Kalita Gábor: Harminc éve tartó sáskajárás, volt kommunista, s besúgó módra - Körkép.sk
Ágota, Ingrid
  • HUF: 388.84
  • USD: 1.08
  • -3 °C
  • 1 °C
Vélemény

Kalita Gábor: Harminc éve tartó sáskajárás, volt kommunista, s besúgó módra

Nemzetiségi politikumunk tévedései – más megvilágításban

Nyitókép: A Csemadok pozsonyi székháza. (Forrás: csemadok.sk)

 

Nemzetiségi politikumunk tévedései – más megvilágításban

 

A nemzetiségi választók kommunikációs szürkezónájában mindig hangosabban, már-már robbanásszerűen visszhangzik a harminc év politikai történéseinek szégyenteljes, mindannyiunk  saját életterében, ennek környezetében tapasztalt attitűdje.  Azaz, amikor nyolcvankilenc után a közéletbe, a nemzetiségi pártéletbe szép lassan visszasompolyogtak azok a rókatermészetű figurák, akik a kommunista egypártrendszer kiemelt káderei voltak, vagy ügynökként, „szpolupracovnyíkként,” ezek futtatott csicskásaikként, részt vettek a véreskezű állambiztonsági szervek /StB/, magyarjainkat is „feldobó,” gyalázatos ténykedésében.

 

Sajnos, amint jeleztem, a nemzetiségi magyar pártokba, a közéletbe is befurakodtak az ilyen indivídumok.  Sok esetben nem személy szerint, hanem előretolt, látszatra tiszta múltú emberek által képviselve, akik képesek voltak tökéletesen eljátszani akár a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban a lojális párttagot. Holott a hátukban ott álltak azok a kimondottan csúnya múltú manipulátorok, akik a pártbomlasztás mellett – áttételesen – a saját akaratukat, történetesen gazdasági érdekeiket vitték itt át.

SJE Nyílt nap

 

Nagy most a zaj, a választók kommunikációs szürkezónájában

 

Az említett, mindig inkább felerősödő választói kommunikációs szürkezónában, becsületes magyarjaink, akik az átkosban is gyakorolták hitüket, vagy nem hívőként emberiességről tanúskodó tartásukat, most tudatosítják igazán, milyen disznóságok elkövetésére is voltak képesek az utolsó harminc év alatt ezek a korábban beszervezett, a megtévesztésre kiképzett, kommunista hálózati emberek.

 

Amellett, hogy az anyagi lehetőségeket, a társadalmi posztokat egymás között osztották, az alattomosság minden eszközét felhasználva, most is csapatrendszerben, mint tették ezt annak idején a vörös érában, azon munkálkodtak, s munkálkodnak, hogy aljas módon félreállítsák az átkos szekerét korábban nem toló, vagy akár az ellenállásban, vagy a föld alatti hitszervezésben is részt vevő embereket.

 

Egekig elhallatszó precedens

 

Igen, ma már égbekiáltó precedensként emlegeti a tiszta múltú, nem csupán magyarul beszélő felvidéki választó azt, hogy közel egy tucatnyi kommunista államvédelmi besúgót ajánlottak, majd tüntettek ki az utolsó harminc év folyamán Magyar Érdem Keresztekkel.

 

Amolyan cseresznyécske a tortára az is, hogy a harmincadik /!/ évben  is egy kemény, volt kommunistát tüntettek ki a Magyar Királyi Koronával ékesített kitüntetéssel, s a nagykövetségi találkozón rendezett átadási ünnepségen, ahol az első sorban ott „villogott”a nemzetiségi média kamerái előtt egy-két MKP-s, „réges-régen” regnáló politikus is. A bolsevik pofátlanság elemeit véltem itt felfedezni.

 

/Rendszerint, a nyilatkozataikban az ilyen „politikusok” rikácsolják a leghangosabban, hogy nem értik a májusi EP választások alkalmával miért is maradtak otthon magyarjaink tízezresével, ahelyett, hogy elmentek volna szavazni. Mondták ezt ŐK, a magukat – négy hatalmas bukás után is – elitnek képzelők/.

