Kalita Gábor: A globalizmust és a balos álliberalizmust két vállra fektette a koronavírus

Nyitókép: ineteconomics.org

A balliberális „harakter” és a nemzeti karakter milyensége leginkább a bajban, vagyis a frontvonalakon mutatkozik meg

A háború kellős közelében találta magát a világ. Ez természetesen szó szerint értendő, csak most nem országok, kontinensek, vallások estek egymásnak, s nem robbanó mellénnyel, gépfegyverrel, tankkal, ágyúval, bombázókkal kívánják saját igazukat dűlőre vinni. Ugyanis egy láthatatlan ellenséggel áll harcban a világ minden egyes országa, lakója, éljenek azok akár Mauritiuson, Pekingben, Bangladesben, Monacóban, Liverpoolban, Madridban, New York államban, Riminiben, Camberrában, a mi szűkebb és tágabb környezetünkben.  Ez az ellenség bizony, láthatatlansága révén a lehető legrosszabb fajtából való.

Békeszerződést sem lehet kötni vele

   

Mármint a láthatatlan koronavírussal. Vagyis elég rosszkor rossz helyen lenni, egy kilincset megfogni, vagy egy tüsszentés közelében lenni, s a milliós nagyságrendű kegyetlen vírus „hadserege” azonnal ágyba, vagy a mennyekbe parancsolja a földkerekség bárhol élő lakóját.

Elég csak néhány videó bejátszást megnézni, így az olasz, vagy a spanyol kórházak folyosóira bepillantást nyerni, ahol már a folyosón, a falak mentén is fekszenek betegek, vagy már éppenséggel a halálukra várók – ágyak, ellenszerek, s lélegeztető gépek hiányának következtében.

Döbbenetes állapotok. S mit tesznek ennek megfékezése érdekében a vészhelyzetben is szundikáló Európai Unió agyonfizetett, „kinadrágkosztümözött,” s „kinyakkendőzött” fura hölgyei és urai?

Akik békeidőben (ma persze félelmükben már „szkájpolgatnak” egymással) több mint valószínű jól érzik magukat brüsszeli „palotájukban,” a terrorizmus melegágyaként ismert Molenbeek közelében.

Vagyis Európa megvédésében, tettre kész „cselekvőképességükkel” addig jutottak el, hogy EP- képviselőik néha napján még az épületeikből sem mertek, mernek kimozdulni, mert szintén terroráldozatokká válhatnak.

Európai Unió: a totojázás mintapéldánya

Sokan emlékezünk még az olaszok segélykiáltásaira, amikor 2014 őszén Európa tudtára adták, hogy a tenger felől okmányok nélküli migránsok százezrei lepik el üdülőközpontjaikat, nagyvárosaikat és segítségre van szükségük. Erre az Európai Bizottság elnöke Jean-Claude Juncker két-két stampedli konyak közötti szünetben kijelentette: „Minden rendben, nem szükséges összehívni ezzel kapcsolatban a Bizottság ülését.

S mi lett az eredménye ennek a pénznyelő, harminchárom ezer „okos” alkalmazottat foglalkoztató bizottsági döntésnek? Európa napjainkig az összerogyásig birkózik az idegen kultúrákat, vallásokat becipelő, szociális segélyekből élő, milliós nagyságrendű, munkát alig vállaló néptömeg mindennemű ellátásával. Ezt fejelte meg az a világ minden lakosát érintő epidémia is, amiből idejekorán nem mászunk ki.

Olaszország, mely nemzetállam közel nyolcszázezres létszámú migráns áradat ellátását kényszerül bebiztosítani, még időben ismét az EU-felé fordult gyors támogatásért. Ezt természetesen egy megszokott diplomáciai csend követte, s ki segítette ki azonnali gyorssegély formájában a koronavírus által térdre kényszerített országot? Oroszország és Kína.

