Ne beszéljünk keveréknyelven!

Nyitókép: Körkép.sk

Járva a Felvidéket, emberek százaival beszélgetve nagyon sok idegenszerűséget figyeltem a magyarok nyelvhasználatában. Most mindenekelőtt a szlovák nyelv, mint környezeti nyelv magyar nyelvre gyakorolt hatását kívánom néhány konkrét példa segítségével érzékeltetni. A szlovák kifejezések alkalmazása a magyar nyelvben igen sajnálatos módon beépül a mindennapi nyelvhasználatba, ami az „anyanyelv-hanyagolás”-hoz vezet. Most természetesen magyar környezetről beszélek, olyan helyekről, ahol magyarul beszélnek az emberrel, magyarul szolgálják ki az egyént.

Nézzük tehát a példákat! Ha a szükség úgy hozza, számológéppel számolunk és nem kalkulačkával. Komolyabb munkát viszont nem pocítačcsal, hanem számítógéppel végzek. S ha nyelvi lustaságból sídliskón lakom egy činžiakban, akkor kis odafigyeléssel lakótelepen is lakhatnék, mondjuk bérházban vagy lakóházban. Nem beszélve arról, hogy sokan nájomnét fizetnek, és nem bérletet, vagy bérleti díjat. Lakásproblémáival bizonyos egyének a bytové oddelenie-re, vagy a bytové-ra mennek, nem pedig a lakásügyi osztályra. Ha valahol kérik tőlünk a preukázunkat, az igazolványunkat adjuk oda. De melyiket: az občiansky-t vagy a vodičský-t? Mert, ugye, eldönthetjük, hogy a személyi igazolványt, vagy a jogosítványt, esetleg forgalmi engedélyt adjuk-e oda (mindemellett a vodičský nem hajtási, hanem jogosítvány!).

Nagy kár, hogy sok felvidéki magyar diák prihláškát tölt ki jelentkezőív helyett, amikor egyetemre jelentkezik. Új munkahely esetében – mielőtt a pracovná zmluva helyett aláírnánk a munkaszerződést – kitöltjük a személyi ívet, bár sokan még mindig az osobný dotazník kifejezést használják. Főnökeink sokszor nem tudják eldönteni, hogy a pracovná poradát – amely helyesen magyarul munkaértekezlet – a veľká zasadačka-ban vagy a malá zasadačka-ban tartsák meg. Holott pontosan tudják, hogy az értekezletet a munkatársak száma alapján csakis a nagy ülésteremben tarthatják meg, a kis ülésterem e tekintetben szóba se jöhet.

   

„Aláírtad a prezenčkát?” – kérdezi tőlünk munkatársunk, holott sokkal egyszerűbb és helyesebb kimondani a jelenléti ív szókapcsolatot. A hivatali illetékesek organizačný poriadokról regélnek, miközben nyelvünk is kényelmesebben áll hozzá a szervezeti szabályzathoz vagy szervezeti és működési szabályzathoz. „Elküldtem az objednávkát” – jelenti a titkárnő a főnökének. Miért is használná a sokkal könnyebb „megrendelő” szót? Sőt, mint mondta, doporučene küldte el. Elküldhette volna ajánlott levélként vagy könyvelt levélküldeményként is. S vajon podací lístok-ot, vagy feladószelvényt kért hozzá? Sok bajunk van az adóhivatallal, de a daňový úraddal még több.

Ügyintézés céljából viszont a városi hivatalba vagy a városházára menjünk, és ne a Mestský úradra! Ha vasárnap este olyannyira rosszul érezzük magunkat, hogy orvosra van szükségünk, sokszor hiába hívjuk a sanitkát, de a mentőautó is késve érkezik meg értünk. Így sokan gyalogosan is bemennek a nočná pohotovosťra, holott az éjszakai ügyelet is üzemel. Ha ez mégsem sikerülne, akkor másnap elmennek a pani doktorkához, és elkérik tőle a kartotékát. És a doktornő minden további nélkül odaadja nekik az egészségügyi személyi lapot. S ha szerencsénk van, akkor nemcsak a lekáreň-ban, hanem a gyógyszertárban is megvásárolhatjuk a gyógyulásunkhoz szükséges gyógyszereket.

Nagy kár, hogy a magyar ínyencek sokszor párené buchty-t, dukátové buchtičky-t vagy éppen siškát kérnek magyar környezetben, magyar eladótól, magyar pincértől, nem pedig párolt (páronfőtt) gombócot, aranygaluskát vagy fánkot. S lehetőleg a pénzváltóban váltsunk forintot, ha Magyarországra utazunk, nem pedig a zmenáreň-ban. A hivatalban nyomtatványt kérjünk tlačivo helyett, ha magyarul beszélünk, és a portást a portán keressük, ne a vrátnicán. Ha kedves ismerőseinket egy szórakoztató előadásra szeretnénk elvinni, akkor vstupenka helyett belépőjeggyel ajándékozzuk meg őket, s azt sem az MsKs-ben (Mestské kultúrne stredisko rövidítése), hanem a VMK-ban (Városi Művelődési Központ rövidítése) vásároljuk meg. Amennyiben rászorulunk, szociális segélyt kérjünk magyar környezetben, és ne sociálne-ról beszéljünk. „Eszerócskában dolgozom” – feláll a hátamon a szőr, amikor ezt hallom, miközben tudom, hogy a Spoločnosť s ručením obmedzením rövidítése volt. Mennyivel kényelmesebb, szebb és helyesebb lenne, ha azt mondaná az illető: Kft.-ben dolgozom, a Korlátolt Felelősségű Társaság rövidítéseként. Tragikomédia, amikor egy felvidéki magyartól ezt hallom a Balaton-parti kofánál: kérek párkyt horčicával…

Vajon miért esik nehezére mustáros virslit kérni…? Durva számomra a „Megyek a zelovocba.” mondat is (bár már nincs is nagyon ilyen üzlet), hiszen a zelovoc a zelenina és az ovocie szavak összevonásából keletkezett. Nem lenne szebb mondjuk a zöldség- és gyümölcsüzlet használata?  Vagy mondjuk egész egyszerűen ezt: Megyek a zöldségüzletbe? Megyek a zöldségeshez? Mindennapi pótcselekvésünk, hogy rágjuk a rágógumit, de van, aki žuvačkát rág. S ha szóvá tesszük neki, akkor azt mondja: zsuvi, hiszen a žuvačka rövidített, úgymond becézett változata a zsuvi, s ez már magyarosabban hangzik…?!

Folytathatnám, de ízelítőnek – úgy gondolom – ennyi is elég. Mindezek után az lenne a helyes, ha vagy szlovákul vagy magyarul fejeznénk ki magunkat, és nem keveréknyelven. Ne legyünk restek magyarul gondolkodni és beszélni! Különösen magyar vagy kétnyelvű környezetben.

Olyan gyönyörű és gazdag a mi drága magyar anyanyelvünk, ne legyük hát lusták szebbnél szebb és találóbb kifejezéseit, szavait a hétköznapokban is használni! Mert egyrészt az anyanyelv tökéletes ismerete és használata az alapműveltségünk szerves része, másrészt komoly intelligenciáról tanúskodik, harmadrészt ez a kutya kötelességünk!

A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!

Tarics Péter