 

A Körkép tisztelt olvasója az egyes politikusok fenti, hamis kétségeivel kapcsolatban véleményem szerint, nagyon is tudja az igaz választ.

 

A fentiekkel kapcsolatban felvetődik a kérdés: a párthoz látszólag lojális, valódi szerepüket tekintve – keresztény értékeket képviselő etnikai pártról beszélünk – a bomlasztók szerepét szánták számukra azok a háttéremberek / volt besúgók, a vörös nomenklatúra emberei/, ezek sameszai, akiket az említett pártelöljárók, olyan vehemensen ajánlgattak /most vörös csillaggal jelölt elismerések helyett/ magas magyar állami kitüntetésekre?

 

A mai, csúnya világunkban egy nemzetiség szétaprózása alantas megbízattatás miatt is megtörténhet

 

Persze, nem kell itt mindjárt az állam bácsira gondolni. Létezik néhány olyan ultra-liberális, bolsevik elemeket magán viselő szervezkedés, szervezet, melyeknek nem célja az ilyen etnikumok léte, felvirágoztatása. Erre viszont személy szerint kiválóan alkalmasak lehetnek azok az átkosban kiképzett megtévesztők, akiknek színészi tulajdonságait, jelenlegi pártjuk felé mutatott hamiszászlós lojalitásuk vonalán – tanítani lehetne.

 

Erre a lehetséges „pártszervezésre” is oda kell figyelniük azoknak, akik őszintén, nem lekötelező, magas anyagi juttatásokért, önkéntesen, alulról építkezve / civilszervezetek, becsületes nemzettársak / etnikumunk megmaradásáért harcolnak, ám valakik, valahol alantas módon fékezik őket ebbéli tevékenységükben. Sok jel mutat erre, amit a kedves olvasó, természetesen tovább gondol majd.

 

Rúgjuk fel az etnikai pártot, szaladjunk egy más akolba

 

…de arra vigyázzunk, hogy aztán el ne csússzunk a báránycsorda által elejtett „bogyókon.” Mert a vége aztán az összefogás helyett az összef…sás lesz …

 

Átéltük azokat a fura, álságos pillanatokat is, amikor az egyik napról a másikra, a fentiekben említett politikusok, saját pártjukat a hátuk mögé csapva, bejelentették, hogy az összefogás nevű, még be sem jegyzett „tákolmányra” szavazzon /beleértve az egész Csemadok tagságot is.

 

Mégpedig a hetven százalékában keresztény nemzetiségi, felvidéki állampolgár annak ellenére, hogy a még nem létező összefogás progresszív, balliberális irányultságú mozgalmat, /közben csöndben pártalapításra készültek, vagy készülnek/ támogassa. Mely komoly háttértagság nélküli csoportosulás eleve jelezte, hogy a saját listáján kívánja indítani az MKP-t, semmi esetre sem fordítva.

 

Az Összefogás által összehívott tanácsülésre „természetesen” nem hívták meg a két, eddig legtöbb munkát elvégző, közelismerésnek örvendő Szövetség a Közös Célokért társulást, de a Via Nova legaktívabb/ szintén nem ma, se nem tegnap alapított/ ifjúsági szervezetet sem.

 

Ezt sem észlelték a pillanat töredéke alatt, csapot-papot maguk után hagyó /Csemadokosok csomagoljatok, amiben eddig hittetek, vágjátok a patakba/, egyes régóta regnáló MKP-s „politikusok,” akik egész nyájukat /választások előtt öt hónappal ?/ egy még nem létező karámba kívánták terelni?

 

Esetleg ezeknek a „politikusoknak” a  készakart cselekedetéről tanúskodik ez?

 

Vagyis, ez volt harminc éven át /alantas módon/ titokban gyakorolt, a háttérből irányított, a keresztény, nemzeti  értékeket elnyomó bomlasztásaik célja? Ennek „eredményessége” fojtogatja, bontja-osztja jelenleg etnikai közösségünket?

