Jelenkori történéseink margójára – „Örök időkre a Szovjetunióval és soha másképp!” (?)

Nyitókép: Körkép.sk

Sokan vagyunk még, akiknek frissen él emlékezetében a fenti jelszó. Ennek szellemét kényszerítette a hajdani szocialista iskolarend a tanulóifjúságra, ezt hirdették a faliújságok, hatalmas piros betűkkel, az osztálytermekben, a folyosókon, mindenütt. Kötelező volt a jelszó kihelyezése, nem képezhette vita tárgyát, és ha mást gondoltunk, azt is csak titkon tehettük. Így volt ez egészen 1989-ig.

Csupán apám bölcs előrelátása sugallt számomra némi reményt a változásra, mondogatván, semmi nem tarthat a történelem folyásában örök idők-ig.

„Te még meg fogod érni, hogy összeomlik ez a rendszer, én már sajnos nem. Egyetlen hatalom sem örökéletű, ezért a kommunista diktatúra is előbb-utóbb megbukik.”

Igen, 1989-ben én is ott álltam a tüntető tömeg első soraiban, és boldog voltam, hogy valóban beteljesülni látszik apám jóslata, aki abban az időben sajnos már valóban nem volt közöttünk. A sors egyik nagy ajándéka, hogy fiatal felnőttként magam is részese lehettem annak a felszabadító, reményteljes, országos szintű megmozdulásnak, amit a történelem később Bársonyos forradalomnak nevezett.

   

Hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna, ahogyan elképzeltük, számos okra vezethető vissza. Többek között arra is, hogy az egykori kommunista vezetőktől nem tisztítódott meg a társadalom, és a háttérből folyamatosan munkálkodtak, és munkálkodnak. Persze sok egyéb dolgot is említhetnénk, de mindez most más lapra tartozik.

Jelenleg szinte egész Európát a koronavírusnak nevezett világjárvány fenyegeti, és a megfékezése miatti korlátozásokat, valamint annak következményeit nagyon sok ember már nehezen viseli. A kialakult, főként gazdasági nehézségek miatt, némelyik államban egyes politikai tömörülések a kormányt teszik felelőssé. Így van ez sajnos Szlovákiában is, ahol az egykori Csehszlovákia legszebb ünnepén, a Bársonyos forradalom idei évfordulóján az elégedetlenkedők vörös zászlók alatt tüntettek, mintha csak mindnyájan elfelejtették volna a pár évtizeddel korábbi diktatórikus rend korlátait. A jelenlegi kormány, s főként Igor Matovič leváltását sürgették, mintha a miniszterelnök tehetne az egész járványügyi helyzetről.

Még mindig nagyon sokan tagadják a vírus létezését, ami fenekestül felforgatta a világ megszokott rendjét, és e hitetlenkedők eddig el sem tudták képzelni, hogy jólétüket bármi is fenyegetheti. Pedig világjárványok minden időben voltak és lesznek, nagyjából százévenként egy-egy ilyen hullám megtizedeli az emberiséget. Az 1918-ban kialakult „spanyolnátha” 50 millió ember életét követelte, melyről saját családom szomorú emlékei is tanúskodnak. Apai nagyszüleim ekkor két felnőtt, 17 és 18 éves leánykájukat veszítették el, akik a vírusfertőzés következtében tüdőgyulladást kaptak, amit nem sikerült leküzdeniük.

A mi korosztályunk, mindnyájan, akik már 1945 után születtünk, valójában eddig nagyon szerencsés helyzetben voltunk, mert nem éltünk át véres háborút, vagy embertömegeket pusztító természeti csapást. Sokan el sem tudták képzelni, hogy velük bármi rossz is történhet. Most itt van ez a vírus, ami sok áldozatot követel, ami ellen összefogással, közösen kellene küzdeni, de e helyett akadtak sajnos pár ezren, akik kommunista jelképekkel  vonultak fel tüntetni ( aminek látványába teljesen beleborzongtam) és „maszkot le, fejet fel” jelszóval a parlament előtt „Matelkóztak”.

Hát, kérem szépen, mire való felnőtt emberek körében ez az óvodások, kisiskolások között szokványos csúfolódó magatartás?

Te, kedves elvtárs, aki egyetértesz a tüntetőkkel, mondjad, ha felelősséggel elvállalnál egy pozíciót, és tudnád is mi a célod, de amikor éppen munkához látsz, egy teljesen új, az egész világ számára ismeretlen problémával találod magad szemben, mondjad, biztos vagy benne, hogy Te nem követnél el semmilyen hibát? Makulátlanul el tudnál végezni azt a hirtelen rád szakadt feladatot, amiben még senkinek sincs tapasztalata? Hát, akkor most tarts szépen tükröt saját magad elé! Mert csakis az nem követ el hibákat, aki nem dolgozik!

Mindebből ugye, csak az következik, hogy a kormányfő is ember, tévedhet, de ez még nem ok a leváltására, hiszen máris számos komoly pozitív változás írható a javára.

Vagy talán valóban a kommunizmust sírjátok vissza? Akkor nem korlátoztak benneteket a szabad mozgásban? Ti, idősebbek, meséljétek csak el a fiataloknak, hogy voltak évek, amikor Magyarországra is csak évente 2x mehettünk, pedig az is szocialista ország volt, és nem volt semmilyen vírus, csupán az államhatalom így határozott. Évtizedekig be voltunk zárva az ország határai közé!

És ti, vállalkozók, iparosok, üzletemberek, földművesek, kisgazdák, önszántatokból, örömmel, ingyen és dalolva adnátok be tulajdonotokat a közösbe, hogy ott majd beosztott munkásként melózzatok, és boldogan vigyétek haza biztonságosnak gondolt havi béretek, amit a tőletek esetlegesen jóval alulképzettebb főnök kioszt a számotokra? Mert a szocializmus kedveseim, az ilyen volt. Jó lesz hát ezen elgondolkodni…

Most egészségügyi vészhelyzet van, amikor össze kéne fognunk, hogy a járványt mielőbb leküzdjük. Sajnos többször sújtotta már az emberiséget világgazdasági válság, és úgy néz ki, nekünk ez kijutott, korunk emberének ezzel szembe kell nézni. Persze ez senkinek sem jó.

De aki veszített el hirtelen, váratlanul fiatal vagy középkorú családtagot, aki küzdött már életre-halálra saját gyógyulásáért, az tudja, semmi más nem számít, csak az egészség, csakis az emberi élet. Mert minden egyéb pótolható, minden más újrakezdhető, de az élet nem. Egyszeri, és megismételhetetlen, ezért óvnunk, védenünk kell, minden áron!

Buday Mária