Béla és a többiek

Nyitókép: pixabay.com

Annak idején, amikor a politikai pártok egy picit még tisztelték a szavazókat, választási programmal próbálták megnyerni kegyeinket. Választások előtt ezzel kampányoltak, jól csengő ígéretekkel halmozva el bennünket. Hogy abból mennyit valósítottak meg, az más kérdés, de legalább számon lehetett kérni őket. Ahogy mondani szokás: „Milyen ember az, aki még ígérni sem tud?”

Aki viszont még ígérni sem tud, az pontosan olyan, mint a jelenlegi politikai pártjaink. Ahogy Hofi Géza mondta: „Ezeket aztán nem lehet szavukon fogni.” Ugyanis az ígéretek kora úgy tűnik, mára már lejárt. Jelenlegi politikusaink ígérni sem mernek, hisz tudják jól, hogy annak betartásához gerinc kellene. Itt azonban újra csak Hofit kell idéznünk, aki azt mondta: „Ezekhez képest a ház nélküli csiga egy gerincoszlop.”

Napjaink kampánya egészen másként épül fel. A pártok már tanultak egy kis felelősségtudatot, és nem ígérgetnek össze-vissza. Helyette inkább ránk bízzák egy olyan hatalmas kérdés eldöntését, hogy egyesüljenek-e.

   

Lássuk be!

Nem könnyű ezt eldönteni nekik sem! Hisz nem mindegy, hogy hány ember tartja a markát a legvégén. Nagy teher nyomja hát a vállukat. Úgy tűnik, Béla sem szeretne korkedvezménnyel nyugdíjba menni, mert még nem látja megalapozottnak nyugdíját. Egyébként is, Somorján túl már Vojtech.

Úgy érzik hát a nagy pártvezérek, hogy bármennyire is egyszerű lenne, nem engedhetik meg maguknak a megfutamodást. Bár érzik, hogy már népszerűségük alábbhagyott, és személyük sem arat osztatlan sikert, de hát Mátyás királyt sem szerette mindenki.

A himnusz ügy

Különben is, mit tudhat a pornép a nagyok dolgáról, ha azt sem értették meg, hogy a himnusztörvény nem tiltja a himnusz éneklését? És miután eleve nem tiltotta, – biztos, ami biztos – még meg is változtatták, hogy biztosra menjenek. Nem kispályások.

De ezeknek a magyaroknak bizony semmi sem jó. Nem fogják fel, hogy miért kell törvénnyel szabályozni a himnusz éneklését. Képtelenek felfogni, hogy ők csak a dolgukat végzik, és hogy mindez a mi érdekünkben történik. Nem értik, hogy a Béla törzs a mi igazi képviseletünk.

Az R7-es

Egyébként sem lehetne egy rossz szavunk sem, hisz az évtizedes közlekedési dugók után végre épül az R7-es. Ezentúl könnyebb lesz majd feljutni Pozsonyba. És ami a lényeg, a pozsonyiaknak is könnyebb lesz majd lejutniuk hozzánk. Ezért hát, akinek telke van, vagy eladó háza, máris kezdheti árulni. Hiszen átadás után a Dunaszerdahely-Pozsony útvonal 20 perc alatt megtehető lesz. Felgyorsul a betelepítés.

Ebből is láthatjuk, hogy ezek bizony értünk dolgoznak. Nem akarhatjuk hát, hogy most letegyék a lantot! Vagy, ha őrült és elvakult fejjel mégis ezt akarnánk, hát emígyen fohászkodik a mi vágóhídi Bélánk: „Bocsáss meg nekik, nem tudják mit cselekszenek!”

Az egyesülés

És akinek mindez nem lenne elég, az most dönthet az évszázad összefogásáról. Lássuk be, ilyen még nem volt! Láttunk már országot, amelyik határos volt önmagával, de ilyet még nem pipáltunk: koalícióra lépni az egykori Magyar Koalícióval. Ez már aztán tényleg koalíció lenne a négyzeten. Vagy inkább a köbön? Hát, azt már döntse el mindenki magának!

Akkor hát vessük bele kicsit magunkat a pártmatematikába, és számoljunk utána! Az egyik párt kampányígérete nulla, plusz a másik párt kampányígérete szintén nulla. Ez még zsebszámológéppel is nulla. Érdekes szám, mert ha önmagával adom össze, a végösszeg akkor is önmaga marad.

Végkövetkeztetés

Nem kell sem Merlinnek, sem Nostradamusnak lenni ahhoz, hogy belássuk, ezzel nem nyertünk jackpotot. De valakinek mégis mindig nyerni kell!  A politika legnagyobb nyertesei pedig általában láthatatlanok. Éppen ezért tudnak mindig egy lépéssel előttünk járni. Ha pedig minden lap kiterítve, és minden párt leszerepelt együtt és külön-külön is, akkor csak egy lehetőség maradt: A feneketlen zsebű láthatatlanná tévő köpeny zsebéből előhúzni egy új pártot.

Vajon ki lesz a „magyar képviselet” jogutódja? És mikor lép a színre? Az óra már ketyeg.

Végh Tamás