Nyitókép: topky.sk
Világunk harmincéves történéseinek kapcsán fura, olykor megmagyarázhatatlan történésekre emlékezhetünk majd. Íme, néhány a sok közül.
A fárasztás technikája
Magyarjaink soha nem feledik majd azt a Mečiar-féle cirkuszi produkciót, melyet az általunk javasolt, várva-várt kétnyelvű községtáblák körül produkált a kilencvenes évek második felében.
A tiltó NEM, a nagy mufti szájából sárkánytűzként hatott, s nem más célt szolgált, mint a következőket: Elterelni a figyelmet az ország éppen aktuális szétlopásáról, magyarjaink által lakott területek legjobb szántóinak elherdálásáról, pártajándékokként való szétosztásáról, Mečiar táskahordozóinak és „hivatalos” kávéfőzőinek.
Az akkori magyar parlamenti képviselet mélyen hallgatott, esetleg itt-ott, némi látszatgesztusokról adott hírt választóinak. Hiszen minek is beszéltek volna hangosan, s egyre hangosabban a termőföldek levédéséről, ha nekik is jutott poszt a mezőgazdasági minisztériumban, a kataszteri hivatalban, s termőföld is, hogy egyes magyar képviselők, s ezek csókosainak unokái a nagyapákra s nagymamákra csakis jóban emlékezzenek.
A „végeredmény: Mečiar a kétnyelvű helyiségtáblák kihelyezésére később rábólintott, ám az ország közben SZÉTLOPATOTT!
Blikkfangos történelemmásolás
Ki ne emlékezne még Ján Slota mániájára: „Tele rakjuk betonból kiöntött kettős keresztekkel Szlovákia magyarok lakta vidékeit, hadd legyen minden áldott pillanatban a szemük előtt: ki is ám az úr „felvidek” bércein.
Aztán a szlovák klérus finoman figyelmeztette Slotát, és magyarságunk elleni gyűlöletkeltés gyanánt, degeszre gazdagodott bandériumának tagjait, hogy azok a keresztformák, melyeket terjeszteni kívánnak, Árpád-házi kettős keresztek.
A fél magyar titkosrendőrség reá vigyázott, baja ne essék
Még jól emlékszek a kilencvenes évek elején lezajló Fradi – Slovan meccsre, ahol a szlovák rendőrség, s a csapat kemény magja alaposan bemutatkozott. A meccs után agyba-főbe verték az ártatlan szurkolókat, lehetett az gyerek, vagy áldott állapotban lévő asszony.
Az utóbbi esetét megismerhette a magyar újságolvasó is, aki elárulta: „Vérzésem volt, de nem mertük a szlovák mentők segítségét kérni, a nagy káoszban férjemmel elhatároztuk: minél hamarább átjutni a határon, s azonnal hívni a mentőket. Így is történt. Persze már a túloldalon tudtuk meg, tízesével százasával ugyanezt tették a szurkolók, mint mi. Teli voltak a határ menti egészségügyi központok sérültekkel.
A meccs után a Fradi keménymagja, üzent a Slovan szurkolóinak, csak gyertek a visszavágó meccsre, majd meglátjátok.
A magyar rendőrség persze alaposan felkészült a feszültségeket előrejelző mérkőzésre, ám, mind a magyar szurkolók, mind a rendőrség nagyon is tudta, hogy a meccsre igyekvő szlovák rendszámú kocsikban felvidéki Fradi szurkolók ülnek majd. Ugyanis, a legtöbb kocsi ablakában, vagy a visszapillantó tükörhöz erősítve, ott volt a fradi zászló.
Persze, a nagy esemény napján egy, egyetlenegy bátor „Jánosík” mégiscsak helyet foglalt a tribün legelső sorában, kezében szlovák nemzeti zászlót lengetve, bíztatva csapatát, a Slovant.
Amint ez később a magyar rendőrség jelentéséből kiderült, képletesen szólva persze, a fél magyar titkosrendőrség civilbe öltözött tagjai ott ültek a zászlót lóbáló Slovan drukker közelében, hogy még csak véletlenül se essék baja. Nem is esett…
Hát, kérem tisztelettel: Ezt nevezik igazi magyar vendégszeretetnek
Slota tankjai
A szlovák estáblisment elismeréssel nyilatkozott a Szlovák Nemzeti Felkelés augusztus 29-i jubileumi ünnepség sikeres megszervezésével kapcsolatban, ami lényegében fedte a valóságot, a néhány becsúszott hibácska, a Danko féle, sokak által bírált hegyi-beszéd, s néhány technikai ziccer becsúszásának kivételével.
Mit ad Isten, a jubileumi fegyveres felvonulásra, a többi modern, harci gépezet mellett csupán három, a múltból örökölt füstölő tankot sikerült összerakni, mozgásba hozni, azokat is úgy, hogy a cseh hadseregtől kértek kölcsönbe a régi tartalékokból alkatrészeket.
Az erőszakot, az extrémizmust, a háborúzásokat megvető polgárként abszolút szimpatikusnak tűnik számomra ez a kedves kis történet, jókat mosolyogtam rajta, hiszen legszívesebben a világ minden tankjának a csövére csomót kötnék. Ezt nemcsak olvasmányok, s a sokak által kedvelt videó-játékok alapján mondom, mert én is voltam sorköteles katona. Vagyis közelről láttam, mire is képesek ezek a szóban forgó acél dög..k.
