Felvidéki menzapolitika

Nyitókép: depositphotos.com

Harminc év távlatából elmondhatjuk, hogy ami a rendszer(és/vagy gengszter)váltás után a felvidéki magyarság asztalára került, mára érezhetően megülte néhányunk gyomrát. Sok mindent ígértek azóta nekünk, sok mindent el is hittünk, voltak szép pillanatok, de valljuk be, nem ezt vártuk 2019-re. Az étlapon nem az szerepelt, amit elénk helyeztek, így a gyér érdeklődés miatt menzánk mára a csőd szélére került. Ez van, ha a kereslet nem egyezik a kínálattal, ideje hát az újratervezésnek. De hogyan?

Összeültek nemzet(rész)ünk – apropó: menzánk – főszakácsai, összedugták fejüket, s azt próbálják kiokoskodni, hogyan szerezhető vissza a nép bizalma. Nem csak arról indult el a vita, ki legyen a konyhafőnök, azt is ki kell ötleni, mi legyen a kínálat. A menü. Négy évre.

Nincs két egyforma szakács, a mi menzánkra is igaz ez a megállapítás. Az egyik szakácsról az a hír járja, hogy ő igazából csak egy mosogatófiú (bár mosogatni is ügyetlen), mi se értjük, mit keres a séfek asztalánál.

   

Ül ott olyan séf is, aki már csak töri a magyart, de jó üzleti érzékkel bír, felhasználná a lejárt szavatosságú alapanyagokat is. Kicsit büdös, dohos, mindenki utálja, taszítja a jó ízlésű embereket… „200 fokon minden kisül” – mondják. Ne felejtsük el azonban azt sem, hogy az öreg, rágós, szálkás húst sem szereti senki, nem is valami ízletes, nehezen emészthető, ráadásul időnként egy darabja a fogaid közé is beszorul. Minél erősebben „böködöd” a fogvájóval, annál makacsabban ragaszkodik megszokott helyéhez. Se lenyelni, se kiköpni nem tudod.

Olyan szakács is akad, akit láthatóan a jó szándék vezérel, csak éppen sótlan és íztelen a főztje, de olyan is, akit már több konyháról is kidobtak, mert folyton csak a fekáliát keverte az étel helyett.

Zörögnek a szakácsifjoncok az ablakon, mondván: ők felvirágoztatják végre a menzát. Újult erővel, erős akarattal, új ötletekkel próbálják berúgni az ajtót, bár egyelőre komoly tapasztalat híján. Pedig a frissítő, üde vacsora és a romlatlan, érett bor nem zárja ki egymást – sőt, remek kombináció. Dörömbölésüket azonban egyelőre senki sem hallja meg.

Nehéz egyezségre jutni: van, aki a bablevesre esküszik, más a rakott krumplit favorizálja, valaki mindent egybe tálalna, ti. összeöntené a babot, a rakottkrumplit meg a palacsintát is. Utóbbinak biztosan gyomorrontás lenne a vége.

Mi viszont végre olyan ételt kívánunk a Felvidéken, amivel (közel) mindenki elégedett és még egészséges, ami hosszútávon sem üli meg a gyomrot. Nem kaviár kell, nem mellébeszélés, csak valami egyszerű, gyors, de mégis laktató, amit nem „orrbefogva” kell a szánkba kanalazni.

Azonban máig sincs megegyezés, a kínálat, a négy évre szóló ajánlat még várat magára. Amíg pörölnek egymással a felek, addig sajnos végleg kiürül, bezár a menza. Ahogy bezárt Nemeskosúton, Fűrön vagy Rétén. Kinek építsünk hát magyar jövőt? Sürget az idő.

Bizony nem árt az óvatosság, mert az éhség nagyúr, s a felvidéki magyarság már nem éri be akármivel. S még nagyobb a konkurencia. Minél tovább késik a kínálat, annál többen vándorolnak át a szomszéd kolibába, mert ott már gőzölög a brindzás sztrapacska, tejföllel és szalonnával. Zuzka jóvoltából ráadásul már magyaros gulyáslevest, de még halászlevet is készítenek ott, Igor szikrázó mosollyal ajánlja mellé az Erős Pistát. Persze csak kampányidőszakban.

Olyan egyezség szükségeltetik, ami nem csak külcsínben vonzó, de tartalmában, minőségében is kifogástalan. Hiába varázsol el a desszert, tejszínhabbal a tetején, ha az első harapás után kiderül: kaki van a palacsintában.

Sőt, unjuk már a rossz menzakosztot, a felvidéki magyarság többet érdemel! Lépjünk szintet végre, valami másra vágyunk. Éttermi eledelre, kifogástalan kiszolgálással! Találkozzon a kereslet a kínálattal!

A cél egy lehet: a lehető legtöbb magyar lakjon jól!

Az etnikai politizálás, a valódi érdekképviselet híveként viszont kicsit szkeptikus vagyok közös ügyünk alakulását látva: Vajon lehet-e sikeres egy olyan csapat, amelyben kóklerek is labdába rúghatnak? Mire megyünk – az esetleges – kiváló mezőnyjátékosokkal, ha a kapusunk kétbalkezes? Véleményem szerint csak tiszta és nyílt lapokkal lehetünk végre sikeresek, lehetőleg ne keverjük össze az áporodott lábvizet a tiszta forrásvízzel!

Kapusník Csaba