Magdolna
  • HUF: 325.38
  • USD: 1.12
  • 21 °C
  • 30 °C
Történelem

Újabb szlovák történelemhamisítás – Ezúttal a cs. és kir. 26. “esztergomi” gyalogezred magyar katonái váltak szlovák hősökké

Senkinek nem hiányzik egy újabb Úzvölgye, de mi magyarok hova hátráljunk még? A Dunába? Netán a Duna mögé?

Ezúttal a cs. és kir. 26. “esztergomi” gyalogezred magyar katonái váltak szlovák hősökké

 

Újabb szlovák történelemhamisítás

 

Hirdetés(X)

“Az osztrák-magyar hadseregben több olyan gyalogezred is létezett, amelyet bizonyos értelemben “szlováknak” nevezhetünk. Ez abból adódik, hogy ezen [ezredek] legénységét a mai Szlovák köztársaság területéről sorozták és mert a katonák jelentős részét épp szlovákok tették ki. Egy ilyen ezred volt a 26. gyalogezred.”

 

Egy ilyen történelmi csúsztatással kezdődik a Beszkidek Hadtörténeti Klub [Klub vojenskej histórie Beskydy] egyik online-cikke, amely az egykori cs. és kir. hadsereg magyar kiegészítésű ill. a Magyar Királyi Honvédség elesettjeinek névsorát teszi közzé. Az említett ezredet érintő cikksorozatuk immár hetedik részében a hadikórházakban elhunyt katonák nem teljes névsora olvasható. 65 név, közülük 50-en a mai Szlovákia területéről származó egyének – és természetesen mindannyian „szlovákok”.

 

Szlovákia szolgálatában…

 

A Beszkidek Hadtörténeti Klub többeknek ismerős lehet. Ez a társaság adta ki ugyanis 2019 elején az igen beszédes című „Slovensko (sic!) a prvá svetová vojna” [„Szlovákia (sic!) és az első világháború”] könyvet, melyet iskolák számára kedvezményesen árusítanak. Hogy 1914 és 1918 között milyen értelemben létezett „Szlovákia” ill. hogy ezen „ország” határai meddig nyúltak – főleg, hogy a tényleges határvonalat csak 1920-ban állapították meg –, az ismét a csúsztatás kategóriába sorolható. A Klub online oldala több ezred katonáit kutatja, ami igen nemes vállalkozás, a probléma azonban a narratívában rejlik, magyarul: Mit kezdünk a feldolgozott információval és hogyan tálaljuk azt a nagyközönségnek?

 

A „huszonhatosokról” röviden

 

A cs. és kir. 26. gyalogezred a közös hadsereg egyik tradícióban gazdag alakulata volt, amit még a 18. század elején alapítottak. Az ezred katonái több-kevesebb sikerrel harcoltak Nagy Frigyes poroszai és Napóleon franciái ellen, jelen voltak a 19. század összes nagy háborújában [1859, 1866] és 1914-1918  között is helytálltak. Egy 1914-es nemzetiségi kimutatás szerint, amit a Beszkidek Klub is megnevez, az ezred 53%-át magyarok adták [De akkor miért is „szlovák” a többség?], 38%-uk szlovák, a maradék 9% „egyéb” nemzetiségű – valószínűleg német vagy zsidó. Ezeket a számokat egyébként osztrák források is megerősítik. Az ezredparancsnokság, valamint az I./26, II./26 és IV./26 zászlóaljak Győrben, a III./26 zászlóalj Esztergomban állomásozott; innen kapta az egység az „esztergomi” [ill. a Beszkidek Klub szerint „ostrihomský”] nevet.

 

Hogy a huszonhatosok 38%-át szlovákok tették ki nem meglepő, hiszen az ezred katonái szép számban a Garam völgyéből – többek közt a Nyitra-Aranyosmarót-Zsarnóca-Garamszentkereszt vonalon – verbuválódtak. Léva, Érsekújvár, Komárom környékéről ezzel szemben egyértelműen magyarok tették ki a legénység túlnyomó többségét.

