Fordulóponthoz érkezett a felvidéki magyar politika. De ki lesz a befutó? Íme, a Körkép.sk három forgatókönyve

Nyitókép: körkép.sk

Rengeteg kérdést kaptunk olvasóinktól azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi megosztottságból merre van a kiút. Újságíróként nem mondhatjuk meg a helyes irányt, csupán értelmezhetjük és megvilágíthatjuk az eseményeket, felhívhatjuk a figyelmet az ellentmondásokra. De hogy a ne mindenben fennakadó sajtó látszatát keltsük, felvázoljuk, milyen lehetőségek állnak a felvidéki magyarság előtt a 2020-as választások viszonylatában. 

MKP

Az MKP Szlovákia második legnagyobb pártstruktúrájával büszkélkedhet. Jelenleg azonban ez édes kevés az 5 százalékos parlamenti küszöb megugrásához. A párt évek óta megújulást mímel, tényleges generációváltás, vagy ami még ennél is fontosabb, módszerváltás azonban nem történt.

   

Az MKP legnagyobb gyengesége, hogy nem tudott előnyt kovácsolni a Most-Híd hibáiból, képtelen alkupozíciókat értékesíteni vagy morális előnyre szert tenni a himnuszörvényből. Ezt láttuk a Bugár Kočner-ügynél, a Kuciak-gyilkosságnál is.

A párton belüli helyzetért nem elvi kérdések felelősek, annak hátterében inkább a szakmaiság és a profi kommunikáció hiánya áll. Hogy Menyhárt József pártelnök államfőjelölti szereplését ne is említsük. Arra is érdemes hangsúlyt fektetni, hogy a jelenlegi vezetés (de elődeik is) módszeresen ellehetetlenítették (vagy kizárták) azokat, akik bár tevékenyek voltak, de egyben kritikusan álltak hozzá a pártvezetéshez. Emiatt nem volt érdemi fejlődés az MKP-nál az elmúlt években.

Az MKP azonban minden baklövése ellenére továbbra is jelentős erőt képvisel a maga nagyjából 100 ezer szavazójával (ha ugyan van még neki ennyi). Ám jelen állapotában már csak matematikai esélye van arra, hogy megugorja a parlamenti küszöböt. Talán éppen ezért tartották sokan racionális döntésnek az Összefogás támogatását, amelyre több párttag szívesen át is mentené magát. És amely, valljuk be, nagyjából azonos az MKP első javaslatával a Most-Híd felé: választási pártot létrehozni.

Az MKP-nak megújulásra lenne szüksége. Személyi, szakmai és részben elvi megújulásra is ahhoz, hogy újra ütőképes párt legyen. Erre fél évvel a választások előtt már nincs esély, ezért mindenképp külső erőre lenne szüksége, hogy bejusson a parlamentbe.

Az Összefogás listáján való indulást szerdai nyilatkozatukkal gyakorlatilag elvetették, maradna tehát a másik lehetőség, hogy az Összefogás induljon az MKP listáján. Csakhogy ez a verzió gyakorlatilag egyet jelentene az Összefogás bukásával, ráadásul újabb zavart keltene a választókban, ezért nem túl valószínű megoldás. Az MKP ezzel közelebb került egy másik lehetőséghez.

Csáky: Az MKP listája adjon teret a magyar összefogásnak, vagy az MKP induljon szlovák koalícióban

A szlovák pártokkal való szövetséggel már korábban is sokat foglalkoztak a kulisszák mögött, de elég nehéz megjósolni, hogyan reagálnának rá a választók. Ráadásul szövetségesként olyan pártok merülnek fel, mint az OľaNO, amely korábban megakadályozta a kettős állampolgárságot tiltó törvény eltörlését, és bizony feltették a kezüket a himnusztörvényre is.

Ha meg is valósulna a szövetségkötés, a probléma megmarad: egy ilyen szövetség nem jelentené-e ugyanazt, mint a Most-Híd vegyes projektje, és vajon mennyi magyar nemzeti érdekről kellene lemondania az MKP-nak ahhoz, hogy esélyt kapjon a parlamentbe való bejutásra? És utána vajon mennyi esélye lenne kormánypozícióba kerülni Igor Matovičcsal az oldalán?

