Király Zsolt: A magyar-magyar tárgyalások tétje, hogy nehogy mindannyian hidasokká váljunk

Nyitókép: Körkép.sk

Ma kezdődnek a tárgyalások az MKP, a Most-Híd és az Összefogás között az egységes magyar képviselet kialakítása érdekében. Ha sikerrel végződnek, az esélyt adHAT a magyar parlamenti képviselet számára. Ha kudarcot vallanak, az jár majd legjobban, aki kimarad belőle.

Nem, nem a polgárok akarata kényszerítette ki a közös tárgyalásokat. Elvégre a nép a pártszakadást sem akarta. Szűk gazdasági, egyéni politikai érdekek vezettek 2009-ben a magyar egység felbomlásához. És ugyanazok a szűk gazdasági, egyéni politikai érdekek miatt ülik most körbe a tárgyalóasztalt. Magyarán, hogy az egyes megyei, önkormányzati, ilyen-olyan vezetők a két év múlva esedékes összevont választások után is átmenthessék magukat. Ezt nem árt tisztázni rögtön a tárgyalások kezdetén.

A magyarok alig harmadát képviselik

   

Egy 3 százalék körüli MKP, 1 százalékon mért Most-Híd és fél százalék körüli Összefogás pillanatnyilag a felvidéki magyarság felét sem képviseli. Legfeljebb egyharmadát. Másik egyharmad szlovák pártokra szavaz, a harmadik egyharmad pedig hiteles kínálat hiányában választani sem jár. Ezt is jó, ha tudatosítjuk mindig, amikor politikusaink az egész közösség nevében nyilatkoznak.

A magyar-magyar tárgyalások mégis fontosak. Fontosak azért, hogy a jobb sorsra érdemes felvidéki magyarság végre hiteles(ebb) politikai alternatívát kapjon. Úgy személyi, mint tartalmi szempontból. Csakhogy ez jelenti egyben a tárgyalások legnagyobb kockázatát is. Magyarán, hogy az egyeztetések végére nehogy az MKP, az Összefogás és mindenki, aki odaül, most-hidassá váljon. Pillanatnyilag ugyanis a helyzet leginkább Solymos Lászlóéknak kedvez.

Memorandum=szájkosár

Mert bármilyen memorandum egyben béklyót, szájkosarat is jelent a másikkal szemben. A lehetőség elmulasztását, hogy a személyi és tartalmi szempontból hiteles(ebbb) alternatíva az asztalra kerülhessen. Hogy bűnökről ne, csak a propagandáról olvasson a választó. Mint ahogy ez már most is tapasztalható.

Mert mi másra van szüksége az elmúlt négy év kormányzásának minden felelősségét cipelő, épp rendőrségi kihallgatások előtt álló Solymos Lászlónak, vagy a tanácsadóként továbbra is a vegyespárt körül sunnyogó Bugárnak, akinek az R7-es alatti szerződései hamarosan nyilvánosságra kerülnek, mint arra, hogy politikai ellenfeleire szájkosarat rakjon?

Miközben szépen építgetik magukat, miközben a múlt korrupciós ügyei, hibái, másokkal szembeni mocskos politikai húzások szépen elfelejtődnek. Ügyes ötlet volt a memorandum ugyanazoktól, akik 2007-ben a Most-Hidat is megalkották.

A tárgyalások veszélyt is jelentenek

Forró Krisztiánék talán nem is tudatosítják, hogy Bugár Bélát a felvidéki magyarok tisztességesebb fele a szlovák sajtóval és Igor Matovičcsal közösen buktatta meg. Akik ma már nincsenek. A szlovák sajtó azóta már máshol jár, Matovič politikai riválissá vált, a felvidéki magyar média Bugár-kritikus, önfenntartóbb, tisztességesebb felét pedig pont az MKP előző vezetése igyekezett és igyekszik ellehetetleníteni. Sikertelenül.

Mindezt azért érdemes leszögezni, hogy az MKP tudatosítsa a közös tárgyalások veszélyét. A kétségtelen lehetőségek mellett. A Most-Híd ugyanis nem változott, a tárgyalóasztalnál ott ül majd az a Ravasz Ábel és Agócs Attila is, akik február 29-ig (parlamenti választás) még az MKÖ likvidálásában voltak érdekeltek. A vegyespárt stratégiai gondolkodási képessége, szellemi és mediális holdudvara (Új Szó, Paraméter, Bumm, Pátria rádió), anyagi helyzete messze meghaladja a jóllakottan lusta riválisaiét. Akik „kiszolgáló személyzete“ saját képességeik terén gyengén muzsikál, reakcióideje lassú, tematizáló ereje pedig szinte soha nem is létezett. Nélkülük viszont az MKP nem fogja tudni pórázon tartani a Mostot.

Az MKP-ra ráadásul belső veszélyek is leselkednek. Az előző vezetés tagjaiból többen (pl. Csáky Pál, Németh Gabriella) nyíltan már az új elnökséget kritizálják és politikai hibázásukra várnak. Őry Péter országos elnökségi tag ráadásul alig egy hét alatt már a második sajtókritikáját fogalmazta meg Berényi Józseffel szemben. Kérdés, mit szól mindehhez a stratégia partner Budapesten.

Az Összefogás akár okafogyottá is válhat

És itt van még az Összefogás is, mely, ha csak nem talál ki sürgősen valamit, a Za ľudí sorsára jut. Azaz, ugyanolyan okafogyottá válik saját szerepében, mint a Za ľudí a kormánykoalícióban Andrej Kiska távozása után.

„A politikai egység fel fogja számolni az indokolatlan mediális kilengéseket. Át fognak azok maguktól is tekeredni“

– nyilatkozta nem is tudatosítva, hogy mennyire téved az Összefogás ifjú alelnöke, Orosz Örs Gombaszögön. Az ifjú, nagypolitikában járatlan politikus ugyanis nibcs képben. Az „áttekeredés” nem automatikusan a politikai egység kérdése, hanem annak hitelességétől, vállalható tartalmától függ. Amitől egyelőre fényévekre vannak azok, akik csak kényszerből állnak most össze.

Ilyen, igencsak összetett környezetben kezdődnek tehát a tárgyalások. Melyeken, ha mint eddig is, mindenki kizárólag saját magára fog játszani, közben túl sok érdek marad „paktumon kívül,“ nem lesz kevesebb „indokolatlan kilengés.“ Épp ellenkezőleg.

Pont azért, hogy ne váljunk mindannyian „hidasokká.”

Király Zsolt