Mede Géza: Egy forradalmi gyűlésről őszintén - Körkép.sk
Ágota, Ingrid
  • HUF: 388.38
  • USD: 1.08
  • -4 °C
  • 3 °C
Vélemény

Mede Géza: Egy forradalmi gyűlésről őszintén

1989 novemberében Csehszlovákia parlamentjének, a Szövetségi Gyűlésnek voltam a párton kívüli képviselője Prágában.

1989 novemberében Csehszlovákia parlamentjének, a Szövetségi Gyűlésnek voltam a párton kívüli képviselője Prágában. A rendszerváltás telibe talált engem. Nemcsak tanúja, de részese is voltam azoknak a forradalmi folyamatoknak, amelyek a parlamentre, mint az ország legfelső törvényhozó szervére hárultak ezekben az időkben.

 

A rendszerváltás számomra a november 29-i üléssel kezdődött, amikor is a javaslat szerint meg kellett vonnunk a vezető szerepet a Kommunista Párttól a társadalomban. Ezt alkotmányos törvénnyel kellett végrehajtani, ami a legfelsőbb törvényhozó szerv feladata volt.

 

Megpróbálok harminc év távlatából visszaemlékezni és mindenféle vonatkoztatás nélkül, őszintén leírni az emlékeimet. Íme.

 

SJE Nyílt nap

A parlamentben egy bizottságban voltam egy keleti fiúval, Fundák Jozeffel. A nagyhírű Vihorlat Snina vállalatnál dolgozott esztergályosként. Józsi egy szolid, végtelenül tisztességes munkásember volt, és hozzám hasonlóan ő is pártonkívüli. Ukrán nemzetiségű volt egy keleti faluból, én magyar egy gömöri faluból. Működött köztünk a „suba a subához, guba a gubához“ elv. Öt évig összetartottunk.

 

Egy, a Bílá Labuťal szembeni régi hotelben volt a szállásunk.

– Mi lesz velünk Géza?

– Nem tudom Józsi – mondtuk egymásnak.

 

Amikor a parlamentbe mentünk, az épület előtt már tömeg verődött össze. A nép várt bennünket, képviselőket. Egyméteres folyosót hagytak nekünk a bejáratig, hadonásztak a fejünk felett az esernyőikkel és defenesztrációt emlegettek. Mentünk.

– Megvagy Józsi?

– Megvagyok.

Kicsiny volt a lelkünk. Akkor lélegeztünk fel, amikor beértünk az épületbe.

 

Persze a parlament épületében is érezhetően nagy volt a feszültség. A meghívó szerint a Szövetségi Gyűlés mindkét kamarája közös ülésének programja nagyon komoly dolognak ígérkezett. Az egyik pontja a november 17-i diákmegmozdulás szétverése óta a társadalomban kialakult politikai helyzet megvitatása, míg a másik fő programpont a Kommunista Párt vezető szerepének kiiktatása volt az alkotmányból.

 

Mindenkinek világos volt, hogy a Kommunista Párt vezető szerepének kiiktatása rendszerváltást jelent. Így az ülésünk lefolyását óriási érdeklődés kísérte. Nemcsak Prága figyelt ránk, de az egész ország. Jelen volt a világsajtó, a televízió is egyenes adásban adta az ülést. Nem volt mindegy.

 

 

Milyen eredményt lehetett várni az üléstől?

 

Tizenkét nap telt el a november 17-i diákmegmozdulás szétverése óta, három nap az országos általános sztrájk óta. Megalakultak a forradalmi tanácsok az egész országban. A forradalmi diáktanácsok, a Polgári Fórum és a Nyilvánosság Az Erőszak Ellen képviselői tárgyalásokban álltak a kormánnyal. A képviselők között ekkorra már nem volt vitatás, hogy a rendszerváltást meg kell szavazni. Mindenki tudta, hogy ezt várja tőlünk az egész ország.

