Kettős mérce – Leninnel

Nyomasztó hír ütötte meg a fülünket a közelmúltban: Németországban – az egykori NSZK területén, Észak-Rajna-Vesztfáliában, Gelsenkirchenben – szobrot állítottak Vlagyimír Iljics Leninnek, a Szovjetunió tulajdonképpeni megalapítójának.

A hír több szempontból (is) nyomasztó, hiszen egyrészt Németország július 1-jével átvette az EU-elnökséget, és sem Németország, sem az Európai Bizottság nem tiltakozott a szoborállítás ellen, azonban ha Magyarországon bármilyen olyan intézkedés történik, ami nem tetszik az európai politikusoknak, azonnal reagálnak és fenyegetőznek. Ezt nevezzük kettős mércének!

A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsopportja közleményt írt az Európai Bizottságnak, hogy fejtse ki véleményét a szoborállítás ügyében, tekintettel arra, hogy mindenki nagyokat hallgat. A közlemény úgy fogalmaz, a frakció megdöbbenéssel fogadta, hogy Karl Marx után, 2020. június 20-án a németországi Gelsenkirchen városában Lenin-szobrot avattak. Miközben az Európai Unió politikusai lelkesen tesznek nyilatkozatot a szélsőséges nézetek megfékezéséről, az Európai Unió egyik tagállamában a szovjet totalitárius államot létrehozó tömeggyilkost ünneplik ma és ez nem üti meg a Magyarországot oly sokszor kritizálók ingerküszöbét.

   

A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja felszólította az Európai Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket, hogy a német kormány mielőbb elejét vegye az ilyen szélsőséges jelenségeknek. A képviselők várják továbbá a választ arra a kérdésre is, hogy az Európai Bizottság milyen konkrét lépéseket kíván tenni a totalitárius ideológiák dicsőítésének tiltására, megakadályozására.

A szoborállítást a Németországi Marxista Leninista Párt kezdeményezte. A városvezetés korábban igyekezett megakadályozni a szélsőbaloldali párt tervét, az építésügyi hatóság is hivatkozott a városkép védelmére és a szoborral azonos telken álló épület műemléki védettségére is, mindemellett tiltakoztak a nyugat-gelsenkircheni helyi képviselők is, mondván: a kommunista vezér, Lenin, az erőszak, az elnyomás, a terror és a szörnyű emberi szenvedés megtestesítője. Észak-Rajna-Vesztfália Közigazgatási Felső Bírósága mindennek ellenére jóváhagyta a szobor felállítását… Vajon miért…? A 2,5 méteres, öntöttvas Lenin-szobrot – melyet még az 1930-as években készítettek a Szovjetunióban – a szóban forgó szélsőbaloldali párt egy cseh várostól vásárolta meg.

Lenin beteges kommunista kultuszát, magasztalását már átéltük a kommunista rendszer alatt, megpróbálták belénk nevelni „erkölcsiségét“, „igazságait“, világtörténelmi jelentőségét. Valamikor azt tanultuk az általános iskolában: „A Szovjetunió a világ első és leghatalmasabb szocialista állama“. Igen, ennek a hatalmas birodalomnak volt a tulajdonképpeni megalapítója Vlagyimír Iljics Lenin. Tekintsük most át ennek a beteges kultusznak az ellenkezőjét, mégpedig Lenin bűnlajstromát, ami azért mindenki számára világgosá teheti a szoborállítás egyértelműen provokatív és emberiesség ellenes jellegét.

Vlagyimír Iljics  „minden habozás nélkül kíméletlen volt a legszigorúbb eszközök alkalmazásában az úgynevezett osztályellenségekkel szemben.“ Ezt maga Nyikita Hruscsov jelentette ki Leninről a Szovjet Kommunista Párt XX. titkos ülésén, 1956. februárjában. Vlagyimír Iljics már diákként lelkesedett a forradalomért, tizennégy évesként gyűlölte a trónt és a keresztfát. Tizenhét éves korában már az Isten és az egyház, az iskola és az állam tekintélye ellen foglalt állást.

Gondolkodása mindig istentelen volt. Tatár, orosz és német vér dolgozott ereiben. Nyikolaj Valentinov orosz kommunista újságíró, filozófus, közgazdász és Lenin egykori beszélgetés-sorozatából tudjuk, hogy Lenin kíméletlenül hirdette: a forradalmárnak, a kommunistának minden megvan engedve, ha azzal a forradalmat és a pártot sikeresen szolgálja. Vlagyimír Iljics állandó terrorrendszerével tettleg (is) bizonyította az erkölcs megvetését.

Ennek bizonyítéka többek között az, hogy gátlástalanul alakoskodott, nyilvánosság előtt hazudozott, és Németország 50 millió aranymárkája segítségével indította el az első világháború alatt a bolsevik forradalmat. Egyértelművé vált, hogy a saját személyes diktatúrájáért dolgozott. Lenin nem tudta elképzelni a forradalmat hamis ítéletek, koholt vádak, illetve tömegpusztítás és mészárlás nélkül.

Létrehozta a CSEKA nevű szervezetet (Oroszországi rendkívüli bizottság az ellenforradalom és szabotázs elleni harcra), melynek közreműködésével bírói eljárás, védelem, tanúk és fellebbezés nélkül gyors kivégzéseket hajtott végre elsősorban a másként gondolkodók, a fehér gárda tagjai, a mensevikek, a kulákok, a kémek, a reakciósok és a vallási vezetők ellen. Lenin ebben a „hóhérhadseregben“ – mármint a CSEKA-ban – saját eszméjének megvalósulását érezte beteljesülni.

1917 december 20-ától folyamatosak voltak a Lenin által előírt tömeges kivégzések. 1918 őszén újabb embertelen dekrétumokat adott ki. Vlagyimír Iljics megvalósult „menetrendje“ a következő volt:

1917-ben: tömeges bebörtönzések, kivégzések (több mint 10 ezer tisztet végeztek ki). Gyűjtőtáborok létrehozása és minden város „bolsevik ellenzőrzése“.

1918 augusztusában: A Lenin elleni Urizky-merényletet követő éjjel Leningrádban (ma: Szentpétervár) 500, Kronstadtban 400, Moszkvában 1200, és a következő hetekben az országban több mint 15 000 kivégzés történt. A kivégzés oka nem mindig a merénylettel való kapcsolat volt, hanem több esetben ábécésorrendben gyilkoltatta meg Lenin az embereket…

1919-ben: a moszkvai robbanást követően 20 000 foglyot ejtettek túszul a bolsevikok, a CSEKA megszámlálhatatlan embert gyilkolt meg közülük. Ugyanezen év márciusában a kivégzettek száma 4000 volt. Emellett bevezették a rabszolgamunkát.

1920-ban és 1921-ben: Több tartományban fölkelések voltak, ezeket mind a CSEKA verte le, szintén megszámlálhatatlan halott volt az összecsapásokban.

A bolsevikok és a CSEKA „kiszállásainak“ szintén számos halálos áldozata volt. S amikor párttársai kifogásolták Lenin módszereit, a vezér az egész társadalmat rendőrökkel és pártbeli kémekkel ellenőriztette. Nagyon fontos megemlíteni, hogy Vlamigyír Iljics indította el a szibériai rabszolgatáborokat! És 1922-től látványos kirakatpereket rendezett, ennek módszertanát később Joszif Sztálin vette át. Lenin az egész Szovjetunió területén bevezette a munkatáborokat, szervezésük és vezetésük a CSEKA kezében volt. Itt a rabszolgák a világtól tökéletes elzártságban „éltek“, kemény éghajlat alatt, embertelen bánásmódban részesültek, rengeteg polgári személy halt meg.

Brutális, hajmeresztő módszerekkel valósította meg a termelési eszközök „köztulajdonba“ vételét. A CSEKA és a Vörös Hadsereg alakulatai páncélvonatokon járták az egész Szovjetuniót, városok és falvak főtereire terelték a „nép“ – proletaritás – ellenségeit, és tárgyalás, fellebbezés nélkül agyonlőtték őket. Egész családokat irtottak ki. „A mi politikánk csupán likvidálás (elintézés, kiirtás) volt.“ – hangoztatta előszeretettel Lenin.

Tudomásul kell vennünk tehát, hogy a 20. századi kommunista terror, az embermilliók ok nélküli elpusztítása, a beteges hatalomvágy emberiességellenes megvalósítása nem Sztálinnal, hanem Vlagyimír Iljics Leninnel kezdődött. Hát ennek a „történelmi személyiségnek“ avattak szobrot az Európai Unió legerősebb és legbefolyásosabb országában, Németországban, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy: „Lenin élt, él és élni fog!“ A kérdés csak az: Meddig…?

A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!

Tarics Péter