Nyitókép: delajusticia.com

Jogegyenlőségi fiaskó?

 

Jóformán harminc éve olvasom, hallgatom azokat a kijelentéseket, hogy:

 

Sztárügyvéd vette kezébe az ügyet, így a perrel kapcsolatos győzelem, borítékolható.

 

 hirdetes_810x300  

Természetesen, ha magánember szájából hangzik el ez az összetett szó sztárügyvéd, akkor azt mondom, az ő személyes tapasztalása is lehet ez, s a szólásszabadság alkalmat nyújt számára az ilyen típusú retorikára is.

 

Persze, ha olyan hivatalos személy, politikus, médiamunkás, közszereplő használja ezt a jelzőt mint elfogadott tényt, akinek kijelentései szélesebb tömegeket is megérintenek, akkor bizony havas latyak kerül a kalucsniba.

 

Feltételezzük, hogy a sértett fél egy szintén megfelelő tudású, de ismeretlen védőügyvéddel jelenik meg a tárgyaláson, a feltételezett bűnelkövető oldalán egy úgynevezett közismert „sztárügyvéd” áll.  Mit gondol a kedves olvasó, kinek az oldalára billen majd az igazság mérlege? A választ mindannyian ismerjük, hiszen az évek folyamán a televíziós bejátszások, a nyomtatott és elektromos sajtó szinte naponta lát el minket olyan információkkal, amikor ökölbe szorul a kezünk, majd sóhajtunk: Hát, ez nem is lehet igaz…

 

A jogegyenlőség tehát elveszik a paragrafus kacifántos görbületeiben? A traumáját hosszú ideig cipelni kénytelen áldozatból lesz a megalázott, vagy történetesen a bűnös? A sértett fél ügyvédje nem ugyanabból a törvényileg elfogadott jogtanulmányaiból, jogtudományból államvizsgázott, mint a „sztárügyvéd?”

 

 Keselyűk módjára ott csapnak le, ahol pénzszagot éreznek

 

Kis hazánk is nyüzsög az olyan bírósági perítéletektől, melyek végeredménye vérlázító. Hogy létezik a bíróságokon is korrupció, azt bizony sokak véleménye alapján leszögezhetjük.

 

Malina Hedvig esete közel tíz éve húzódik. Habár az ügyet úgymond „jegelték,” Hedvigtől és családjától eddig nem kért bocsánatot senki. Itt a „sztárügyvéd” tulajdonképpen a kormány volt, ennek korábbi jogász feje, s korábbi jogász minisztere.

 

Az évekkel korábbi magyarverésről, amire a DAC stadionjában került sor, egyszerűen elfeledkeztek a törvényhozók. Úgy néz ki, itt is a „sztárügyvédek” simították el az ügyet magyarjaink kárára ezt a nagyvilágba kiáltó, csúnya jogtalanságot.

 

A mai napig nem tisztázott Zuzana Falathová ügye, akit a Pozsonyi Városi Múzeumból azért bocsátottak el, mert történelmi pontatlanságokat rótt fel kollégáinak.

 

Természetesen, magyarságunkra káros ferdítésekről van szó. A magyar ügyekért felelős kormánybiztos is megengedte magának /a hatalom árnyéka mögé rejtőzve/, hogy Falathová segítségkérése után csakis a múzeum vezetésével tárgyalt a kényes ügyről.

 

Kíváncsi vagyok tehát, hogy Zuzana ellenében melyik „sztárügyvéd” játssza majd taccsra azt a pert, amire lehet, hamarosan sor kerül.

 

A hasonló eseteket persze folytathatnánk tovább is, nemcsak nemzetiségi vonalon. De hadd nézzük meg egy-két friss eset révén, miként működnek /rabolnak/ a „sztárügyvédek” az anyaországban.

 

 A „sztárügyvédek” részéről, Gyöngyöspata példájára megtörtént a „beárazás?” Vagyis indulhat az önkormányzatokat kizsigerelő biznisz?

 

Felvidéki nemzettársaim előtt nem kell részletesebben bemutatnom a 2004-ben kezdődő, jelenleg is zajló gyöngyöspatai esetet, mely révén a Soros alapítvány, s az ezek körül segédkező „sztárügyvédek” ügyeskedése révén, akik Gyurcsány királykodásának idején a kisváros irányába sem „szagoltak.”

 

2010 után a roma kisebbség mellett kiállva, s szegregációt kiáltva pereskedésbe fogtak a helységgel. Az eredmény: a strasbourgi bíróság a soros alapítványok jogászainak úgymond „sztárügyvédeinek” közbenjárására százmillió forint bírságra ítélte Gyöngyöspata önkormányzatát. A nemrég várossá avanzsált helység évi büdzséje mindössze 400 millió forint.

 

Egy Budapesten, konkrétan egy budai villában székelő, Soros támogatta Nyílt Társadalom Intézete nevű alapítvány tehát akkora káoszt teremtett a városban, majd ezekhez társultak a különféle jogvédő, kvázi szociális vonalon tevékenykedő hamiszászlós civilszervezetek, hogy az számos esetben a tettlegességig fajult.

 

A roma családok abban fejezték ki elégedetlenségüket, hogy a pedagógusok /mentsük a menthetőt alapon/ kialakítottak egy roma gyerekekből álló osztályt. Hiszen a magyar szülők részéről sok panasz érkezett a nagy létszámú, a kisebbséghez tartozó gyerek viselkedésmódjával kapcsolatban. Sok esetben fizikai bántalmazásokról beszéltek a szülők, napi szinten előfordultak olyan esetek, hogy a toalettre csakis úgy engedek magyar gyerekeket roma tanulók, ha azoktól pénzt kértek.

 

Persze, roma szülők több alkalommal is erőszakhoz folyamodtak a tanítókkal szemben. Korábban egy roma anya két évet töltött a börtönben azért, mert az iskolaigazgató asszonyt verte meg.

 

Az is megemlítendő, hogy a Gyurcsány-féle kormány ideje alatt /2002 és 2009 között/ a kutyát sem érdekelte az, hogy Gyöngyöspatán létezik egy, az emberek nyugalmát biztosító szegregált, vagyis ahogyan az iskola tanári kara nevezte, speciális osztály.

 

A bírósági döntés kimondta, hogy 100 millió forint jár annak a hatvan roma diáknak, akik a szegregáció áldozatai lettek. Sokan ezek közül szinte megszámoltlan órát hiányoztak az iskolából, s viselkedésükkel, osztálytársaik elleni agresszió révén is napi rendszerességgel gondok adódtak.

 

A per indításának, ennek megnyerésének „csupán” az a hátulütője, hogy kedves „sztárügyvédkéink” nem vették figyelembe azoknak a gyermekeikkel törődő, vagyis gondoskodó családból származó roma, s nem roma gyerekeknek a jogait, akiknek a húsz kilométerrel távolabbi helység iskolájába kellett, s kell naponta utazniuk. Kényszerből/hóban, fagyban, forróságban/ csak azért, hogy ne legyenek gátolva tanulmányi fejlődésükben, s ne legyenek kitéve fizikai bántalmazásnak.

 

A per egyik „szlogenje:” a börtöncellába nem süt be a nap

 

Többek között az ilyen típusú kifogásokkal is pert indítottak „sztárügyvédek” annak kapcsán, hogy a magyar börtönökben elégtelenek /túlzsúfoltság stb./ a rabok életfeltételei.

 

A strasbourgi bíróság részletes vizsgálódás helyet sorra elismerte a magyar állam „bűnösségét,” s ennek kapcsán az évek folyamán a következő statisztikai kimutatások születtek meg:

 

Az anyaországban évente cirka 17 ezer  fogoly tölti büntetését. Eddig, az említettekkel kapcsolatban 12 ezer esetben folytattak le sikeres eljárást a bíróságok. Ez annyit jelent, hogy a mai napig 100 milliárd forint bírságot fizetett az állam, természetesen az adófizetők zsebéből.

 

S kiknek a zsebébe kerültek ezek a pénzek? Számos /daraboló/ gyilkos, súlyos testi sértést, rablást elkövető bűnözők, s természetesen ezeket a pereket futószalagon művelő, hatalmas százalékokat leakasztó „sztárügyvédek” zsebébe. Volt olyan erőszakos cselekedetért elítélt rab, amelyik börtönbüntetésének letöltése után nyolc millió forinttal távozott a börtönből.

 

A magyar média kiemeli Magyar György „sztárügyvéd rablógazdálkodását,” akinek ügyvédi irodája a Magyar Nemzet információi szerint 419 esetben járt el a rabok nevében, s mintegy félmilliárd forintot perelt ki. De megemlíthetők itt /a CEU, Hvg.hu, Helsinki Bizottság közeli/ Fahidi Gergely, vagy Cech András „sztárügyvédek” nevei is, akik nagy-nagy elégedetlenségüket fejezték ki az alábbiakban körülírt kormánydöntéssel kapcsolatban. Nem véletlenül, hiszen a nemrég indított, három számjegyű darabszámot képviselő perindítványaik már nem hizlalják kövérre bukszáikat.

 

Magyarország kormánya betiltotta az ilyen, a strasbourgi bíróság által is támogatott pereket, ugyanis mind a korábbi, mint az utóbbi időszakban a magyar börtönökben jelentős fejlesztéseket eszközöltek mind a zsúfoltság, mind a viszonylagos komfort tekintetében.

 

Az ezzel kapcsolatos, döbbenetes közfelháborodás abban öltött testet, hogy a börtön az nem wellness centrum, s még csak nem is harmad-negyed osztályú hotel. S persze a százmilliárd forint sem az égből lett leakasztva, hanem ahelyett, hogy büntetlen előéletű, dolgos, családot fenntartó emberek szociális igényeire lett volna fordítva ez a hatalmas összeg, az adófizetők zsebéből lett kivéve jogosan elítéltek számára.

 

Ki a „sztárügyvéd?”

 

Ahelyett, hogy most idéznék a római jog, ügyvédi etikával kapcsolatos paragrafusainak bekezdéseiből, vagy további példák garmadát sorakoztatnám fel írásom témájával kapcsolatban, engedtessék meg nekem, hogy a sok tíz „sztárügyvéd” vicc közül kiemeljek egy sokatmondót:

 

– Mi a különbség a jó ügyvéd és a „sztárügyvéd” között?

 

– Az, hogy a jó ügyvéd ISMERI a törvényt, a „sztárügyvéd”  ISMERI a bírót és az ügyészt.

 

Kalita Gábor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 6 olvasónak tetszik ez a cikk.