A Kotleba-jelenség és a magyarok

Nyitókép: tyzden.sk

A közvélemény-kutatások szerint Marián Kotleba és pártja négy évvel ezelőtthöz képest erősödött és valószínűleg az élmezőnyben végez a parlamenti választásokon. A szlovák társadalomban van egy jelentős réteg, akik a kotlebizmusban látják a megoldást mindennapi gondjaikra…

Az LSNS olyan populista szólamokkal operál, amivel maguk is tisztában vannak, hogy megvalósításukra sosem kerül sor. Viszont egyre nagyobb az olyan támogatók köre, akik a hazaszeretet a nemzeti öntudat erősítése mellett a cigány kisebbség megbélyegzésében látják, és ettől remélik sorsuk jobbra fordulását. Úgy látszik, e kis ország lakói nem tanultak a „neves“ elődök dicstelen példáiból.

A szlovák politikai kultúra szerves részei a különböző fétisekkel felvértezett honatyák. A kilencvenes évek fenegyereke, a Szlovák Nemzeti Párt akkori elnöke, Ján Slota, akinek egyik kedvenc időtöltése a magyarok elleni folyamatos uszítás volt. Amikor épp nem valamelyik hotel erkélyekről vizelt részegen. Nem mellesleg a nagy nemzetmentés közben több tízmillió euróra duzzadt a magánvagyona.

   

Utódja a párt élen Andrej Danko, aki csak akkor boldog, ha áll a rúdja, miközben századosi váll lapokat csókolgat. Mindeközben szemrebbenés nélkül asszisztál egy olyan kormányban, amely botrányt-botrányra halmoz, és aminek folyományaként léphetett szintet Marian Kotleba. Az az ember, aki politikai performanszait a kezdeti időkben a magyarok kárára mutatta be.

Szlovákiai sajátosság, miszerint az a jó hazafi, aki bele tud rúgni egyet az itt élő magyarokba. Kotleba a rozsnyói Kossuth szobron vezette le az ezer évesnek vélt elnyomás okozta dühét azon az államférfin, aki nem mellesleg szlovák felmenőkkel is rendelkezett. Ez az apró tény nem igen zavarta emberünket, hiszen a cél szentesíti az eszközt, tartja a mondás.

Mint ahogy azokat a nemzettársainkat sem, akik szemrebbenés nélkül álltak be a támogatói közé. Ezt a skizofrén állapotot nehéz ésszerű érvekkel tisztára mosni, mégha egyesek a közösségi médiában meg is próbálkoztak ezzel. Nem elhanyagolható tény, hogy a szimpatizánsai között mazsolázva kevés az oxfordi diplomával rendelkezők tábora. Hangzatos szólamaira, két bites üzeneteire, nagyrészt az intellektuális deficittel rendelkezők rezonálnak.

Aki minimális politikai ismeretekkel rendelkezik, az tudja. Szlovákia nincs abban a helyzetben, hogy az Európai Unióval és a NATO-val szembe menjen. Még ha az időnként megfogalmazott kritikák a működési mechanizmusaival szemben helyénvalóak is. Nem szabad elfeledni a dolgok azon részét sem, miszerint Kotleba pártjától mind az ellenzék, mind a kormányon lévő siserehad is elhatárolódik. Bár e banánköztársaságot ismerve erre az utóbbi állításra nem sok petákot mernék feltenni. A hatalom mindenáron való fenntartása és megszerzése okán születhet olyan frigy, amit majd ismét nehéz lesz a közvéleménynek megemésztenie.

Kotleba sikere nem ok, hanem egy dilettáns, korrupt kormányzás következménye. De mindaddig, míg nem kerül hatalomra, az ígéretei csak az éterbe elpuffogtatott vaktöltények maradnak. Ha ez az ország tényleg a demokrácia vívmányai és a józan ész törvényei szerint működik, az ilyen pártok soha nem kerülhetnek vezető pozícióba. Mindenkinek szíve joga szavazni arra, akit az elveihez, világnézetéhez közelinek talál. A rozsnyói incidens után magyar embernek velük szimpatizálni annyi, mint a gyermekét felpofozó idegent az év emberének kikiáltani. Egy közösségen ejtett sérelmet még meg lehet bocsájtani, de azt elfelejteni már nem. Bár a magyarok körében kimutatott 2-3 százalék közötti támogatottsága ellentmond ennek.

Az idei választások tétje óriási, mint már nagyon sokszor az elmúlt évtizedekben. Hozzuk meg a felelősségteljes döntést, amely a következő négy évre kijelöli a követendő utat. Vallom, hogy ezt nem a szélsőségekben találjuk meg, amely a történelem folyamán bizonyíthatóan még soha nem hozta el egy közösség felemelkedését.

Dian Csaba