dübörgő menetelése is. Például a Zöldek ifjúsági szervezetének/Grüner Jugend/ vezetője, Ricarda Lang fújta korábban nagyra a ballont azzal kapcsolatban, hogy az Európai Uniónak kellene méltó körülményeket, egzisztenciát teremteni azoknak a kontinensünkre igyekvő millióknak a számára, akik a klímaváltozás miatt menekülnek.
Claudia Roth, a szintén német Zöldek egyik vezető politikusa már az ENSZ menekültügyi szabályozásának beterjesztése, s elfogadása előtt kürtölte világgá, így magával rántva az összes európai, hasonló, fiatalokat tömörítő pártot, hogy a menedékjog kiterjesztését alapjogként kellene bevezetni a világ minden országában.
Hogy kik is állnak az említett rothok, langok, sargentinik, s az ő hangos kürtjeik által vezérelt mozgalmak, pártok mögött, talán már meg sem kell említeni. Ezek kiléte – minden, a világ dolgaira odafigyelő, gondolkodó ember számára – világos.
Vagyis, az ENSZ ezzel kapcsolatos, rossz emlékű Kofi Annantól örökölt, mai „gutteresi” hozzáállását mindannyian ismerjük, S valójában most vált igazán köztudottá az, hogy a háttérhatalmi erők milyen alantas módon vonták be az általuk agyon honorált civil és „párt” zöldeket, mozgalmakat, Európát kevertfajúvá változtatni kívánó, egyben a nemzetállamokat megtagadó, Egyesült Európai Államok létrehozásával kapcsolatos terveik megvalósításban.
Vagyis, kell a káosz, kellenek majd a vallási ellentétek által kirobbantott polgárháborúk, s az általuk megkonstruált zűrzavarban megteremtődik a hátunk mögött egy olyan birodalom, melyet egyetlen épeszű európai sem kíván.
Befogadás, szociális segély helyett – halászbotot
Évekkel ezelőtt megnéztem az egyik neves külföldi, ökológiai témakörben mozgó televízió rövid, ám igen megható kisfilmjét, a következő témával kapcsolatban:
Néhány fiatal európai műépítész elhatározta, hogy mélyszegénységben szenvedő afrikai színes bőrű fiatalokat, családtagokat megtanítanak önerőből felépíteni olyan élhető házikókat, vagyis lakótelepeket, mely építmények kilencvennyolc százalékban helyben megtalálható építőanyagokat igényelnek.
A kamion hátán, amivel érkeztek, mindössze saluzáshoz, formakészítéshez szükséges deszka, csákányok, lapátok, s cement volt.
A tervek alapján a ház korabeli méhkaptárhoz, vagyis tojás formájú épülethez hasonlított. Alatta mélyen kiásott, a hűtést, szellőzést, a raktározást is szolgáló pince, felette a blokkokból összerakott ház mely méhkaptárszerűen fent kéményszerűen összeszűkül, s a felső, kör alakú apró nyílás szolgáltatta a pincerésszel összekötött természetes klíma berendezést, légmozgást.
A blokkok elkészítése maroknyi cement hozzáadásával a helyi vörös agyagból készült, bedöngölve az átkevert imitált „betont” a fa keretekbe. A helyi lakosok, akik a kézi famegmunkálás nagymesterei voltak, a közeli, kínaiak által tönkretett erdőben maradt törmelék faanyagból elkészítették a trópusi meleg ellen védő nyílászárókat, a klímát, raktározást szolgáltató mély pince feletti lakószoba, s a háló részek mezonetjének deszka padlóit.
A néhány, két hét alatt elkészült, blokkokból összerakott, tapasztott mintaház csodálatos volt, a folytatáshoz csupán arra lett volna szükség, hogy valakik, valahonnan cementhez juttassa azokat az erdőkből elzavart, eddig primitív tákolmányokban lakó, rendkívül ügyes bennszülötteket, akik később a melegtől védő minta házak alapján játszva felépítettek volna akár egy falut, falvakat is.
