Nagy Dávid a Körképnek: Az egység önmagában már nem lesz elég

Nyitókép: archív

A 2020-as parlamenti választás a felvidéki magyar képviselet teljes bukását hozta. Kivétel nélkül, és sajnos megérdemelten. A kiútkeresés azóta is akadozik, mint ahogy az elengedhetetlen személyi konzekvenciák levonása is. A Körkép.sk-n ezért társadalmi vitát indítottunk a felvidéki magyar politizálás jövőjéről.

Akik felkérésünket eddig elfogadták:

Solymos László (Most-Híd),

   

Nagy József (Összefogás/Magyar Közösségi Összefogás),

Németh Gabriella (MKP)

Keszegh Béla (Független)

Forró Krisztián (MKP)

Samu István (Új Egység Mozgalom)

Mede Ferenc (párton kívüli)

A társadalmi vita tovább folytatódik a Körképen. Holnap Orosz Örs, az elkövetkező napokban többek között Berényi József, Papp Sándor, Pallér Péter, Borbély József és Király Zsolt véleményét is közöljük.

A Körkép.sk továbbra is várja a politikai vezetők, intézményvezetők, civil személyek, közéleti szereplők, mint ahogy olvasóink véleményeit is.

Nagy Dávid (MKP) a magyar párt egyik fiatal politikusa, Érsekújvár korábbi alpolgármestere, a Via Nova alelnöke.

Mit csinál Nagy Dávid ezekben a napokban, mivel foglalkozik március óta?

Számomra a politizálás sosem volt megélhetési forrás. Tehát az idei parlamenti választások után annyival változott az életem, hogy több időm maradt a családra és a munkára. A kampányolás ugyanis elég sok időt és energiát kivesz az emberből, viszont az ügyvédi hivatásban nincs megállás. Dolgoztam tehát kampány előtt és a kampány alatt is; természetesen március óta sem állt meg az élet.

Napjainkban is olyan ügyekkel foglalkozom, mint Falath Zsuzsi ügye, a Benes dekrétumok vagy épp a kettős állampolgárság témája. Emellett irodánk is terjeszkedik, hiszen Érsekújvár után Dunaszerdahelyen is nyitottunk egy ügyvédi irodát és lassan alakul a harmadik is. Úgy érzem, hogy közösségünk akkor erős igazán, ha egymás mellett kiállunk és egymást segítjük. Hiszen a közösségünkben, akár egy nagy családban, mindenkinek meg van a maga szerepe és feladata. Ezt a feladatot kell tisztességen elvégezni. Erre törekszem.

Hogyan értékeli a parlamenti választások eredményét önmaga, a magyarokat megszólító politikai pártok és össz-szlovákiai viszonylatban?

Ha egy szóval kellene összefoglalnom, akkor: tanulság. Abraham Lincolntól származik a gondolat, mely szerint: „Ha próbára akarod tenni egy ember jellemét, akkor adj neki hatalmat.” Az elmúlt években kiderült, kinek mekkora jelleme van. Kiderült, hogy a hatalom nagyon könnyen rabul tud ejteni egyeseket, és vannak, akik önös célok által vezérelve képesek még akár az ördöggel is lepaktálni. Szerencsére a nép, mint igazságos bíró, kimondta az ítéletet.

Most arra kell törekedni, hogy a jellemtelen emberek gaz praktikáitól végleg megszabaduljon a közélet. Továbbá kiderült, amit mindenki sejtett, hogy külön-külön megosztva ez nem fog menni. Nem csupán a politikai pártoknak, hanem a közösségünknek is egységesnek kell lennie. Véget kell vetni a mutogatásnak, megosztásnak, kategorizálásnak, hogy ki a jó és ki a rossz magyar.

Olyan ez, mint a fociban a válogatott. Drukkolhatunk a Fradinak, Honvédnak vagy akár az Újpestnek is, de ha felhúzzák a srácok a mezt, akkor egy a csapat egy a tábor.

Mi lehet a hogyan tovább? Receptje a felvidéki magyar képviselet számára, és a jövőt illetően hol látja benne esetlegesen a saját szerepét?

Már senki sem vitatja, hogy külön utakon járva ez nem fog menni. A politikai és társadalmi egységre kell törekedni, ám itt nem szabad megállni. Attól tartok, hogy magában az egység már nem lesz elég. Érezni ugyanis a személycserékre irányuló társadalmi igényt is. Ez vonatkozik egyrészt azokra, akik elveszítettek a jellemüket és hitelüket, de azokra is akik tíz éve sikertelenül próbálkoznak, hogy megüssék az országos szintet.

Tíz év után be kellene végre látni, hogy ha valami nem megy, akkor nem kell erőltetni. Végül, de nem utolsósorban szemléletváltásra van szükség. Okkal érzi úgy a felvidéki magyar, hogy a politikum eltávolodott tőle. Jogosan érzi azt, hogy az elmúlt tíz évben a politikai szereplők inkább egymással, mintsem a polgárral voltak elfoglalva.

Ezért támogatandó kezdeményezés az MKP által indított konzultáció, amelyet én már egy évvel ez előtt javasoltam a pártnak. Sok ilyen kell, hogy visszanyerjük az emberek politikába vetett bizalmát és az őket konkrétan érintő mindennapi problémáikkal, gondjaikkal kell foglalkoznunk.

Hogy látja a jelenlegi kormánykoalíció és a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását az elkövetkező 4 évben?

A magyar-szlovák kapcsolatok olyanok lesznek, amilyennek alakítjuk őket. Arra kell törekednünk, hogy ne szemlélői legyünk a magyar-szlovák viszony alakulásának, hanem annak formálói. Amint fentebb is említettem, szemléletmód-váltásra van szükség. Hajlamosak vagyunk önkormányzati szinten gondolkodni.

Nem lebecsülvén az önkormányzatokat, hiszen Érsekújvárban előbb képviselőként majd alpolgármesterként is megtapasztaltam, mennyire fontos szerepe van az önkormányzatoknak az életünkben. Nagyon fontosak tehát a falvaink, városaink és megyéink, viszont a felvidéki magyar közösséget más perspektívából is látni kell.

Büszkének kell lennünk arra, hogy egy nagyszerű, történelmi nemzet része vagyunk. Mi, a felvidéki magyarság, vagyunk Közép-Európa összekötő eleme. Ugyanis csupán mi értjük a V4 nemzeteinek a nyelvét és ismerjük kultúráját. Mi helyezkedünk el a V4 földrajzi origójában. Ebből a stratégiai szerepből kellene merítenünk. Úgy érzem, hogy közösségünknek túl kell lépni saját árnyékán, hiszen az önkormányzati szinten túl, országos, sőt nemzetközi szinten is komoly szerepet tölthetünk be. Hiszek benne, hogy nemsokára így lesz és akkor nagy dolgokra leszünk képesek.

Az interjút készítette: Király Zsolt