Van szlovák sovinizmus, de átmenetileg kiszorult a politikai közbeszédből

Nyitókép: madari.sk

A szlovák politikai sovinizmus nem tűnt el, csak jelenleg épp nem lehet politikai pontokat szerezni vele. Különböző kényszerítőerők a kevésbé látható szférákba száműzték a nacionalista, provokáló, magyargyűlölő megnyilvánulásokat, amelyek csak a megfelelő pillanatra és stimulusra várnak, hogy újult erővel robbanjanak ki.

Mégis, el kell ismerni, hogy az elmúlt időszakban háttérbe szorultak a szlovák nacionalista kijelentések és retorikák. Himnusz-törvény ide vagy oda, az SNS viszonylag olcsón megadta magát. De azért emeljük ki:

Hirdetés(x)

az asszimilációt ösztönző állami intézkedések továbbra is futószalagon érkeznek, a szlovák nyelv dominanciája továbbra is sérthetetlen.

Lappangási időszak van. Miért? Bugár Béla nyilván örülne, ha ezt az érdemet az ő szlovmagy projektjének köszönnénk meg, de erre nincs semmi okunk.

Belső okok

Sokkal inkább a szlovák belpolitika fejlődését kell megnéznünk az elmúlt négy évben. A fiatal, mindössze 26 évnyi önállósággal bíró szlovák nemzet eljutott oda, hogy már nem mutogathat a gonosz magyarokra, vagy a rossz testvér csehekre saját problémái miatt.

Nehéz úgy előhúzni a magyar kártyát, hogy az elmúlt évtizedben csak egyetlen jelentős beruházás érkezett az országba (Jaguar Land Rover), ha a kormányok képtelenek felépíteni egy autópályaszakaszt tisztességesen (Felsővisnyó, Eperjes, R2, R7), ha a közutak állapota Romániával vetekszik, ha kigyulladnak a mozdonyok, ha újságírót gyilkolnak meg, ha milliós csalásokra derül fény, ha lebetonozott területre adnak tízezres nagyságrendű agrártámogatásokat, és ha kiderül, hogy olasz maffiózókkal bújt ágyba – szó szerint – a korábbi miniszterelnök „külpolitikai főtanácsadója”.

Külső okok

Azért vannak fontos külső okai is a szlovák sovinizmus feltűnő hallgatásának. Az egyik Magyarország megerősödése Orbán Viktor vezetése alatt, a másik a V4 szövetségbe kovácsolódása, amelynek aktív tagja Csehország is, márpedig a szlovák politikai elitnek (Moszkva után) az egyik fontos viszonyítási pontja épp Prága.

Fű alatt azért halljuk

A szlovák sovinizmus azonban nem szűnt meg. Ott van a mindennapokban. A szlovák nyelv dominanciájának görcsös erőltetésénél (lásd a kultuszminisztérium legutóbbi felhívását), a dunaszerdahelyi szurkolók PR-célokból történő letartóztatásánál, a Štúr-szobornál Párkányban, a himnusz-törvényben, a más országok jelképeit stadionokból kitiltó törvényben, amelyet a hatóságok kizárólag a magyar jelképek esetén tartatnak be.

A nyugalom csak átmeneti, ráadásul a Most-Híd által állítólag elért “eredmények” szintén csak átmenetiek, és a következő kormány megalakulása után nyilván ismét nyitott kérdésekké válnak.

Komjáthy Lóránt