Hosszú vajúdás után a változás küszöbén

Nyitókép: körkép.sk

Politikai tragikomédiába illő huzavona és többszörös pálfordulások után vasárnap végre megszületett a közös felvidéki magyar lista. Ezzel egy napon pedig újra bizonyítást nyert, hogy ez az egyetlen magyar lista.

Érsek Árpád, a Most-Híd újdonsült listavezetője a TA3 politikai műsorában vasárnap élesen elhatárolódott a nemzeti politizálástól, és újra kihangsúlyozta, hogy a vegyespárt polgári párt. Hogy ezzel hogyan egyeztethető össze az elmúlt hónapok nemzeti kisebbségekért aggódó retorikája, azt már a most-hidas marketingeseknek kell majd kitalálniuk. Számunkra az a lényeg, hogy a vegyespárt összetételében vegyes, arculatában polgári, valójában meg bizniszpárt.

Hirdetés(x)

És persze ne feledjük, hogy a vegyespárt olyan Orbán-ellenes kampányba kezdett minden lehetséges fórumon és sajtóorgánumban, amire sem a szlovák balliberálisok, de még a KDH-s politikusok sem ragadtatták magukat (egyelőre).

Kilenc pontban a (magyar) választási listákról

Épp Érsek kijelentései miatt némiképp talán meglepő, hogy a magyar lista befutó helyein olyan MKP-s politikusok szerepelnek (Őry Péter, Menyhárt József, Farkas Iván), akik többször is megpróbálták a tagság akarata ellenére megmenteni a Most-Hidat.

Először az átláthatatlan és személyes felelősségvállalás nélküli pártkoalíciós tárgyalásokon, majd egy ugyanolyan átláthatatlan és a Most-Híd dominanciájára épülő pártpaktum egyeztetésein.

Érsek egyébként a nagymegyeri most-hidas fórumán elárulta a jelenlévőknek, hogy a Most-Híddal való megegyezésért a „legkeményebben Menyhárt és Őry dolgozott”. És emlékezzünk vissza, amikor az MKP-s vezetők néhány nap erejéig a Smerrel közös koalíció lehetőségét sem utasították el egyértelműen.

Persze, a kompromisszum az kompromisszum. A jövőre ötödik helyről induló Menyhárt József 2016-ban a harmadik legtöbb szavazatot kapta az MKP listáján (20 169-et), bár ennek három ötöde kizárólag a Dunaszerdahelyi járásból érkezett. Kérdés, hogy mekkora mozgósító erővel bír egy kínos elnökválasztási kampány és a rengeteg kettős beszéd valamint üres nyilatkozat után. Ha pedig a választók bejuttatják, vajon mihez kezd a mandátumával?

Ugyanezen az alapon azonban ott lett volna a helye Samu Istvánnak is, aki három és fél éve a hetedik legtöbb szavazatot hozta, és bár a nemzetpolitikai megújulást sürgető Új Egység Mozgalom nem alakult párttá, annál nagyobb befolyása lehet egy fontos választórétegre. Merthogy elvesztegetni való szavazat nincs, a bejutáshoz a legoptimistább becslések szerint is 150 ezer voksra lesz szükség, de inkább 160-170 ezer választó sikeres megszólításán kellene dolgozni.

Akármilyen esélyt is jósolunk a Magyar Közösségi Összefogásnak, sikere és kudarca egyaránt fordulópontot hoz majd a felvidéki magyarság és az MKP számára. Némiképp talán túlzó népszavazásként emlegetni magyar viszonylatban a 2020-as parlamenti választást, a számokból azonban megkerülhetetlen tanulságok vonhatók majd le.

Addig viszont van még három hónap, és rengeteg nyilatkozat, médiafelhajtás, valószínűleg botrány és kölcsönös vádaskodás áll előttünk. A választás kimenetele a magyar térfélen pedig immáron az Összefogás Mozgalom vezetőin és Bárdos Gyulán múlik – inkább az előbbin, mint az utóbbin.

Komjáthy Lóránt