 

 

A lista…

 

A példaként említett cikk 7. része összesen 65 nevet tartalmaz; 50 katona  – lévén a mai Szlovákia területén születtek – szlovák származású. A sok František, Štefan, Jozef és Ludvik közt ez nem is lehet másképp. Csak a családnevek mutatják, hogy itt bizony nem mindenki szlovák, épp ellenkezőleg. Hogy végül a nevek hány százaléka magyar ill. szlovák, az minden ember saját döntése; íme a lista:

 

  • Agárdi František, roč. 1888, Šahy – m. č. Preseľany nad Ipľom (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Babics Georg, roč. 1899, Dolné Terany (okres Krupina). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Boháč Jozef, roč. 1888, Hrabičov (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Branek Josef, roč. 1896, Vysoká (okres Banská Štiavnica). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Bugár Michal, roč. 1895, Veľká Maňa (okres Nové Zámky). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Cabanik Ján, roč. 1894, Hliník nad Hronom (okres Žiar nad Hronom). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Cserno Johann, roč. 1877, Nová Baňa (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Csudai Žigmund, roč. 1894, Želiezovce (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Demény Kalman, roč. 1877, Bátorove Kosihy (okres Komárno). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Derer Štefan, roč. 1896, Veľké Pole (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Duka von Dukafalu et Kucsin Štefan, roč. 1880, Bratislava (okres Bratislava). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Foltán Jozef, roč. 1894, Veľké Uherce (okres Pezinok). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Foltán Štepán, roč. 1892, Bystričany (okres Prievidza). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Frimberger Jozef, roč. 1878, Kolárovo (okres Komárno). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Fűrj Ján, roč. 1886, Jur nad Hronom (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Gálik Štefan, roč. 1891, Vyškovce nad Ipľom (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Gancsik Alexander, roč. 1884, Lontov (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Gáspár František, roč. 1887, Moča (okres Komárno). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Göbóles Ludvik, roč. 1884, Malé Ludince (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Gubik Jan, roč. 1894, Farná (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Gyurkey Augustin, roč. 1880, Hodruša-Hámre (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Hlaczok Ondrej, roč. 1880, Bátorová (okres Veľký Krtíš). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Holzmann Pavel, roč. 1899, Levice (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Hornyák Matiaš, roč. 1890, Trenčianska Teplá (okres Trenčín). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Hudak Jozef, roč. 1878, Krškany – m. č. Malé Krškany (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Jahn Béla, roč. 1884, Žarnovica (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Jakobik Ján, roč. 1895, Rykynčice – m. č. Dolné Rykynčice (okres Krupina). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Janács Ján, roč. 1889, Brhlovce – m. č. Dolné Brhlovce (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Jancsók Štepán, roč. 1898, Levice (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Juhás Martin, roč. 1887, Nová Ves nad Žitavou (okres Nitra). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Kalina Pavel, roč. 1884, Hajnáčka (okres Rimavská Sobota). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Katuska Jiři, roč. 1891, Drážovce (okres Krupina). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Kiss Štefan, roč. 1889, Veľký Lapáš (okres Nitra). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Klatyk Lajos, roč. 1891, Sazdice (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Klobucsnik Ján, roč. 1893, Nová Dubnica – m. č. Veľký Kolačín (okres Ilava). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Knopp Ladislav, roč. 1890, Kopernica (okres Žiar nad Hronom.). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Koczián Pavel, roč. 1885, Veľké Pole (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Koncz Andrej, roč. ?, Tekovské Lužany (okres Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Koperniczky Julius, roč. 1886, Nová Baňa (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Kondoš Josef, roč. 1887, Volkovce (okres Zlaté Moravce). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Kosik Josef, roč. 1893, Banská Štiavnica (okres Banská Štiavnica). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Kotík Štefan, roč.1887, Zlaté Moravce (okres Zlaté Moravce). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Kovács Alexander, roč. 1871, Zbrojníky – m. č. Dolný Feďvernek (okres  Levice). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Kovács Imre, roč. 1883, Kravany nad Dunajom (okres Komárno). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Kovács Kaspar, roč.1889, Veľké Uherce (okres Pezinok). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Kováč Ján, roč. 1895, Nemčiňany (okres Zlaté Moravce). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Kozák Štefan, roč. 1894, Malá Lehota (okres Žarnovica). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Krahulec Josef, roč. 1886, Repište (okres Žiar nad Hronom). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Krajcsovitc Vendel, roč. 1886, Košolná (okre Trnava). Zomrel vo vojenskej nemocnici.
  • Kubovský Johann, roč. 1887, Trnavá Hora – m. č. Jalná (okres Žiar nad Hronom)