 

Mindamellett azt is észre lehetett venni, hogy egyes kommunista képviselőkben nagyon forrt a düh. Ez nagy feszültséget okozott az ülés lefolyása alatt. Sokszor mondtam el az elmúlt harminc év alatt, hogy akkor bizony nem lehetett tudni, mikor kerül elő a fegyver a padok alól. És ez nem túlzás a részemről.

 

A rendszerváltást a program szerint jóváhagytuk. Ezután a Kommunista Párt már nem rendelkezett vezető szereppel a társadalomban.

 

A vitában sorban szólaltak fel a Kommunista Párt színeiben megválasztott képviselők, a pártonkívüliek, társadalmi szervezetek és egyházak képviseletében megválasztott képviselők is. Sürgették az új, demokratikus választásokat, sürgették a petícióról, a sajtóról, a pártokról szóló törvényeket. Kifejezték reményüket a változások konfliktusmentes lefolyásáról és aggodalmaikat a sok helyen már megmutatkozó helyi konfliktusokról.

 

A vitában én is felszólaltam pártonkívüli képviselőként. A meghívó kézhezvétele után számomra nem volt kétséges, hogy el fogom mondani a véleményemet a kialakult helyzetről. El is mondtam, és ezt ma sem sajnálom.

 

A beszéd szövege.

 

Beszéltem a változások szükségességéről. Arról, hogy az emberek az új, demokratikus választásokat sürgetik. Biztattam a forradalmi ifjúságot, mindamellett óvatosságra intettem őket a jövőt illetően.

 

Négy évvel korábban a Kommunista Párt kongresszusa a nemzetgazdaság átépítését hirdette meg. Ennek én akkor nagyon örültem, sokat is foglalkoztam vele a parlamentben. Főleg a beruházások hatékonysága terén sokat dolgoztam. Sajnos az átépítésből nem lett semmi. 1989-re szépen visszarendeződött minden. A beszédemben reményemet fejeztem ki, hogy az új politikai változások megfelelő körülményeket teremtenek a gazdaságunk hatékonyabbá tételéhez is.

 

Javasoltam a parlamentnek, hogy Adamec miniszterelnök kormányát támogassuk abban, hogy tevékeny részese legyen a rendszerváltásnak. Rendszeresen figyelemmel kísértem a magyarországi változásokat, ők messze előttünk jártak. Ma is úgy vélem, hogy ez náluk a rugalmasabb csúcspolitikusaiknak volt köszönhető. Sajnos nálunk a későbbiekben a csúcspolitikusok teljesen kimaradtak a történésekből, így egy erős értelmiségi tőke nélkül alakultak a változások politikai, de főleg gazdasági téren.

 

Az ülés után a társadalom megnyugodott. Jöhettek a változások. Józsi barátom is örült, bekért nekem egy Becherovkát az akkorra kiürült Vencel téren.

 

Otthon is nagyon jó visszhangja volt az ülésünknek. Sok dicséretet kaptam.

– Géza, biztosak voltunk benne, hogy te is fel fogsz lépni – mondták a haverok.

 

Ennyit a visszaemlékezésem első részében.

 

A következő hónapokban a parlament a változások szellemében folytatta tovább a munkáját. Továbbra is az egyik legfőbb részesei voltunk a rendszerváltásnak. Megválasztottuk a parlament új elnökét Alexander Dubček személyében, és megválasztottuk az új köztársasági elnököt Václav Havel személyében. Felállt az új kormány Marian Čalfa miniszterelnökkel az élen, és végrehajtottuk a parlament demokratizálását. Ez azt jelentette, hogy a továbbiakban a parlament összetétele megfelelt a társadalom új, forradalmi elvárásainak, jóvá lehettek hagyva a demokrácia legfontosabb törvényei, megtörténhettek az új választások.

 

De erről majd a következőkben.

 

Mede Géza

A fotók a szerző felvételei.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 8 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kommentek

Berlin
2019. nov. 10. 20:16

Partizánok beszélgetnek a nagy felkelés x-edik évfordulóján: – Mi lesz velünk Géza? – Nem tudom Józsi. kisvártatva: – Megvagy Józsi? – Megvagyok. Nagy idők, nagy történetek...

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket