Erős V4-eket, vagy magyar képviseletet?

Nyitókép: Körkép.sk

Dübörög a kampány. Alig több, mint egy hónap van még hátra a választásokig és a megszokottnál valahogy mégis nyugodtabb a hangulat a Most-Híd vegyes párt és a Magyar Közösségi Összefogás között. Az embernek valahogy olyan érzése van, mintha kihúzták volna a kígyó méregfogát és nem sziszegne többé. Mintha levedlette volna vastag bőrét és odujába visszahúzódva várná a fejleményeket. Eddig úgy tűnik, az idei választásokon elmarad a nagyszabású faluról falura vándorló haknizás és hitegetés Varga Miklóssal és a többi meghívott sztárvendéggel.

Akad párt, amelyik az extrémizmus ellen kampányol, viszont magának az extrémizmusnak a fogalmát elfelejti kifejteni. Megint mások inkább a jelenlegi pártok egy részének viselkedését és közügyekhez való hozzáállását tartják extrémnek. Természetesen minden nézőpont kérdése. Akad, aki a nacionalizmus, vagyis nemzetközpontúság ellen kampányol, de azt elfelejti kifejteni, hogy mi a baj a nemzetben való gondolkodással.

A legsúlyosabb civilizációs betegség

   

Talán a legnagyobb hiba, amit a huszonegyedik század embere, mint választó elkövet, hogy mindent elfelejt. Mintha valamiféle társadalmi amnéziában szenvednénk. Képesek vagyunk szinte bárkinek bizalmat szavazni, aki nekünk tetsző dolgokat ígér. Még az sem számít, ha mindennek később homlokegyenest az ellenkezősét cselekszi. Hiszen mi történik ekkor? Hatalmas felháborodás van belőle, majd pár hónap alatt mindezt elfelejtjük. Később újra programozni kezdenek minket, majd amikor már elég sokszor hallottuk és láttuk az óriásplakátokon, jólnevelt, – idomított polgárként képesek vagyunk újra elhinni. Olyan ez, mint egy tömeghipnózis, és bár akadnak lázadók, a többség általában beadja a derekát.

Be kell hát ismernünk, hogy a társadalommal van a baj, melynek a gerince megroppant! Kényelmesek lettünk és sokunknak túl nagy luxusnak számít használnia az eszét és az emlékezőképességét.

Széchenyi szerint „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel…”

Összefogás, na de milyen?

Végül mégiscsak létrejött valamiféle összefogás. Egy új lista régi arcokkal, ahova még olyanok is „átkerekeztek”, akik már évek óta kerekeznek ide-oda, ha a helyzet és érdekeik éppen úgy kívánják. A MKÖ listáján akad tehát néhány új arc, de vannak köztük tapasztalt, öreg rókák is, akiknek képességük lenne a választóik érdekeit szem előtt tartva politizálni, csak abban nem vagyunk biztosak, hogy az erre való hajlandóság is megvan bennük.

Akadnak, akik szerint az lenne az előnyösebb, ha inkább nem jutna be magyar párt a szlovák parlamentbe. Az ő logikájuk szerint szükség lenne arra, hogy a következő négy évben tisztulás menjen végbe és végre kikopjanak a közéletből az elmúlt harminc év hatalomhoz odakozmálódott megélhetési politikusai.

Eszerint a logika szerint „nekünk Mohács kell”, máskülönben elalszunk és szépen lassan elfogyunk, beolvadunk. Megint mások úgy látják, hogy ha most nem jut magyar képviselet a parlamentbe, akkor ezután már soha többé. Eszerint a logika szerint ebben a szomorú esetben elkezdhetjük lassan írni a felvidéki magyarság nekrológját.

Hogy melyik tábornak lesz igaza, azt majd a jövő dönti el.

A maffiakormány

Sokan érvelnek azzal, hogy a maffiakormányt le kell váltani, mert „nem engedhetjük meg, hogy maffiák legyenek kormányon!”

A probléma ott van, hogy sajnos a felvidéki magyarság számára ebben a játékban csak rossz és jobb választás van, igazán nyerő azonban aligha akad. Hiszen, ha marad a Smer kormánya, kapunk továbbra is egy erős V4 egységet, erős asszimilációval és valószínűleg marad minden a régiben. Viszont, ha a Magyar Közösségi Összefogás kerülne parlamenti pozícióba, akkor talán akad némi remény a hatékonyabb parlamenti érdekképviseletre, viszont így könnyen előfordulhat, hogy a PS/Spolu és a Za ľudí Brüsszel-barát politikája miatt a V4-ek egysége megbomlik.

A felelősségről

Egy dolgot azonban jó, ha figyelembe veszünk: Bármelyik párt is jusson a parlamentbe, hatalmas felelősség hárul rájuk. Ugyanis, ha újra langyosak lesznek, akkor nem csak nekik, de talán soha többé senkinek nem fog a felvidéki magyarság bizalmat szavazni. Ahogy a mondás tartja, a langyosokat kiköpi az Isten. „Így mivel langyos vagy, sem meleg, sem hideg, ki foglak köpni a számból.” (Jelenések 3:16)

Ha ez megtörténik, akkor ők maguk – akik megváltóink szerettek volna lenni – lesznek a felvidéki magyarság hóhérai. Ezt kéne szem előtt tartaniuk és végre felelősséggel, önzetlen odaadással politizálni! Hajrá!

Végh Tamás