Jelenleg az MKP előtt három lehetőség áll. Vagy maga indul, amely esetben borítékolható a kudarc, vagy a szlovák pártokkal összefogva indul a választásokon, amelynek sikerességi esélye nagyon kevés, vagy nem indul. Ez utóbbi lehetőség két okból nehezen elképzelhető: a párt belső megosztottsága és a pártstruktúrák miatt. Vajon mi lesz a káderekkel, ha a párt még egy parlamenti választást sem vállal be? Hány polgármester, megyei képviselő fogja úgy gondolni, hogy ideje visszaadni a párttagságát, vagy eleve nem számol majd az MKP-val a következő helyi vagy regionális választásokon?

Mindent összevetve, az MKP nagy valószínűséggel (forradalmi és váratlan isteni beavatkozás nélkül) mindenképp kudarcra van ítélve. Ennek következményei, főleg az alsó pártstruktúrákra nézve, beláthatatlanok, és ugyanolyan katasztrofális következményekkel járhat, mint a harmadik, alább olvasható forgatókönyv.

AKO-felmérés: Tovább süllyed a Most-Híd és az MKP. Politikai patthelyzet a láthatáron

Összefogás

Az összefogás hitelessége és esélyei foglalkoztatják ma leginkább a felvidéki magyar közéletet. Ami a mozgalommal kapcsolatos nyilatkozatok káoszából kihámozható, az lényegében egy MKP és szimpatizánsai által támogatott platform, amely pártokon felül állva kínál helyeket a választási listán. Ez szerdán megváltozott, az MKP pedig nyilatkozattal jelezte, hogy indulni szándékozik a 2020-as választásokon, és listáján a helyek felét felajánlotta a civileknek és más csoportoknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez így is lesz, de azt a látszatot kelti, hogy jelentősen csökkennek az Összefogás esélyei.

Öllős László politológus szerint – az Új Szóban megjelent írása alapján – a legnagyobb előnye a csoportnak, hogy mindenki helyet kaphat rajta, a választók pedig majd azt karikázzák, akit hitelt érdemlőnek tartanak. Ez önmagában rendkívül nagy előnye lehetne az Összefogásnak. Ám ki fogja azokat a hitelt érdemlő embereket bemutatni a listáról, akik elhozhatnák az ígért változást a politikában és jó elképzeléseik vannak, de nem annyira ismertek, vagy nincs mediális hátterük? Mennyi teret kaphatnak majd a szélsőliberális Új Szó, Paraméter, és az MKP vezetősége felé mértéktelenül elfogult Ma7 hasábjain?

Az Összefogás ráadásul úgy hirdet megújulást, hogy régi nevekkel, sőt oligarchákkal hozható kapcsolatba. Legyünk racionálisak: nem meglepő, ha Világi Oszkár támogatja az Összefogást, és tévedés azt hinni, hogy Világi megkerülhető személyisége a felvidéki magyar politikának. De vajon mennyire segít a hitelességükön egy olyan név, mint Zászlós Gábor?

Az Összefogás legnagyobb ereje egyben legnagyobb gyengesége is. Szinte bárki csatlakozhat a kezdeményezéshez, ugyanakkor nincs semmi értékelvárás, „nemzeti (etnikai) minimum”, ami kötelezné az indulókat. Ez pedig további előnyöket és problémákat jelent.

Az Új Egység az Összefogásról: Program nélkül pártot elindítani hazardírozás

Kötelező érvényű értékvállalás nélkül vajon mi fogja összetartani a csoportot, ha bejut a parlamentbe, hogy teljes súlyával tudja érvényesíteni a felvidéki magyarok érdekeit?

A másik probléma, hogy értékvállalás nélkül mi fogja megakadályozni az Összefogással bejutókat, hogy a választók helyett ismét a gazdasági lobbit válasszák prioritásként? Ezek azért fontos kérdések, mert a program nem az Összefogás „személyi feltöltése” előtt került az asztalra, arra még októberig várni kell, miközben a tárgyalások a potenciális indulókkal már javában zajlanak.

Ez a kockázat azonban előnyként is felfogható, és ezt Bugár Béla és a Most-Híd példáján is láthattuk. Konkrét (etnikai) vállalások nélkül az Összefogás (ha bejut a parlamentbe) jóval nagyobb koalíciós potenciállal rendelkezhet majd, mint mondjuk az MKP. Persze, ez attól is függ, hogy az emberek kiket fognak karikázni a listán (etnikai elvű politizálást vallókat, vagy pragmatistákat). Hogy magyar nemzeti-konzervatív képviselete lesz-e az Összefogásnak, az sajnos nem csak attól függ, hogy ki lép be a szélesre tárt kapukon, hanem attól is, kinek van elég mediális háttere kitűnni a mindenhonnan érkezők társaságából. És ez nem feltétlenül jelent jót.