 

Mivel az elszámoltatás elmaradt, a nagy ŐK rajtunk állnak bosszút

 

Sajnos a múlt kísért, s még azok a jóhiszemű, magyarságunkért dolgozó politikai szereplők /az alapszervezetek szintjein is/ hallgattak ezekről az alantas történésekről, akiknek tulajdonképpen semmi közük nem volt ehhez. Ám tartottak a titokban tartott vörös bandérium /elvtársaikat zsinórban magyar kitüntetésekre ajánlgatók/  tagjainak bosszújától.

 

Ugyanis a bosszú az ő legerősebb fegyverük.Gondoljunk csak arra, hogy az ötvenes és a hetvenes években milyen megtorlásokat hajtottak végre /papgyilkosságok, bebörtönzések, üldöztetések, munkahelyi ellehetetlenítések stb./ a kereszténységüket megtartó, vagy az underground gondolkodású embereken.

 

Persze, nyolcvankilenc után mindezekről megfeledkeztek, hiszen a kialakult eufória hatására is a jóindulatú, az emberiességet gyakorló közösség részéről az elszámoltatás elmaradt. Így elvtársék, sugi-bugi társaik korábbi jól informáltságát is kihasználva, vagyis újra szerveződve, a harminc év alatt vittek mindent, ami az orruk elé került.

 

Ezen ne is csodálkozzunk, hiszen  a megtévesztésre, a bomlasztásra képzett, „ellenségeiket” besározó, félre állító, a lelkiismeretet már távolról sem ismerő, cinikus, pofátlan emberekről van szó. Ezért is feszítették mellüket büszkén akkor, amikor vörös csillag helyett Magyar Érdem Keresztek tulajdonosaivá váltak. Hogy meddig, ez mindannyiunkon is múlik.

 

Azok az intézmények, amelyeknek még időben kötelességük lett volna vizsgálni, nyilvánosságra hozni a fenti, politikai, társadalmi visszaéléseket, ezzel nem foglalkoztak

 

Ehhez a témához csatlakozik az is, hogy a Fórum Intézet korábban sem, vagyis még időben nem foglalkozott, vagyis tudomásom szerint nem hozta nyilvánosságra a volt káderek, ügynökök névsorát. Azok 89 utáni megtévesztő aktivitását, így ezzel is hozzájárult ahhoz, hogy az érintettek részéről szabad volt a vásár.

 

Ugyanis a közírónak, publicistának, egyes kényesebb témában a figyelemfelkeltés a feladata/ ezt már korábban több alkalommal magam is megtettem/, s korántsem az, hogy részletesen elemezze, nevek adatok közlésével az említettek aktivitását.

 

A Nemzeti Emlékezet Hivatala /ÚPN/ tálcán kínálja, főleg szociológusoknak, kutatóknak, vagyis intézményeknek  ezeket az adatokat. Kiállításokat is szervez a témával kapcsolatban, így némi kutatómunkával teljes informáltságra tehetett volna szert mind a nemzetiségi politikum, mind az egész közösségünk.

 

Ezzel az intézet megelőzhette volna azokat a visszaéléseket, /egy honi képzőművész a magyar köztársasági elnöknek „dobta vissza” az elismerést, megszégyenítve ezzel a magyar államot/ melyeket ezek az emberek arroganciájukkal, taposásukkal a múltban szerzett bomlasztói, megtévesztői gyakorlataikkal okoztak nemzetiségünknek.

 

Szerintem ezért is tartunk ott, ahol tartunk, vagyis szétszóródottságunkban a szakadék peremén. Nem jó jel ez a mostani választási időszak előtt sem.

 

Persze az sem egy ildomos állapot, hogy a Fórum intézet decemberben /!/ hívja össze a Magyar Tanácsot, mely szerv javaslatokkal, tanácsokkal kívánná ellátni a nemzetiségi politizálás műhelyeit, pártjait / figyelem, kétezer húsz februárjában /!/  választások/.

