Solymos húzásai megmutatták a pártfúzió buktatóját

Nyitókép: Körkép.sk/KL

Solymos László az elmúlt napokban látványosan a magyar kormánnyal és annak stratégiai partnerével, az MKP-val szemben pozicionálta magát és a Most-Hidat. Olyan messzire ment, hogy az MKP nem is hagyhatta figyelmen kívül leendő partnere partizánakcióját. A háttérben azonban nem csak értékrendi nézeteltérések húzódhatnak meg.

Az MKP dorgáló nyilatkozatára válaszul Solymos az Új Szónak megismételte, hogy csak egyenrangú félként tudja elképzelni az együttműködést. A probléma az, hogy a Most-Híd sem pártstruktúrával, sem hitelességgel, sem kellő támogatottsággal (1,7 százalék a legjobb eredménye a választások óta) nem rendelkezik ahhoz, hogy egy szintre helyezkedjen az MKP-val. Van azonban pénze és a háttérben ott vannak azok a pénzemberek, akiket az elmúlt tíz évben előnyben részesített választóival szemben.

Aligha véletlen, hogy az Index-ügy után a SZFE körüli indulatok hullámát próbálta meglovagolni a Most-Híd elnöke. Ennek az ügynek az egyetlen releváns felvidéki vonatkozása, hogy Világi Oszkár, a Slovnaft vezérigazgatója is helyet kapott a SZFE kuratóriumában.

Pedig korábban Világi Oszkárt is a Most-Híd egyik mecénásaként tartották számon. Igaz, az elmúlt négy évben mintha kiesett volna a pikszisből, a választási időszak végére már Bugár Béla is élesen bírálta, elengedve a füle mellett a Czucz István oligarchára vonatkozó kérdéseket.

A még nem cenzúrázott Trend gazdasági hetilap tavaly áprilisi cikke a Most-Híd szürke eminenciásairól is inkább csak Czuczra fókuszált.

Márpedig az oligarchák világa nem a bajtársiasságról szól, hanem az alkupozíciókról, amelyek alapján erőegyensúlyt állítanak fel, amihez a következő választásokig többé kevésbé tartják magukat.

Solymos ilyenformán nem csak a magyar kormánnyal helyezkedett szembe, hanem az azzal rendkívül sokrétű kapcsolatokat ápoló Világival is. Vagyis elkezdődött a pozícióharc az optimális hatalmi egyensúly felállítása érdekében.

A gond az, hogy a választóknak ez semmilyen hasznot, előrelépést nem jelent. A hatalmi egyensúly miatt megtörténhet, hogy egy szagtalan, íztelen,  liberálistól a konzervatívig mindent lefedni akaró, széles spektrumú gyűjtőpárt jön létre, amely skizofrén állapota miatt képtelen lesz az egyértelmű nyilatkozatokra, célkitűzésekre. Emlékezzünk csak vissza augusztus 20-ra, milyen közhelyeket fogalmaztak meg a memorandumot aláíró pártok.

Egy ilyen formáció kizárólag a parlamentbe  kerülést tűzheti ki célul, a valós eredmények tényleges elérését nyilván nem. Hiszen míg az egyik félnek a magyar-szlovák kapcsolatok javulása pozitívum, a másiknak negatívum. Ami az egyiknek a keresztény-nemzeti kultúra védelme, a másiknak fasizmus. Ami az egyiknek elvándorlás és asszimiláció, a másiknak bizniszt jelentő ingatlanberuházás és nyugati liberális kánaán. Nincsenek a választók szempontjából releváns közös területek, célok, win-win pozíciók.

Solymos nyilatkozatai és viselkedése ismét megmutatták: attól, hogy történelmi vízválasztóhoz érkeztünk, még rossz irányba is el lehet indulni…

Komjáthy Lóránt