Mindezek után Matteo Salvini, Olaszország volt belügyminisztere, aki hivatali ideje alatt gátat vetett a fejetlen migrációnak alaposan kimosta a baloldal irányította ország vezetőinek gyomrát. Hiszen az elkésett, anyagiakat sem túlzottan igénylő, időbeni alapintézkedéseket is mellőzve elérték azt, hogy főleg felső Olaszország (Salvini híveinek fő lakóterületeit) támadta meg leginkább az epidémia, mely időközben tovább „menetelt” (Ausztria, Svájc, Németország) nyugat felé.

Lagarde asszony félreszólása

Aki a sorok között is olvasva részleteiben is figyeli a nagyvilágban történő eseményeket, bizonyára felfigyelt az Európai Központi Bank nemrégen megválasztott elnökének, a globalista pénzügyi elit tagjának, Christine Lagarde szavaira, aki korábban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójaként szerzett magának „kellő hírnevet” a közép-európai országokban is.

Lagarde asszony ugyanis kijelentette, hogy az általa vezetett, Európa sorsát is befolyásoló giga-banknak nem kötelessége a kockázati felárak féken tartása. Vagyis neki, mint az EKB elnökének nem feladata megvédeni a bajba jutott európai országokat.

Ez után a vállalhatatlan kijelentés után mind Matteo Salvini a Liga elnöke, mind Giorgia Meloni az Olaszország Fivérei vezér alakja azonnali lemondásra szólították fel Lagardet.

Itt természetesen nem lehet  nem említést tenni azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy Christine Lagarde eddigi vitatott tevékenysége alapján megítélve a legszélesebb frontvonalon, a pénzügyi háttérhatalmak kiszolgálója. (Lagarde asszonyt évekkel korábban hivatalosan is megvádolták azzal, hogy 4oo millió eurós nem visszafizetendő „kölcsönt” biztosított egy konzorciumnak. Az ügyet a mai napig hatalmas csend övezi).

Vagyis nemcsak a Stasi múltú Angela Merkel német kancellár, hanem Lagarde háttérhatalmi segítségével jutott az Európai Bizottság elnöki pozíciójába annak az ötszázezer lakosú Luxemburgnak a volt pénzügyminisztere majd miniszterelnöke, mely ország a korábbi években arról híresült el, hogy offshore cégek működtetésével az Európai Unióból hatalmas pénzösszegeket juttattak ki, melyek adók formájában az egyes európai országokat illették volna meg.

Természetesen Jean-Paul Junckerről, az Európai Bizottság korábbi elnökéről van szó, akit kétes „offshore szakértői” tevékenysége mellett országában 2013-ban, lehallgatási botránnyal bélyegeztek meg. Ennek ellenére 2014-ben megválasztották őt az EB elnökének. Az ő, Soros György tőzsde spekulánssal való „csókolózási aktusai” alapján is megítélve senkinek sem  kell bemutatni ennek a vitatott megítélésű politikusi figurának a négyéves brüsszeli regnálási időszakát.

Mivel szórakoznak az EU fura urai, amikor minden erőt, anyagi ráfordításokat az emberéletek mentésére kellene fordítani

Döbbenetes volt ma, immár öt évvel a migrációs „sáskajárás” után néhány uniós politikus szájából hallani, hogy meg kell erősíteni a schengeni határokat, az Unió területére nem mászkálhat be akárki. Az egyes államok között viszont a határokat nyitva kell tartani. Persze nemcsak Merkel „nagyvezír” szájából hangzottak el legújabban az ilyen típusú, szokatlan észbontó kijelentések. Azok szájából is, akik öt éve balliberális bevándorlás pártiak, vagyis az ezeket kesztyűbábként mozgató háttérhatalmak mantráját szajkózták. Azok, akik Törökország kezébe adták Európa sorsát.