Még nem ismerjük a programot, de elképzelhető, hogy kimaradnak majd belőle olyan pontok, amelyek a magyar közösség számára ugyan fontosak lennének, de a koalíciós potenciálért cserébe elhagyhatónak ítélik őket.

De várjuk ki, hogy az MKP-ból induló hajtás mit tesz le az asztalra, és hogy azt milyen módon akarja majd prezentálni a magyarok és a többségi nemzet felé. Ne feledjük, a kormányváltás még nem borítékolható, a választás pedig a Magyarország-gyűlölő szlovák (bal)liberálisok és a magyargyűlölő szlovák konzervatívok között dől majd el (a Smer is ide tartozik).

Testvérharc a magyarok között: Az MKP talán el sem indul a következő parlamenti választásokon

Egyik sem

A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy egyik sem jut be a parlamentbe. Mivel a Most-Híd nem magyar etnikai érdekeket szolgál, sőt, bizonyította, hogy még csak nem is választóiét tartja szem előtt, ezért nem is érdemes vele külön foglalkozni.

Ha sem az Összefogás, sem az MKP, akkor marad a képviselet nélküli magyar lét a Felvidéken. Ennek legnagyobb hátránya, hogy beláthatatlanok a következményei. Azok a választók, akik mindenáron szavazni (és a győztes oldalon állni) akarnak majd, fontolóra veszik, hogy végérvényesen a szlovák pártok felé fordulnak.

Az MKP pártstruktúrája felbomlik, a tagság szétszéled, a politikai önszerveződés hónapokra, talán évekre leáll.

A legnagyobb probléma ezzel a forgatókönyvvel, hogy lehetetlen megjósolni, milyen hatást gyakorol majd a felvidéki magyar közösségre, mennyi ideig tart, amíg talpra áll, milyen új pártok és mozgalmak jelennek meg, mennyi választó fordul a szlovák pártokhoz.

Ám ugyanez nagy lehetőséget is rejt magában. Az elkopott, a következmény-nélküliségben elkényelmesedő politikusok helyére újabbak kerülhetnek, akiknek majd bizonyítaniuk kell a választók felé, és nem elég csücsülniük a korábbi évtizedek vélt babérjain. Ledőlnek a tabuk, társadalmi vita kezdődik az eddig elfojtott vagy pártok által kisajátított kérdésekben, új megoldások és retorikák keresése indul meg, új meglátások születnek. Felértékelődik a társadalmi és gazdasági kérdésekkel foglalkozó intézmények feladata, mert rákényszerülnek, hogy válaszokat adjanak a politikai kérdésekre. Új súlypontba kerül a sajtó, mert minden nézőpont igyekszik majd magát láttatni, szabad véleményverseny alakul ki.

Van rá esély, hogy közben felerősödnek a magyarellenes politikai indulatok a többségi oldalon, talán még a szlovákellenes magyar megnyilvánulások is. Ez azonban legalább lerántja a leplet a „interetnikusság” (Most-Híd) és a tétlen álkonzervatív nemzeti (MKP) politika hiábavalóságáról. Ez lenne egy új felvidéki korszak kezdete.

Feltéve, ha így döntünk, és ha épp most látjuk erre elérkezettnek az időt.

Három forgatókönyvet vázoltunk a felvidéki magyar, nemzeti-konzervatív szavazók számára. Ez nem azt jelenti, hogy nincs több forgatókönyv. De ez a három a legvalószínűbb lehetséges kimenetel – jelenleg. Lehet, hogy több kérdést tettünk fel, mint amit megválaszoltunk – mert egyelőre senkinek sincs elég válasza. Annyi biztos, hogy a felvidéki magyarság fordulóponthoz érkezett, és ezen a választáson a távolmaradásnak is célja lesz, ugyanúgy, ahogy a karikázásnak.

Külhoni magyar dilemmák: nem csak a Felvidéken kerültek kényszerpályára a magyar pártok

Komjáthy Lóránt