 

Hát, kedves hölgyeim és uraim, nem tűnt fel önöknek, hogy elaludtunk egy „kicsit?” Az ilyen tanácsnak a teljes komolyságában, a korrektség jegyében, kiemelt figyelmet szentelve a felvidéki nemzetiségi etnikum nagyrészt hagyományos keresztény, s nem neoliberális, erőltetett progresszív beállítottságát, már hosszú-hosszú évek óta – működnie kellett volna.

 

A jobboldali etnikai párt érdekeiért kell harcolni a választások előtti utolsó pillanatig

 

Nem véletlenül, hiszen a jelen liberalizmusa /ennek a zászlaja mögé bújtak el a volt kommunisták és hálózati emberek/ zsong a bolsevista értékrend kereszténygyűlölő elemeitől.

 

Jelenleg úgy tűnik, hogy  a számos ballépés, totojázás után a józan ész kezdett el felülkerekedni az MKP még kellő ítélőképességgel rendelkező politikusai, civil tanácsadói körében, akik a számos ballépés után is az etnikai párt csakis magyar jellege mellett álltak ki. Akik nem dobták a hátuk mögé pillanatról pillanatra pártjukat, mint egyes párttársaik.

 

Hiba volt vesztegetni az időt a bűnös, ám mindig is cinikusan fölényeskedő Most-Híd vegyes párttal, ehelyett az alapszervezetek stabilitására, választási akcióképességük fokozására kellett volna, s kell szentelni az időt.

 

Véleményem szerint, az összefogás „című,” sebtében összedobott társasággal sem volt ildomos az érdekeket összeboronálni. Mert ahogyan ismerjük eme szervezkedés fő aktérjainak liberális beállítottságát /volt Új Szó-s szerkesztő, a korábbi években többnyire szélső liberálisokat mozgósító tábor szervező /Gombaszög/,Pozsonyban Casinót, szórakoztatni kívánó mega-központot építeni akaró nagyvállalkozó, stb. /, hosszú távon a  megfelelő struktúrákkal kiépített, tiszta etnikai párt korábbi, mostani, tévelygései előtti nemzeti, ideológiai beállítottságának elfojtása következett volna be, a fentiekben tárgyalt rossz múltú volt elvtársak, s ezek korábbi, politikusi, hamis zászlós futtatóinak koledálása mellett.

 

Számos elemző szedte már porcikáira a mai nemzetiségi politikum jelenlegi állását, sokan azt jósolják, egyetlen magyar párt sem jut majd be a parlamentbe.

 

Én azt mondom: Na, és? Akkor mi van? Semmi!  Már most társulni kell jóindulatú magyar etnikai mini pártokkal, civil szervezetekkel, ahol az MKP  listáján ők is helyet kaphatnak. Választások után viszont kemény szervezésbe kell fogni, hogy mindannyiunkat egy olyan pillanatnyilag majd ellenzékben lévő párt képviseljen, mely krédója a nemzeti és a hagyományos keresztény érték.

 

Mely harcol az etnikai önállóságunkért, az Európai Unióban is lefektetett kisebbségi jogainkért. Ilyen beállítottság mellett eltűnnek majd a pártból a mindent csakis maguknak kívánó, bosszúálló, eddig igen „jól táplált,” beállított, hamis bomlasztók is, akiknek jellemét, bűnös, megosztó regnálását bővebben is körülírtam a fentiekben, akikről tulajdonképpen az egész értekezés szólt.

 

Resume

 

Hadd kívánjunk mindannyian magyar nemzetiségi közösségünk hajójának JOBB szelet a vitorlájába, mert a BALRÓL, a vörös égbolt felől érkező viharok többször is, kegyetlenül megtépázták már nemzetiségünk hajóját. Erre utalnak a fenti meglátások is, melyek attól óvnak, hogy jelenlegi társadalmi rendszerünkben ezek többé ne ismétlődhessenek meg.

 

Kalita Gábor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 15 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket