Nyitókép: Vox Juventae
2021-ben újra népszámlálást tartanak Szlovákiában. A felvidéki magyarság számára egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz az eredménye. Tíz évvel ezelőtt sokkoló volt a népszámlálás eredménye a felvidéki magyarokra nézve. Most valóban komoly összefogásra van szükségünk, a magyar iskoláknak a lehető leginzenzívebb kampányra, s arra, hogy a magyar szülők magyar iskolába írassák be gyermekeiket és vallják magukat magyarnak, vállalják magyarsáukat.
2011-ben – a legutóbbi népszámlálás idején is – tudtuk, hogy nagy a baj. Az előzetes számítások alapján ugyanis biztosra lehetett venni, hogy a tíz évvel ezelőtti szlovákiai népszámlálási adatok szerint a felvidéki magyarok száma a lélektani határ, azaz félmillió alá csökken. Mégis sokkoló hatásúak voltak az akkori népszámlálás adatai, hiszen a számok tragikus felvidéki magyar sorsról tanúskodtak. Miután a szlovák statisztikai hivatal közzétette a népszámlálás adatainak egy részét, világossá vált: Szlovákiában 458 467 magyar nemzetiségű lakos él, ami az össznépesség (5 397 036 személy) 8,5 %-át teszi ki. Az 1991-es népesség-összeírás alkalmával még 567 296 magyart vettek számba Szlovákiában (ez az akkori lakosság 10,8 %-át jelentette), a 2001-es népszámlálás alapján pedig 520 528-an vallották magukat magyarnak (9,7 %).
Ez azt jelenti tehát, hogy a 2001-es népszámláláshoz képest tehát 62 ezres fogyás tapasztalható, s az elmúlt 20 év alatt 109 ezer magyar „tűnt el“ Szlovákia területéről. Ha így megy tovább, akkor matematikailag a magyarok 70 év múlva eltűnhetnek Szlovákiából…
Tragikus a helyzet azért is, mert sosem volt olyan alacsony a magyarok aránya Szlovákiában, mint 2011-ben, abszolút számokban is csak egyszer, mégpedig a hontalanság évei (1945-1949), a Beneš-dekrétumok diszkriminatív hatásai, a „Kassai Kormányprogram“ elfogadása, a kitelepítések, a deportálások, a csehszlovák-magyar lakosságcsere és a reszlovakizáció utáni első, 1950-es népszámlálás mutatott ki kevesebb magyart. Számuk akkor 367.733 volt, ami – Csehszlovákia viszonylatában – az összlakosság 3 %-át tette ki. Száz év alatt tehát 30-ról 8,5 százalékra csökkent a magyar aránya Szlovákiában. Ebben nyilvánvalóan benne volt a két világháború, illetve az a tény, hogy a felvidéki magyarság többségből kisebbségbe került. A magyarság fogyása azonban az 1989-es rendszerváltozás után felgyorsult.
A 2011-es adatokban megdöbbentő volt, hogy 382 493 ember nem vallotta be nemzetiségét, ami a népesség 7 %-át jelenti. A 2001-es népszámláláskor ez csak 1 % (54 ezer személy) volt. A 2011-es 7 százaléknak egy része magyar nemzetiségű volt. Érdekesség az is, hogy 2011-ben 508 714 személy magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Az 5,39 millió szlovák állampolgár közül 4,66 millió adta meg, hogy otthon milyen nyelven beszél. Kiderült, hogy 10,1 százalékuk magyarul beszél a családjával. Felmerül a kérdés: aki otthon magyarul beszél, az nem magyar nemzetiségű? Ennek a problémának több aspektusa van. Lényegesen több a magyar kultúrkörben élők, a magyar nyelvet inkább használók aránya, mint a nemzetiségűeké.
Létezik ugyanis egy szociológiai piramis: legfelül van a nemzetiség, ahová sokkal kevesebben tartoznak, mint akik tényelegesen a kultúrkörhöz tartoznak. Ennél még tágabb kategória az anyanyelv, és ha még lejjebb megyünk, a nyelvhasználat ennél is tágabb réteget takar. Vannak tehát a „magyarok nemzetiségűek“, a „magyar anyanyelvűek“ és az „otthon magyarul beszélők“. Ez az ellentmondás, identitászavar, a kisebbségi sors és a kétnyelvű környezet egyik vadkinövése. A jövő évi népszámláláskor is minden bizonnyal megjelennek majd ezek a „kategóriák“. Vajon milyen jelenségek húzódnak meg a számok mögött? A fogyás nagyságában az is közrejátszott, hogy meglepően sokan nem vallották be nemzetiségüket.
A természetes szaporulat is oka a magyarok fogyásának. 1995-től 2010-ig a szaporodás fogyásba váltott át, éves szinten legalább ezer fővel volt több a magyar halálozások száma, mint a magyar születéseké. A fogyást jelentős mértékben befolyásolja a migráció is, ugyanis mintegy 200 ezer ember dolgozik folyamatosan külföldön, a szegényebb régiókból többen, s a munkanélküliség miatt sokan lakóhelyüktől távol dolgoznak, ők nem voltak otthon a népszámlálás idején. További lényeges fogyási tényező az asszimiláció, és ennek fő oka a vegyes házasságok létrejötte. Új jelenségként kell megemlíteni a vegyes nemzetiségű pártba való tömörülés, tagság asszimilációs hatásait is Nem beszélve arról, hogy Szlovákiában ma is nagyon sok magyar szülő szlovák tanítási nyelvű iskolába íratja gyermekét.
Tíz évvel ezelőtt a félelemkeltés, a rejtett és nyílt szlovákosítás, a magyarellenes törvények elfogadása, az anyanyelv-használat visszaszorítása, a nemzetiségi jogok vonatkozásában kötött politikai alkuk, az állampolgárság elvesztése, a precedens értékű Malina Hedvig-ügy, a magyar emlékművek megrongálása, egyaránt arról tanúskodtak, hogy Szlovákiában erőteljes értékzavar uralkodik az emberi és kisebbségi jogokat illetően, ami természetszerűen befolyásolta a nemzetiségi tudatot, s az ebből fakadó kisebbségi viselkedésformát, így a magyarok attitűdjét is. A magyarok számának rohamos csökkenéséért az asszimiláció mellett Dél-Szlovákia elszegényedése és a népszámlálás rossz előkészítése is okolható.
Az azonosító kódok miatt ugyanis sokan féltek bevallani nemzetiségüket. Tíz évvel ezelőtt a szlovák statisztikai hivatal annak ellenére sikeresnek tartotta a népszámlálást, hogy az első adatok nyilvánosságra hozatala időben sokat csúszott, melynek két oka volt. Egyrészt több tízezer ember nem töltötte ki az íveket, az ő adataikat speciális statisztikai módszerrel kellett feltölteni, utólag. Országosan 94 ezer adatot kellett bevinni, ezek közül 72 ezret a fővárosban, Pozsonyban. A másik fő gond az volt, hogy sokan viccet csináltak az azonosításra szolgáló vonalkódok felragasztásából. Ennek a problémának a kiküszöböléséért három hónapig közel ezer ember dolgozott.
Nemcsak a magyarság fogyásának ténye tragikus ebben a 2011-es történetben, hanem az is, hogy az elmúlt évtizedben a szlovák és nemzetközi nagypolitika ezekkel a számokkal dolgozott, amikor a felvidéki magyarság jogvédelme, anyanyelv-használata és bármilyen jogviszonya, státusza szóba került. Az etnikai jellegű statisztikák közül a nemzetiségi adatok a döntőek az állami politikát illetően, ez alapján teszik ki vagy veszik le a helységnévtábláklat, ehhez van kötve a kisebbségi nyelvhasználati jog, anyagi támogatások aránya stb.
Ezeket a gondolatokat azért tartottam fontosnak megosztani a közvéleménnyel, hogy tanuljunk a tíz évvel ezelőtti történetből. Ha lehet… Hogy mi a megoldás? Létfontosságú lenne megfordítani a felvidéki magyarság asszimilációját, például oly módon, ahogy a spanyol kormány tette a kihaló félben lévő baszk kisebbség esetében. A kérdés az: hogyan? Ennek megválaszolása nemcsak a felvidéki magyar legitim politikai képviselet, hanem mindannyiunk feladata.
Tarics Péter
Megosztás:
Címkék: magyar anyanyelv magyar nemzetiségű magyarok aránya magyarság népesség-összeírás népességfogyás népszámlálás népszámlálás 2021 összlakosság
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
Kommentek
Kommentek
zoltan
2020. aug. 03. 09:42Most is az lessz,sokkolo nincs vezeto mindenki megy amerre lat.
Wanek
2020. aug. 03. 10:55Neked ahhoz vezető kell, hogy magyarnak valld magad? És nem lessz, hanem lesz.
Széplaki Béla
2020. aug. 03. 14:20Ahol működő állami magyar tannyelvű iskola van, azt nem feladni kéne, hanem ragaszkodni hozzá. Ezzel ellentétben azt látom, hogy elviszik onnan a gyerekeiket a szülők. A magyar szülők. A magyarul beszélő roma szülők oda járatják a gyerekeiket. A magyar szülőknek viszont ez nem tetszik. Kisírták, hogy egyházi iskola kell nekik. Az anyaországi adófizető és nem potyautas magyarok pénzéből ha lassan is de létrejött az egyházi magyar iskola, pár "disz" cigánnyal, hogy ne érje szó a ház elejét. Az állami iskola meg szépen elhal majd utánpótlás , igénytelenség és nem a szlovák állam rosszindulata miatt. Még a polgármester sem a magyar iskolába járatta a gyerekét, hanem utaztatta inkább a közeli nagyvárosi szlovák iskolába. A konzulátusi fogadásokon meg ott feszített és zabált, piált mint nagy magyar!! A magyarul beszélő cigányokkal nem csak akkor kellene szóba állni amikor a statisztikát akarják velük javítani!!
zoltan
2020. aug. 03. 15:01Okoskodo akadekoskodo Wanekek vegett is szomoru a helyzet csak az ellenkezes kioktatast megy es az emberek tovaballnak ahol jol erzik magukat es lehet ez egyszeru szlovakoknal.
B, Gy.
2020. aug. 04. 17:27Azok akik az ervenyesules zaszlaja alatt szlovak alap es közepfoku iskolat vegeztek sokan konnyen feladjak magyarsagukat es sajnos egyre tobb van beloluk.
Palánkay Imre
2020. aug. 04. 21:34Erről a szülők tehetnek.
A kommenteket lezártuk.