Beépített „zöldikék” Afrikában
A néhány fiatal mérnökből álló különítmény vezetője a siker ellenére nagyon szomorúan nyilatkozott:
„Szívszorító látvány, hogy innen nem messze, kínai, s más országokból származó cégek, az általuk felvásárolt sok ezer hektárnyi erdőségekből termelik ki a nagyvilágban méregdrágán eladott értékes, egzotikus faanyagot. A helyi, mezítlábas famunkások mélyszegénységben élnek, fillérekért, napi betevő falatért végzik életveszélyes munkájukat.
Azt is láttuk, hogy extra felszereltségű, méregdrága Land Rover terepjárókon néha megjelennek a zöldek is, kiakasztanak két fa közé egy-egy „erdővédő” transzparenst, aztán elmennek. A fairtás vígan folytatódik tovább. Próbáltuk az említett hölgyekkel felvenni a kapcsolatot, közvetítsenek az erdőségek közelében kialakítandó, kutak, vízpumpák finanszírozásával, üzembe helyezésével, kapcsolatban. Szóba se álltak velünk.
Ebből is jól látni, hogy nagy anyagi támogatású szervezeteik imitált tevékenysége többnyire csak egy mediálisan jól felfújt színpadi jelenet. Egy nagy rablás folyik itt, a helyieket cserbenhagyják, semmit nem tesznek azért, hogy otthon boldoguljanak, akik – kínjukban Európa felé menekülnének. Valóban, kész tragédia…”
Ma azok szajkóznak a klímavédelemről, akik a bajokat okozták, okozzák. Vagyis, tolvaj kiállt tolvajt…
Gyermekkori olvasmányainkból még jól emlékezhetünk azon kalandregények százainak a történeteire, amikor spanyol, angol, francia, s már országok kereskedelmi hajónaszádjai, áruval, kincsekkel degeszre pakolt hajóikkal kötöttek ki Európa, vagy később Amerika partjainál.
A mediterrán térségekből sokszor erőszakkal, vagy üveggyöngyökért felvásárolt gyémánt és drágakő halmazok, különleges nyersanyagok, trófeák, muzeális kincsek teremtették meg az évszázadok folyamán az említett országok gazdagságának alapjait.
S mit látunk ma? Azt, hogy épen a fentiekben említett országok rikácsolnak a leghangosabban a klímavédelem fontosságáról, emberkereskedőkön keresztül ezek csábítják Európába, majd osztanák szét a híres kvóták szerint a milliónyi betelepített, vagy betelepülni készülő szerencsétlent. Mégpedig azokba az országokba, amelyeknek az említett történelmi rablásokhoz az égadta világon semmi közük nincsen.
Odafigyelni az alantas módon beépített emberek romboló tevékenységére!
Persze, a fenti, apró, szomorú illusztrációs példa alapján is, ezek a rablások a mai napig tartanak. A sok esetben csakis imitált klímavédelemben viszont hatalmas üzletet fedeztek fel azok a milliárdokat halmozó telhetetlenek, a gazdasági háttérhatalom, akik alantas módon, szándékaik megvalósítása érdekében, a nagypolitikában is működő, ám civil szervezetek álcája alatt is tevékenykedő személyeket is beszerveznek alávaló terveik végrehajtása érdekében.
Ezért is kell, a mai zord világban mindinkább odafigyelni a biztonságpolitikai szakemberek védő, óvó szavaira. Rövid idézet Földi László, anyaországi biztonságpolitikai szakember, a fenti témánk tárgyához is szorosan fűződő kijelentései közül:
„Mindazonáltal módszereik közül a legkárosabb és legveszélyesebb a beépülés technikája. A hosszú távú, perspektivikus érdekképviselet biztosítása azzal, hogy az ELLENFÉL soraiba telepít látszólag a fogadó félhez lojális személyeket.”
Tehát, kedves olvasóim, a fent tárgyalt témánk esetében, az ELLENFÉL – MI VAGYUNK.
Vagyis, azok a keresztény kulturális értékeket megőrizni akaró európaiak, akik Európát továbbra is az erős nemzetállamok Európájának kívánjuk látni. S ezért valóban érdemes harcolni, hogy ez így is maradjon.
Kalita Gábor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
