Dian Csaba: Trianon üzenete egy évszázad után

Száz éves lett a trianoni gyalázat. A történelmi Magyar Királyság igazságtalan megcsonkítása mai napig traumaként él a magyar nemzet lelkében. A területvesztés hatása óriási. Gazdasági, geopolitikai és nem utolsósorban szociális-társadalmi vetületei évtizedekre meghatározták a magyarság sorsát. Sajnos egy évszázad után is elmondhatjuk. Az újonnan létrejött államok nem bántak kesztyűs kézzel a területek mellé kapott magyarsággal. Sem akkor, sem most.

Az anyaországtól elszakított magyarok még fel sem ocsúdtak az első világháború okozta sokkból, máris az újonnan létrejött államok vegzálásainak voltak kitéve. A békediktátum könyörtelensége ismert. A határok kijelölésénél nem az etnikai vagy nyelvi határokat vették figyelembe, hanem jobbára gazdaságstratégiai szempontok voltak a mérvadóak. Nem szeretném számszerűen a veszteségeket megemlíteni, hiszen sokan sok helyen már megtették ezt.

   

Felvidéki magyarként a kisebbségi lét nehézségeivel a hátam mögött viszont úgy gondolom, eljött a számvetés ideje. Az önkritika őszinte gyakorlása. Tény, hogy a közösségünk is megszenvedte az országvesztés, majd a második világháború után a Csehszlovák állam ‘gondoskodó’ intézkedéseit. Viszont arra a magatartásra, ami a rendszerváltozás után ránk annyira jellemző lett, nincsen ésszerű magyarázat.

Ki kell mondani, hogy az identitásválság olyan méreteket ölt sorainkban, melynek egyik ilyen torzszülöttje a Most-Hid rendkívül kártékony hibrid pártja lett. Az anyaországtól elszakított nemzetrészekben sehol máshol nem lehetne létjogosultsága egy ilyen politikai tömörülésnek.

Felvidéken viszont az identitásukban erős magyar emberek mellett kialakult egy párhuzamos létforma, a szlov-magyar azonosságtudat. Ennek egyik fő ismérve, hogy azt a magyarságtól már eltávolodott, de a többségi nemzetbe még nem integrálódott egyének alkotják. Ezen állapotokat felismerve közösségünk liberális gondolkodói megalkották ezt a korrupt, haszontalan politikai pártot, amely az elmúlt négy évben a Smer talpnyalója lett. Azt, amit nem tudott Trianon szelleme, sem a mindenkori kormányok praktikái elvégezni, a rendszerváltozás után megtettük mi magunk.

Mit sem ér a könnyes szemmel énekelt Nélküled egy DAC mérkőzésen, ha közben a szlovák iskolák magyar gyerekkel vannak zsúfolva. Mellébeszélés és maszatolás azt mondani, hogy mindez a nebuló érvényesülése érdekében van. Ez a döntés és annak káros következményei egy életre szólnak és kihatnak a közösségünk egészére. Vívhatunk szélmalomharcot kollektív jogaink bővítésére, de ez csak akkor lesz hiteles, ha a meglévőkkel végre élni fogunk.

Ha mindig a többségi nemzet érzékenysége lesz az, ami a sajátunkat felülírja, addig ne várjuk el, hogy egyenrangú állampolgároknak tekintsenek bennünket. Miközben mi sem tartjuk magunkat annak. A nemzeti öntudat, magyarságunk megélése nem mások ellen irányul. Viszont a gyakorlatias hozzáállás jelentősen lassíthatja az asszimilációt. Az anyanyelven való képzés az egyik alappillére megmaradásunknak. Nyelvünk egyik legfontosabb összekötő kapcsa az anyaországiakkal.

Mi Trianon üzenete egy évszázad után? Megfogyva bár, de törve nem még mindig a magyarság a lámpás a Kárpát-medencében. A visegrádi négyekben betöltött vezető szerepünk megkérdőjelezhetetlen. Az innovációk a sportteljesítmények, vagy akár a sportdiplomáciai sikereink irigylésre méltóak. Közép-Európa népei egymásra vannak utalva. A túléléshez szükséges a kölcsönös tisztelet, de ez ne a magyarságunk feladásának a kárára valósuljon meg.

Szlovákia Magyarországgal való kapcsolatában a felvidéki magyarság a katalizátor szerepét tölthetné be. Ezt a feladatot viszont csak akkor tudjuk tökéletesen elvégezni, ha a politikai vagy társadalmi vezető pozíciókban hiteles képviseletünk van. Harminc évvel a rendszerváltozás után ezzel még adósak vagyunk a közösségünknek.

Száz éve kimondták a halálos ítéletet nemzetünk felett. Mi mégis itt vagyunk. Remélem, hogy a neheze már mögöttünk van, főleg, ha a huszadik század zivataros éveit tekintjük. A jövő a mi kezünkben van. Ma alakítjuk a holnapot. Mindezt tegyük úgy, hogy még évtizedek múltán se legyen kuriózum Szlovákiában a magyar szó.

A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!

Dian Csaba