Nyitókép: tvnoviny.sk

 

Ezzel, az eredetileg németekről szóló mondással lehetne a leginkább jellemezni Robert Fico jelenlegi státusát az országban.

 

Az előző miniszterelnök helyzete a Smerben továbbra is rendíthetetlen. Miután az utca nyomására kénytelen volt lemondani a kormányfői posztról, sebtében lefaragta az eredetileg 35 tagú pártelnökséget 15 tagúra. A mai napig pártelnökként olyan hatalommal bír, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert a párt dönti el, ki lesz miniszter és ki nem.

 

Magabiztos hatalmáról szemléletesen árulkodik az is, hogy februárban parancsára az egész smeres frakció megtorpedózta az alkotmánybíró-választást, ellehetetlenítve az AB-t, és azóta többször is bizonyította, hogy jóváhagyása nélkül nem lehet eredményt elérni a parlamentben.

 hirdetes_810x300  

 

A dolgok mégis megváltoztak. 2018 tavaszán még egymást érték a sajtótájékoztatók, ahol Fico mellett ott volt Peter Pellegrini és az egész smeres elnökség, miniszterestül. Aztán az emberek kezdtek elkopni mellőle, először Pellegrini, aztán Raši, aztán Kaliňák, és ha ma sajtótájékoztatót tart, azon legfeljebb Ján Richter munkaügyi miniszter van jelen, de inkább csak a Smer szóvivője, Ján Mažgút.

 

Mert szlovákiai viszonylatban Fico helyzete jóval gyengébb, mint párton belül. Az embereket most foglalkoztató problémákat nem lehet a populizmus „kimaxolásával” elhessegetni. Az autóipar nehézségeit egy éjszakai műszak vállalása nem oldja meg, a munkaerőhiány és a munkanélküliség paradox együttesét sem, vagy azt, hogy nem érkezik beruházás az országba, amely sportot űz abból, hogy kitolja minden épülő autópálya átadásának határidejét.

 

Fico Szlovákiának már kevés. És ezzel valószínűleg ő is tisztában van. Egyáltalán nem biztos, hogy a Smer nem arat majd sikert a következő választásokon, de erősen kétséges, hogy Fico ugyanarról a magas lóról beszélhet majd koalíciós partnereivel, mint eddig.

 

A Smer elnökének leginkább az járhat fejében, hogy kialkudja magának a kellő érinthetetlenséget, a „nyugdíjat” és a lakhatást. Mint Mečiar, aki az elvesztett választások után – sokakat meglepve – viszonylagos önmérséklettel vonult vissza. Legalábbis, nem szított forradalmat, lázongást. Cserébe élhette a maga életét Elektra nevű villájában.

 

A sajtónak köszönhetően Fico elvesztette saját Elektráját. Bašternák luxuslakásait az állam lefoglalta, és bár a lehetőség megvan, Fico egy ideig biztosan nem próbálja meg megszerezni az épületet. Túlságosan feltűnő lenne az eddig a munkásosztálynak és nyugdíjasoknak hízelgő politikustól.

 

Az alkotmánybíróság elnöki posztja sem jött össze neki, mert senki nem akarta, hogy egy, a szlovák szélsőségesekkel háttérben lepaktáló pártelnök kerüljön annak az intézménynek az élére, amely kulcsfontosságú döntéseket hoz.

 

Így hát Fico kitart, amíg nem alakulnak számára kedvezően a feltételek, de amint alkupozícióba kerül, kivonul a politikából – érinthetetlenségét, pozícióért és megfelelő javadalmazásért cserébe. Ennyire prózai és ennyire gyarló a politika világa. Ha nem az elvek és a közjó miatt űzi valaki, akkor nem is az elvek és a közjó miatt vonul ki belőle.

 

Komjáthy Lóránt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 4 olvasónak tetszik ez a cikk.