Itt jutottak eszembe Ján Slotának, a Szlovák Nemzeti Párt korábbi, magyarfaló elnökének azon imaginárius tankjai, melyekkel Budapestet akarta bevenni. Azokkal, melyek esetleg statikus állapotukban kiállítási tárgyként, vagy a gyerkőcök örömére, mászókaként jó szolgálatot tehetnek, főleg egy-egy háborús emlékeket őrző helyszín, múzeum előtt. De, hogy Budapestig eljussanak slotákkal a hátukon …
Volt jó barátom, Zs. Nagy Lajos, költő, író, szerkesztő, aki már sajnos nincs közöttünk, jó kis humoros „egypercest” tudott volna írni annak idején Slota világrengető „utazási” céljáról. Már csak azért is, mert annak idején katonaként, egy tankbrigád egyik tankjának parancsnokaként, /persze nem önkéntesen, mindig is utálta az efféle gép förmedvényeket/, ilyen vasparipán száguldozott katonatársaival a gyakorlatozásokon.
Milyen jó, hogy ezek a száz számba menő, volt szovjet tankok, már nem gurulnak, de még csak nem is lőnek. Így tehát, Slota sem „utazhat” velük Budapestre. Minő öröm.
Persze, mi „régiek,” sok mindenre emlékezünk. Például arra is, hogy Slotának koránt sincs szerencséje a kerekeken guruló járművekkel.
Történt ugyanis, hogy 1971-ben Slota egy autóbuszt kötött el, s a Pozsonyhoz közeli határátkelőn akart Ausztriába szökni társaival. Míg a nehéz gépjárművel, a cikkcakkosan kiképzett út, ellenőrző pont több sorompóját is sikerült áttörniük, a határőrök mégis időben megállították az autóbuszt.
Nemrég Slota, a mi, nemzetiségi magyarok szidalmazásából meggazdagodva vásárolt luxus kocsijával Zsolnán /egy áttivornyázott éjszaka után/, orral előre, befordult egy mély árokba. Hát, „szlotajánosunkra” valahogy nem „hallgatnak” a technikai eszközök, járművek. A tankok, már végképp nem. Talán „tudják,” miért nem?
Bugár Béla, mutatóujjas mutatványai
Korábban riportútjaim során a hetvenes évek elején a Felső- Csallóközben fedeztem fel több alkalommal is a klasszikus brigádvezető „típus-modelljét.”
Magas, csontos férfi, aki a mutatóujjával mutogat nem lejjebb, mint szemmagasságban, s rendszerint dupla ujjal köszön az arra tévedőknek. Ujjait enyhén begörbítve, azt kordbársonyból készült, mici sapkája mellé emelve.
S minő hasonlatosság: Bugár Béla is felvette ezt a fazont, parlamenti videó bejátszások tömkelege ennek tanúja, mely pernamens, újjal mutogatós gesztusait sokáig nem feledjük majd.
Persze, valami különbség azért mégis csak akad a dolgos csallóközi brigádvezető és Bugár Béla mutatóujjas mutatványai között.
Míg a brigádvezető munkaelosztás közben használta mutató ujját, addig Bugár Béla ezzel a cinikus, másokat lenéző, lekezelő, fölényeskedő gesztusával, egy közel ötszázezres, jobb sorsra érdemes nemzetiség hajóját küldte partnak, nem engedve már ideje korán kibontakozni a csakis etnikai vonalon történő, önrendelkezést gyakorló politizálás /gondoljunk csak 1994-re/, más országokban sikerre vitt mivoltát. S mutatóujjával akkor is fenyegetően poénkodott, amikor – ezt sem feledjük – többször hangoztatta: „ Aki ki meri mondani a szót, autonómia, az fenéken lesz billentve.”
Akkor még ugyanis, a magát örökös vezérnek tartó mivolta nem tudta, hogy egy új rendszerben, hosszú távon, ezzel képletesen, saját magát is, dupla lábbal fenéken billentette.
Danko kapitány zászlórúdja
A Szlovák Parlament elnöke, Andrej Danko, az utóbbi években, hónapokban, több alkalommal is járt hivatalosan Budapesten, s látott csodát. Méghozzá egy országzászlót, amely a magyar parlament gyönyörűen felújított épülete előtt áll.
„No, ilyen nekem is kell!” Majd hozzátette: „ A miénk persze magasabb lesz, mint a szomszédé, méghozzá három méterrel,” amit a házelnök a sajtó képviselői előtt is jó hangosan „kinyilatkozott.”
Ugye mindenki jól ismeri az ilyen típusú komplexust, nekem nagyobb kutya kell a szomszédom kutyájától, s most vett új autót a szomszéd? Na, akkor én nagyobbat veszek…
Azon mosolyogtam, honnan is tudta meg Danko kapitány, hány méter magas a magyar országzászló. Vagy egyenesen Orbán Viktortól érdeklődött a méretekről? Esetleg egy későbbi látogatása folyamán asszisztensének már ott volt a zsebében a lézer méret-meghatározó?
Nem tudni. Az viszont már igen, hogy Danko „Kft.-je,” vagyis a parlament épülete előtt már áll a szlovák országzászló.
Tehát, ezen túl a szlovák nemzet három méterrel „magasabb,” mint a magyar.
Danko kapitány szerint.
Kalita Gábor
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.