Vagyis nem a schengeni, szárazföldi és tengeri határainak kimondottan sziklaerős  határőrdandárokkal, katonai hajónaszáddal való megerősítését valósították meg időben, a kezdetek kezdetén, hanem kivárták, míg Erdogan török elnök kimondja: Ha nem fizettek többet, rátok szabadítom a Törökországban tartózkodó sok milliós nagyságrendű menekülttáborok lakóit.

Ennek kísérlete megtörtént, hiszen a törökök szabaddá tették a Görögországgal való határukat, így az Európai Unió arra kényszerült, hogy hatalmas pénzekkel támogassa Görögországot, mely ország eddig hősiesen védi határait. Még szerencse, hogy a török elnök és csapata jelenleg megkönyörült Európa lakosságán a koronavírus irdatlan terjedése, pusztítása révén.

Itt jegyezném meg, hogy amikor Magyarország határkerítést épített, éppen az Európai Unió vezetése, s maga Merkel asszony támadta leginkább az anyaországot a balliberálisok legvéresebb szájú politikusainak, s médiapublicistáinak a bevetésével.

Ma viszont mit mondanak? Nagyszerű intézkedésnek tartják a magyar, vagyis a schengeni határok magyar szakaszának a levédését. Mondani mondják, ám az EU eddig egyetlen fillérrel sem járult hozzá az említett kerítésépítés és a folyamatos határvédelem költségeihez.

Közben persze, a Frontex elnevezésű, schengeni határokat védeni mímelő „vicc csapat” azzal szórakozott, hogy mentse a tengerből az embercsempészek által lélekvesztőkön (ócska gumicsónakokban) Európa felé küldött, többnyire Afrikából érkező migránsokat. Az már korántsem érdekelte az EU atyjait, hogy embercsempész bűnbandák milliárdokat keresnek a hamis ígérgetésekkel átvert szerencsétlen emberek százezrein. Többnyire hallgattak. Hasonlóképpen, mint a koronavírus európai terjedésének kezdetén.

A mostani vészhelyzetben rajzolódott ki igazán, milyen „harakterű,” múltú emberkék ülnek az EU meghatározó posztjain az ezeket irányító háttérhatalmak dirigenciája mellett

A fentiekben, vagy korábbi írásaimban már bővebben is bemutatott politikusok sorából nem hiányozhat az a Donald  Tusk (2007-től, 2014-ig Lengyelország miniszterelnöke), aki lengyelországi leszereplése után komoly pozíciókat tölt be az EU-ban. Korábban, az Európa Tanács főtitkári posztját töltött be, amely ellen a lengyel kormány hevesen tiltakozott. Ma viszont, kemény álliberális létére (megválasztása időpontjában ezt egyszerűen nem hittük el), az Európai Néppárt főtitkári posztját tölti be.

Az a Tusk, aki szembe megy azokkal a nemzeti keresztény alapelvekkel, melyek mentén annak idején  Helmuth Kohl egy igazi, európai politikusi nagyság megalakította a Néppártot. Itt is jól látni, milyen zord erők, kik is osztják ma is a lapokat az Európai Unióban.

Tusk jogállamiságról papol, közben fia százmilliókkal rövidítette meg a befektetőket – és megúszta

S hogy mi is foglalkoztatja ma Donald Tuskot, abban az időtérben, amikor minden döntő pozíciójú, épkézláb politikusnak a koronavírus leküzdésének a megszervezésével kellene foglalkoznia?

A magyar jogállamiság megkérdőjelezésével, s azzal, hogy a Fideszt, az Európai Néppárt egyik legerősebb frakcióját ki kell zárni a ma már balos irányzatú, kétes tevékenységű politikai agglomerátumból.

S ki is gyakorolja ezt a bosszúálló, megtorló viselkedésmódot? Az a Tusk, aki Lengyelországban a fiával együtt pénzügyi csalási botrányokba keveredett. Az a Tusk, aki a lengyelországi kormány repülőgép-szerencsétlenség után, ahol a jóformán az említett kormány (százegy halott) minden tagja életét vesztette, új pozíciójánál fogva egy eszement üzletkötést hagyott jóvá az oroszokkal. Az Oroszországból vásárolt kormánygép szervizelési és javítási ellátását ugyanannyi összegben határozták meg, mint amennyiért egy új, extrákkal felszerelt kormánygép is megvásárolható lenne.

