Nyitókép: Facebook

 

A politika egyik alaptörvénye, hogy ha nincs üzenetünk, mondanivalónk, inkább nem beszélünk. Önmagunk ismétlése, a semmitmondás ugyanis csak az agóniát, saját kilátástalanságunkat növeli.

 

Az Összefogásban még nem tanulhatták meg ezt a szabályt, láthattuk a Pátria rádió szombat reggeli műsorában.

 

Mózes Szabolcs, a Magyar Közösségi Összefogás elnöke 30 percen keresztül leginkább magyarázkodni kényszerült. Pártja Világi Oszkárral, – az MKP helyett immár a magyar kormányzat stratégiai partnerévé előléptetett oligarchával – való kapcsolatáról, jövőképről, választások utáni tanulságok levonásáról.

 hirdetes_810x300  

 

Koronavírus-járvány idején: Míg Erdélyben az RMDSZ, Felvidéken az MKP helyett Világi Oszkár a magyar kormány stratégiai partnere

 

A gond főleg azzal volt, hogy a fiatal pártelnök úgy vállalta a szereplést, hogy igazából nem tudott újat mondani. Amivel nem éppen az MKÖ túlélési esélyeit növelte.

 

Kérjük, támogasd a Körképet, hogy még több hasonló cikket írhassunk!

 

A választási vereség okaival kapcsolatban elismételte, hogy a választók nagyobb megújulást vártak, a magyar térfélen kommunikációs és hitelességi problémák voltak, és a víziónélküliség eredménye is megmutatkozott.

 

Az egyetlen új üzenet, mely inkább beismerésként szolgált, az egyéni karikák számának kiértékelése volt. Mózes ugyanis elismerte, hogy az MKP idősebb politikusai több egyéni karikát hoztak a fiataloknál (ami érthető). Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egy-egy relatív jól szerepelt jelölt esetében hiba csak a stabil fanklubot látni, az ugyanis nem jelent teljes összképet.

 

„A választási eredmény csak a pozitív karikákat mutatja, a negatívakat nem. Egy-egy jelölt 80-90 százalékos elutasítása már nem mutatkozik meg az eredményben. Mert hiába van erős fanklub, ha sok negatív szavazat is van miatta“

 

– mondta ki a fájó önkritikát Mózes. Értsd, hiába kapott Csáky Pál, vagy éppen az elmúlt évtizedek legtehetségtelenebb, leggonoszabb és legpénzéhesebb MKP vezetőjének bizonyult Menyhárt József óriási pártpénzekkel viszonylag sok karikát, ha miattuk (de ugyanez bárki másra is érvényes) sokan inkább más pártra szavaztak. Ezek a Mózes által említett negatív magyar szavazatok ugyanis a szlovák erőknél (leginkább az OĽaNO-nál és az SaS-nél) landoltak.

 

A nemzetet mentené az MKP választási vereség után lemondott régi-új elnöksége

 

Amiben Mózes téved

 

A műsorban elhangzott az a korábban már másoktól (pl. Bárdos Gyula listavezetőtől, aki a sikertelen parlamenti választás után szőrén-bőrén eltűnt) is hallott gondolat, hogy a felvidéki magyar politizálás sikeréhez az egész felvidéki magyar társadalom támogatására van szükség. Csakhogy ez utópia, és sehol sem működik. Még Észak-Koreában sem.

 

Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a felvidéki magyar választópolgárok egyharmada választani sem jár, másik egyharmaduk szlovák pártokra szavaz, a maradékon pedig az aktuális magyar politikai kínálat acsarkodik. Hogy ez mennyire elég, azt a mindenkori választási eredményből látjuk. Más kérdés, hogy még ez a gyengécske teljesítmény is több millió euró bevételt jelent számukra. Konkrétan, a 2020-as parlamenti választási bukta az MKP-nak 1,67 millió eurót, az Összefogásnak 530 ezer eurót, a Magyar Fórumnak pedig 207 ezer eurót hozott a konyhára. Bőven megkeresték tehát az elkövetkező négy év működésére valót, a kölcsönök visszafizetése után is.

 

Mózes ott téved, hogy amiben reménykedik (felvidéki magyar politikai és társadalmi egység), az a jelenlegi kínálat mellett elképzelhetetlen. Leginkább az aktuális politikai vezetés alkalmatlansága és hiteltelensége miatt (tisztelet a néhány tucat kivételnek.)

 

Elvárni, hogy a szlovákiai magyarság társadalom egységesen beálljon a mindenkori magyar pártpaktum mögé, teljes politikai naivitásról tanúskodik. Ez még az egységes nagy magyar párt idejében sem sikerült, nem még most.

 

Amiben Mózesék helyesen gondolkodnak

 

Az Összefogás választásokon meggazdagodott ifjú politikusai ugyanakkor helyesen látják, hogy az aktuális helyzetben félre kell tenni az egót, a büszkeséget, és partnereket kell találniuk. Ezt nevezik konstruktív ellenzéki szerepnek.

 

Azt gondolnánk, hogy ez teljesen természetes, de ez nincs így. A Most-Híd szintén bukott politikusai közül például Ravasz Ábel és jelenleg a vetélytárs Solymos László is destruktív szerepet játszanak. Az MKP szokás szerint ezt is azt is. A párt egyik fele elkezdte az új kormány óvatos kritizálását, míg a másik fele Nagyszombat megyében csendben velük kormányoz. Mi több, igyekszik a kisebbségi kormánybiztosi posztot megkaparintani (az egyik felmerült név például maga Berényi József.)

 

Kongresszusok előtt: A Most-Híd az MKP-hoz közeledne. A magyar párt egyelőre kivár

 

Amikor tehát az Összefogás elnöke azt mondja, hogy konstruktív ellenzéki szerepre készülve majd kritizálják, ami ténylegesen kritizálandó, ami pedig jó, azt dicsérni, és ha tudják, segíteni fogják, helyes.

 

Amiben bíznak

 

Két és fél év múlva Szlovákia történetében először összevont megyei és önkormányzati választások lesznek. Az Összefogás abban bízik, hogy addig sikerül összezárniuk és egységes magyar érdekképviseletet tudnak megalkotni, mely mögé felsorakozhat a felvidéki magyarság.

 

Kár, hogy ennek pont a műsorban pont a rögtön utána következő Simon Zsolt mondott ellent, amikor úgy fogalmazott, hogy helyi és megyei szinten nem előre kellene kiválasztani az adott magyar jelöltet, hanem utólag, a győztes mögé felsorakozni.

 

Így állnak tehát a felvidéki magyar politika megszólított szereplői alig két hónappal a választások után. A tanácstalanság talán még szembetűnőbb, mint volt a választások előtt.

 

A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több hasonló anyagot készíthessünk nektek!

 

Körkép.sk (KT)

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 17 olvasónak tetszik ez a cikk.