Mikor visszaszállnak a hazugságok a feladóra: Bugár retorikája szétesett

Nyitókép forrása: tvnoviny.sk/reprofotó

A politikusoknál visszatérő betegség a hiszékenység. Mikor már maguk is elhiszik a saját meséjüket. Általában ennek tünetei akkor mutatkoznak, mikor a rengeteg hazugság körbeér és visszaszáll a feladóra. Persze, ez beletelik egy kis időbe, addig pedig tartják magukat az alapszabályhoz: hazudni lehet, csak nem szabad elfelejteni, kinek mit füllentettünk.

Bugár Béla nagy következetességgel próbálja betartani a fenti szabályt. Egyrészt, újabban mindenáron Orbán- és Magyarország-ellenes politikusként próbálja magát beállítani, olyannyira, hogy ez lett a központi motívuma minden tévés szereplésének. Okvetlen tesz egy utalást arra, milyen rossz a jogállamisági helyzet a Magyarországon, és hogy az ő támogatottsága a magyarok körében csak a nemzeti hangulatkeltés és a magyarországi közmédia miatt gyenge.

Ez az üzenet nem a magyar választóknak szól, hanem elsősorban a szlovákoknak. Ezzel próbálja magát ismét a liberális térfélre pozicionálni a vegyespárt elnöke. A Smerrel szemben nem helyezkedhet, hiszen 2016-ban hatalomra segítette. Hát liberalizmusának új mérőfoka nem a Smer-ellenesség, hanem az Orbán-ellenesség lett, legalábbis a választásokig.

   

Ezzel párhuzamosan ugyanakkor Bugár igyekszik aktivizálni szlovákiai magyar választóit is. És ez problémát jelent számára. Új eredményt már nem nagyon tud felmutatni, a kisiskolák (garanciák nélküli) „megmentését” és a (korrupciós botrányba keveredett) most-hidas „kulturális autonómiát” számlálja már évek óta eredményei között. Nem mintha a himnusztörvény óta lenne még hitele a kisebbségi ügyek terén.

Ráadásul a Most-Híd egy jó ideje a polgári párt gúnyáját félredobva, regionális-kisebbségi pártként definiálja magát, külön figyelmet fordítva arra, hogy a tömbben élő félmilliós magyar kisebbség – amelynek hátán felkapaszkodva hatalomra segítette a Smert – mellett ugyanakkora hangsúlyt kapjanak a ruszinok, romák és más kisebbségek. A magyarokat alig említve a prioritások között, ettől remélve, hogy a szlovákok nem tekintik majd második MKP-nak. (Nem mellesleg, ha mégis magyar kisebbségi pártként definiálná magát, nem léphetne koalícióra a Smerrel, mert a Smer választóinak nagy része szlovák nemzeti érzelmű…).

Ám új taktika kellett, hogy azért a magyar választók se érezzék magukat elhanyagolva. Bugár tíz éven át azt sulykolta a felvidéki magyar közvéleménybe, hogy egy szlovák-magyar vegyespárt jobban képviselheti a magyarok érdekeit, mint egy színmagyar párt, ám most, mikor a szlovák pártok nyitottak a magyar választók felé, azt hangsúlyozza, hogy egy szlovák párt nem képviselheti a magyar kisebbség érdekeit.

Igaz is, mert ugye, egy szlovák-magyar vegyes felvágott a ruszin és a roma érdekeket igen…

Bugár Béla retorikája menthetetlenül szétesett. Kétségbeesetten próbálja elhitetni választóival, hogy értük akar tenni, miközben a rengeteg hazugság, megalkuvás és korrupciós ügy miatt most egymást kizáró kijelentéseket kell tennie. Csak abban reménykedhet, hogy a szlovák választóknak szánt nyilatkozat nem jut a magyarok fülébe, és fordítva.

Mikor például a nemrégiben a parlament elé terjesztett oktatási törvénymódosításról volt szó, Bugár nehezményezte, hogy az SNS és az ellenzék nem szavazta meg, de azért a többségi nemzet egyik csatornáján hosszan magyarázta a szlovák nézőknek, hogy az csak egy olyan törvény lett volna, amely egymás alá rakja a kisebbségi iskolákra is vonatkozó jogszabályokat.

Na, most akkor lett volna hozadéka a magyar iskolák számára, vagy sem? Mindenki azt a választ hallhatta bele Bugár szócséplésébe, amelyiket akarta.

Így ér körbe a sok-sok hazugság. És megjelentek a hiszékenység tünetei is. A vegyespárt elnöke ugyanis meg van róla győződve, hogy a Most-Híd-nak van elég potenciálja bejutni a parlamentbe. Na persze, mikor egyetlen politikai botrány, ellenzéki összezörrenés vagy elfogadott törvényjavaslat sem tudja elmozdítani a 4 százalék körüli eredményről.

Jelen állapotában a vegyespártnak nincs jövője. És ha nem változik valami nagyon gyorsan,  nem is lesz. Emiatt én nem sajnálkozom. Nem csak azért, mert távol áll tőlem a Most-Híd értékrendje, hanem mert már nem is akar magyar érdekeket képviselni. Így felvidéki magyar politikai szempontból teljesen jelentéktelen szereplővé vált.

Különös a sors: az önfeladás hirdetőjeként a vegyespárt végül feladta önmagát és egy se íze, se szaga, sem magyar, sem szlovák akármi lett belőle, aki nem tudja magáról, hogy liberális, jobboldali, kisebbségi, vagy többségi párt egyáltalán. Esetleg egy kaméleon, aki vagy szavazatot hoz, vagy, ha bizonyos erők úgy kívánják, szavazatot vesz el (vagy tesz haszontalanná).

Komjáthy Lóránt