Gyanús egzisztenciák Európa élén?

A fenti példák is rámutatnak arra, milyen „karakterű,” pénzéhes emberek irányították, irányítják azt az Európai Uniót, melynek gazdái valahol a bábszínház fekete függönye mögött húzódnak meg kesztyűbábként irányítva az említett „karaktereket.”

S ha már a pénzügyi háttérhatalmakról esett szó, nem hagyhatom említés nélkül, hogy a napokban mi is jutott eszébe „szeretett” Gyuri bácsinknak.

Zuhant a forint árfolyama. Nemcsak magyar, de más országok elismert pénzügyi szakembereinek a véleménye szerint is Soros György állhat e mögött a szennyes machináció mögött. Ugyanis mikor is lehetne a legintenzívebben bosszút állni egy országon, ha nem a vírusveszély leküzdésével való ádáz harc kellős közepén. Szerencsére Magyarország már intézkedéseket foganatosított az említett veszély elhárításának érdekében.

S hát sokan még jól emlékszünk arra a botrányra, amikor 1992-ben az említett tőzsdespekuláns az Egyesült Angol Királyság pénznemét, a fontot döntötte be szintén a bosszúállás tényét gyakorolva. Vagyis, akik nem esznek a dollármilliárdos, s annak ”szintén zenész” társainak a kezéből, azoknak sarokba állítás jár.

Kalita Gábor: A nagy „filantróp” Davosi Világgazdasági Fórumon való felszólalásának utóhangjai

Itt az is megemlítendő, hogy a Soros alapította Nyílt Társadalom alapítványok (OSF) nonprofit szervezetei mekkora zavarokat okoznak kormányokat bírálva (nemcsak a magyar kormányt) a járvány megakadályozásának folyamán. Tulajdonképpen ez a feladatuk. A mindennemű balos bomlasztás kiprovokálása, segítése.

A szabad társadalmak szervezete, maguk a globalizáció felszenelt hívei, a balliberálisok képződményei alaposan leszerepeltek a vírusveszély megállításának frontján

Valóban. S kik szerepeltek, szerepelnek kitűnően az említett ádáz harcban? Természetesen, maguk a nemzetállamok többsége.

Mind Szlovákia, mind az anyaország időben lezárta határait, s nem Brüsszel ukázára várva meghozta azokat a nemzeti alapintézkedéseket, melyek térségünkben alaposan lefékezték, lassították a járvány terjedését. Emellett okos döntések alapján működhet az országok közötti áruforgalom, a határközi egyezmények alapján a harminc kilométeren belül történő munkavégzés – kellő egészségügyi ellenőrzés mellett.

Köszönet jár az egészségügyi, civilvédelmi, katonai és tűzoltó egységeknek emberfeletti munkájukért. Egyben köszönet jár az adakozóknak, a civil szervezeteknek, a karitatív egyházi szervezeteknek, melyek mindenhol ott vannak, ahol segítségre van szükség. De köszönet jár azoknak az egyszerű polgároknak is, akik betartják a kormány utasításait, akik ha tehetik, ott segítenek (védőmaszkok készítése, idős szomszédok kisegítése stb.), ahol csak tudnak.

Tehát a fentiekben leírtakból is jól látni, mennyire is fontos a nemzetállam szerepe, a nemzetállamok egymás iránti szolidaritása vészhelyzet idején is.

Mivel is fejezhetném be írásomat húsvét táján, ha nem annak a gazdasági vonalon együttműködő, Európai Uniót kigondoló, majd 1950. május 9-én átültető (ez a dátum az Unió születésnapja) Robert Schumannak híres mondásával, miszerint:

„Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz!”

Kalita Gábor