 

A Beszkidek Klub forrásnak többek közt a prágai „Központi Katonai Levéltár“ – adatbázisát adja meg, amely szintén megér egy misét. Az elhunytak itt fellelhető adatlapját ugyanis a háború után töltötték ki, így a magyar nevek többségben automatikusan szlovákosítva lettek. Természetesen ez korántsem főbenjáró bűn, az osztrák hivatalos katonai forrásokban is a németesített változatok olvashatóak. A hibát az adatokat feldolgozó szakértő végezte, aki a forrás mindennemű kritikus értelmezése [ha úgy tetszik „information evaluation“] nélkül illesztette a maga narratívájába az információt, röviden: Ha megemlíti például egy lábjegyzet keretén belül, hogy sok szlovákiai magyar is a listán van, romba dől a „szlovák többségű ezred” mítosza.

 

 

Így marad a csúsztatás…

 

Két, a listán szereplő katona szolgáljon példaként. Csudai Žigmund 1894-ben született Želiezovce-ban, tehát Zselízben. A település majdnem 3.500 lakójából 1910-ben mindössze 8 volt szlovák nemzetiségű; egy évtizeddel később is csak körülbelül 300. Žigmund a prágai adatlap szerint 1917. április 21-én hunyt el a 19. számú hadikórházban a burgenlandi Kittsee-ben. Ma Kittsee katonai temetőjében nyugszik. A nagymányai [szlovák többség!] Bugár Michal szintén „Köpcsény” [Kittsee magyar neve] községben hunyt el és Csudai Žigmundhoz hasonlóan a helyi katonai temetőben fekszik. A katonák nemzetiségét kiderítendő, a katonai parcellában eltemetett egyének névsorának kiadatását kérvényeztem a Kittsee-i hivataltól.

 

Frissítve! 2019. 07.05., 17:47

 

Köpcsény (Kittsee) község megbízásából Irmgard Jurkovich asszony a mai napon, 2019. július 5-én, kérésemre átadta a községi temető katonai parcellájában eltemetett első világháborús halottak listáját. A prágai Központi Katonai Levéltár a cs. és kir. 26. gyalogezredet érintő adatai nem minden esetben egyeznek meg.

Jurkovich asszony felhívta figyelmemet, hogy a Gróf Dr. L. Batthyányi kórházában [19. sz. Hadikórház?] ápolt katonák közül 473 halt meg, ebből 428-an tüdőbajban. A Csudai Žigmund Želiezovce-i lakos az eredeti halotti listán 1917-ben még Csudai Zsigmond [Zselíz] néven szerepelt, amelyet a prágai hatóság elszlovákosított. A Beszkidek Hadtörténeti Klub által átvett és e formában mindennemű korrekció vagy megjegyzés nélkül publikált adatok így azt a benyomást keltik, hogy az illető szlovák nemzetiségű személy. Az általam másik példaként felhozott Bugár Michal [?], habár a prágai adatlapon így szerepel, nem a köpcsényi temetőben nyugszik.

Ezzel szemben összesen 11, az ezredhez köthető személy fekszik a helyi katonai parcellában, méghozzá:

 

[forrás: Irmgard Jurkovich; az eredeti lista a stájerországi Grácban található/ÖSK]
A köpcsényi (Kittsee) temetőben felállított emlékmű nem tud szlovák elhunytakról, fotó: Orbán Gábor

 

De miért kell itt nemzetiségi konfliktust generálni?

 

A Beszkidek Klub egyik tagja  – a történelemhamisítás vádját visszautasítva – tiltakozásomat nemzetiségi konfliktus gerjesztésének nevezte és válaszában aláhúzta: A lista az ezred, a mai Szlovák köztársaság területéről származó elhunyt katonáit tünteti fel függetlenül [!] a nemzetiségtől. De akkor miért „szlovák” a 26. gyalogezred? Ugyanezen csoporttag szerint dédapáink mindannyian a „Császárért [ill. Királyért] és a Hazáért” harcoltak. Ez egy korrekt válasz, csak épp nem passzol a Klub által propagált narratívába, így önmagában nem sok a súlya! És újra kérdezem: Miért „szlovák” többségű az említett ezred, ha hivatalosan 53% volt a magyarok aránya? Miért „szlovák” mindenki a listán? – Mert a prágai Levéltárban így szerepel?

 

A megoldás…

 

…egyszerű. A Beszkidek Klub és a szlovákok is legyenek büszkék a saját halottjaikra. Ők szintén a Monarchia katonái voltak és tették a dolgukat mint magyar, horvát, lengyel stb. társaik. Kutassák a múltat, de ne sajátítsák ki más nemzet fiait. Ellenben említsék meg, hogy a szlovákiai elesettek nem mindegyike automatikusan szlovák. Mert ez a lista így egy történelmi hazugság! Senkinek nem hiányzik egy újabb Úzvölgye, de mi magyarok hova hátráljunk még? A Dunába? Netán a Duna mögé? Legyen már elég!

 

Orbán Gábor

A szerző felvidéki magyar hadtörténész

 

Hasznos linkek:

A Beszkidek Hadtörténeti Klub a cs. és kir. 26. gyalogezredet érintő cikkei: http://www.kvhbeskydy.sk/tag/pesi-pluk-c-26/

A prágai „Központi Katonai Levéltár” adatbázisa, egyben a két bemutatott adatlap forrása: http://vuapraha.cz/node/69

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 44 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kommentek

Varga Lajos
2019. Júl. 04. 11:16

1 hozzászólás Rendezés: Legnépszerűbb Hozzászólás írása... Lajos Varga A szlovák vagy pontosabban Csehszlovák hazudozásnak mély gyökerei vannak, ennek következtében születtek olyan törvények, amelyek értelmében pl. nagyapám, aki a II. világháború alatt szülőfaluját jóformán el sem hagyta, végig a gazdaságával volt elfoglalva, mégis a háború végén háborús bűnössé lett nyilvánítva, miközben összes harci cselekedete kimerült abban, hogy a háború alatt a szülőfaluját megszálló harci alakulatok katonáinak közönséges rablásnak nevezhető élelemszerzési akcióitól próbélta megvédeni gazdasága állatállományát és a fogyasztható gabonaneműek termését. Ezt a reblást különösen magas fokon végezte a "felszabadító" orosz, szerinte csak muszkának nevezhető katonaság, de a civilizált németek sem voltak sokkal különbek. 2. sz. hazugsághalmaz:A háborút követően a falu és a megalakuló mezőgazdasági szövetkezet irányítását olyan betelepített "partizánok" próbálták kisajátítani, akik még annyit sem tudtak mezőgazdaságból, hogy vetés előtt illik utána nézni, hogy a kiszemelt parcella talaja milyen növények számára kedvező, és melyek azok, amelyekkel a kiszemelt területen ostobaság kísérletezni. Ezek a partizánok, akiket soha senki sem látott harcolni azon kívül, amikor a háború elején a Tiszo Józsi vezette első Szlovákia a németek oldalán beszállt a háborúba. A hazugságok világcsúcsaként ennek a generációnak megmaradt tagjai és a leszármazottai 5 év múlva fasisztából partizánná minősítve megmenekültek a felelősségre vonás alól, pusztán csak azért, mert hősi cselekedetként elvállalták a déli régiók magyarjainak bomlasztását. Hát röviden csak ennyit a szlovák hazudozás gyöngyszemeiből, de álljon elrettentő példaként előttünk az a tény, hogy ennek a nációnak a "nevelésében" volt némi szerepe annak a hazudozásnak, aminek köszönhetően pl. a Magyar Tudmányos Akadémia oda jutott, hogy csak néha-néha, szinte csak tévedésből mesél igazat a közelebbi és régebbi magyar vonatkozású eseményekről. Tetszik · Válasz · 1 p. Facebook Hozzászólások modul

Persa Ernő
2019. Júl. 04. 15:08

A sírkövön a Jugoslawen felirat sem helytálló, mert az első világháború (1914-1918) idejében Jugoszlávia nem létezett.

Furi Gizela
2019. Júl. 04. 15:41

Koszonom hogy a nevjegyzek kozott megtalaltam a dednagyapamat .Furi Janost Garamszentgyorgyi lakost. Nem tudjuk hogy hol van eltemetve .

    O.G.
    2019. Júl. 04. 15:50

    Írtam Önnek egy privát üzenetet. Üdv. O.G

Szóljon hozzá!

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője. Mindenhez ért. Mindenhez is!

Kövessen minket

Megosztás